A kinológia halála?
A kinológia halála – válságban a kutyatenyésztés és a kiállítások világa
Amióta az ember háziasította a kutyát felhasználhatósága alapján szelektálta és csoportosította.
Az 1800-as évek vègétől elkezdődően a modern kinológoai világszemlélet kialakulásával megjelentek a külemi jegyek alapján megkülönböztetett kutya fajták.
A modern kinológiai világszemlélet leszámolt a kutyák használhatóságának alapján történő megkülönböztetésével és a szelindek-típusok nem élték túl a 20. század közepét.
Az elmúlt másfél évszázadban a kinológia a kutyás világ meghatározó intézményrendszere volt. A kennel klubok, a fajtagyűjtemények, a kiállítások és a pedigrék rendszere egy olyan társadalmi és kulturális igényből született, amely a 19. századi Európát jellemezte: a rend, a kategorizálás és a társadalmi státusz hangsúlyozása. A kutya funkcionális szerepe – mint pásztor, vadász vagy őrző – fokozatosan háttérbe szorult, és előtérbe került a küllem, a morfológia, a "típus".
Ez a modell azonban mára válságba jutott. A világ vezető kinológiai szervezetei – az American Kennel Club (AKC), a brit Kennel Club (UK) és az FCI – statisztikái egyértelműen mutatják: a kiállításokra nevezett kutyák és az új regisztrációk száma folyamatosan csökken. Az Egyesült Államokban 2006 és 2023 között 31%-kal, Angliában ugyanezen időszakban 43%-kal esett vissza a nevezések száma. Skandináviában és Németországban a csökkenés még drasztikusabb.
A jelenséget nem lehet egyszerű divathullámnak betudni.
A kutyát nem munkatársként, társállatként kezeli, hanem vitrindarabként, vagy gyerek pótló.
A fajtagyűjtemények a tudomány látszatát öltik, de valójában esztétikai retorikát közvetítenek – sokszor a kutya egészségének és életminőségének kárára.
Eduardo de Benito írása:
A kinológia halála
KINOLÓGIAI VÁLSÁG: A KUTYAKIÁLLÍTÁSOKON A REGISZTRÁCIÓK ÖSSZEOMLANAK
Eduardo De Benito
Egy korszak végén járunk?
A kutyakiállítások jövője bizonytalan: az elöregedés, a jogi korlátozások és a fiatalok érdeklődésének elvesztése a kinológia halálát vetíti előre. A kutyák törzskönyvezéséről és a különböző kinológiai szövetségek kiállításain való részvételről szóló statisztikák világszerte jelentős és tartós csökkenést mutatnak az utóbbi években.
Egyesült Államok (American Kennel Club – AKC)
A törzskönyvezések száma folyamatosan és jelentősen csökken. 2006-ban a minden fajtát felölelő kiállításokon 1 522 454 nevezést regisztráltak. 2023-ra ez a szám 1 049 679-re esett vissza, ami kb. 31%-os csökkenést jelent 17 év alatt. Az AKC maga is aggodalommal tekint az idősödő kiállítói populációra és arra a nehézségre, hogy új, fiatalabb résztvevőket vonzzon be.
Anglia (The Kennel Club – UK)
Az AKC-hez nagyon hasonló mintát mutat: statisztikailag súlyos és drámai csökkenés. 2005-ben 209 000 kutyát neveztek a Kennel Club által jóváhagyott kiállításokra, 2022-re ez 119 000-re csökkent – 17 év alatt 43%-os visszaesés. A Kennel Club nyíltan elismeri a válságot. 2019-es jelentésében ("Egy jövő a kutyakiállítások számára") kimondta, hogy a nevezések csökkennek, a kiállítói bázis több mint 50%-a 50 év feletti. A fő akadályok: költségek, a kiállítási rendszer bonyolultsága, az érzékelt elitizmus és a fiatal generációk érdektelensége.
Kontinentális Európa (Fédération Cynologique Internationale – FCI)
Az adatokat tagországok (pl. Németország VDH, Franciaország SCC, Olaszország ENCI) gyűjtik, ezért széttagoltabbak. Az általános tendencia csökkenés, bár az ütem országonként eltér. Nyugat- és Észak-Európában a legmeredekebb a visszaesés, míg Kelet-Európában valamivel enyhébb, ahol az érdeklődés fiatalabb. Különösen drámai Németország, Svédország és Norvégia helyzete.
Németországban (VDH) évek óta csökkennek a nevezések, ezért indították a "Showfreunde" ("A kiállítás barátai") kampányt.
Svédországban és Norvégiában az utóbbi évtizedben 50% vagy még nagyobb visszaesés tapasztalható, amit a szigorú új tenyésztési törvényekkel (pl. brachycephal fajták korlátozása) és az örökbefogadás iránti kulturális fordulattal magyaráznak.
Európai kihívások
Az USA-hoz hasonló problémák: idősödő kiállítói bázis, magas költségek, időigényesség és a fajtatiszta tenyésztés elleni nyilvános kritika. Az alternatív események – munkavizsgák, mantrailing, kutyás sportok – sok embert vonzanak el a küllemkiállításoktól.
Az általános visszaesés 5 fő oka:
Elöregedés: A fő kiállítói réteg nyugdíjba megy, fiatalok nem pótolják.
Gazdasági és időbeli költségek: Utazás, szállás, nevezési díjak, ápolás, felvezetők – nagyon drága, egész hétvégéket felemészt.
Kulturális változás: Az "örökbe fogadj, ne vásárolj" mozgalom erősödése; a fajtatiszta kutya elitista vagy etikátlan imázst kapott.
Tenyésztési kritikák: A fajtasztenderdek egészségügyi problémái (pl. brachycephal fajták) sokakat elriasztanak.
Más kutyás tevékenységek konkurenciája: Agility, obedience, dock diving, nosework – egészségesebb, szórakoztatóbb, a kutya jólétére fókuszál, nem a küllemére.
A tendencia világszerte azonos: a kiállítói szám drasztikusan csökken. Bár a pedigré továbbra is fontos a kiállítóknak, a társadalom többsége inkább az egészséget és a temperamentumot értékeli.
Agóniáját éli egy XIX. századi világ
A kinológia a XIX. században született, amikor a rend, osztályozás és társadalmi presztízs megszállottsága uralta Európát. A kutyát funkcionális múltjától elszakítva kiállítási tárggyá tették. A küllem vált normává, a hasznosság helyett. A XXI. században ez a kinológia elavult: a fajtasztenderdek inkább betegségeket, mint erényeket hoztak. A kiállítások kiüresítették a kutya érzelmi gazdagságát, és közel a végükhöz járnak. Megjelenik egy "poszt-kinológiai" társadalom lehetősége, ahol a kutya újra társ és munkatárs lesz.
Kritika és elemzés
A Kennel Club, FCI és hasonló XIX. századi szervezetek mára terméketlenné váltak.
Az esztétikai szempontok elsődlegessége elavult, miközben a társadalom felismeri, hogy a kutya több mint háziállat: társa és erkölcsi fejlődésünk része.
A kinológia a "retorikus esztétika" foglya maradt, áltudományos nyelvezetbe csomagolt dogmákkal.
Az állatok esztétikai, nem funkcionális szelekciója beteg, torz testeket és etikailag tarthatatlan gyakorlatot szült.
A tudomány és kinológia válása
A fajtasztenderdek áltudományos dogmák: pl. brachycephalia, görbe hát, miniaturizálás – nincs genetikai vagy élettani alapjuk.
A modern tudomány (genetika, etológia, állati kogníció) a diverzitás és a jólét fontosságát hangsúlyozza, míg a kinológia a morfológiába zárkózik.
Az orvoslás és genetika egyértelműen szemben áll a fajtaklubok gyakorlatával.
A poszt-kinológiai kutya
A küllemkultusz után a társadalom a funkcionális és érzelmi kutyát értékeli. Nem a standard számít, hanem a társ, aki érzelmi biztonságot nyújt. A tudomány megerősíti: a kutya gondolkodik, érez, emlékezik, kötődései vannak. A "poszt-kinológiai kutya" az egészség, sokszínűség és jólét szimbóluma.
Etikai és politikai dimenzió
A kutyáról ma két világképet ütköztetünk:
A XIX. századi szabványokhoz ragaszkodó klubokét.
Az új társadalmi érzékenységét, amely igazságosabb, együttérzőbb viszonyt kíván az állatokkal.
A kiállítási rendszer gazdasági iparággá vált, ahol a pedigré pénzügyi tőkeként működik, a kutya pedig árucikk. Ezzel szemben az állatjóléti mozgalmak ma már központi szerepet kapnak.
Új tudatosság – a jövő feladata
A jövőben a standard helyét a jólét standardja kell átvegye: egészség, élettartam, szociabilitás. A valódi "bajnok" az, aki hosszú, fájdalommentes életet él és harmóniában van az emberekkel.
A kinológia retorikája el fog tűnni, helyét genetikai és etológiai alapú tenyésztés veszi át. Nem fajták gyűjteményeként, hanem egyedek és populációk egészségeként kell vizsgálni a kutyát. Az igazi szépség a genetikailag egészséges, boldog kutya lesz.
A kennel klubokon túl
A kutya kitört a "múzeumból", ahol trófeaként állították ki. Ma a társadalomban, az utcán, az otthonokban él, ahol társként és segítőtársként értékelik. Az "esztétikai kutyát" felváltja az "etikai kutya".
A poszt-kinológiai korszak felé
A kinológia haldoklik, de ez nem tragédia: ez a kutya új életének kezdete. A jövőben a kutya nem trofeum, hanem társ az emberi közösségben. A kinológia mint XIX. századi múzeum lezárult, a kutya mint érzelmi partner és társadalmi szereplő pedig megszületett.