A “látó” vadász szelindek
A "látó vadászkutyák" (sighthounds) olyan speciális vadászkutya-típus, amelynek fő vadászati módszere a látáson, nem pedig a szaglás nyomon alapul. Ezek a kutyák kivételes látással, gyors reakcióval és nagy sebességgel rendelkeznek, így képesek a zsákmányt mozgás közben, nyílt terepen üldözni és elfogni.
A történeti és munkakutya-szempontból fontos jellemzőjük, hogy nem keresik a vadat, hanem szemmel követik, majd nagy sebességgel utolérik. Anatómiailag hosszú, karcsú testfelépítés, mély mellkas, hosszú lábak és rugalmas gerinc jellemzi őket.
Ilyen kutyák az agarak, argentín dog, alano és ilyen volt a vadász szelindek is.
A modern spanyol alanó is látó vadász. Ami felettébb érdekes számunkra, néhány évtizede rekonstruálták a fajtát a középkori alaunt veantre mintájára. Nem volt genetikai alapjuk, pusztán középkori beszámolókra és festményekre támaszkodhattak. Épp úgy mint mi!
A középkori francia, spanyol, angol királyi udvarokban a hajtó- lefogó vadászatokon használt alaunt veantre kutyák a magyar vadász szelindek megfelelői.
Királyaink vendég vadászataik során, vagy az idegenből jött feleségek udvartartásával bekerülhettek az országba alaunt veantre kutyák.
Ha megnézzük pl. Mátyás király vadászatairól készült ábrázolásokat, az ezeken szereplő kutyák teljesen megeggyeznek a nyugati udvarokból ránk maradt alanó ábrázolásokkal.
A "látó alanó" kifejezés nem egy hivatalos történeti alfaj neve, de a leírás alapján több forrásban megfeleltethető annak az alaunt-változatnak, amelyet a francia forrásokban Alaunt veantre vagy Alaunt de vénerie néven emlegettek. Ez a típus a vad űző–látó vadászkutyák (gazehound) és a fogó kutyák közötti átmenetet képviselte.
A Szelindek szempontjából ez azért izgalmas, mert itt nem a kizárólag szaglásra, hanem a látásra és gyors üldözésre építő vadászmunkáról van szó — hasonlóan ahhoz, ahogy egykor a nagytestű magyar lefogó-vadászkutyák működhettek.
Történeti háttér
A középkorban az alauntokat több munkafunkcióra szelektálták. Az alaunt veantre (vagy "vénerie") volt az a típus, amelyet főleg látóvadászatra használtak, különösen nagyvadra: szarvasra, vaddisznóra, akár medvére. Nevükben a "veant" (ófrancia: veantre, veant) a vad felkutatására és üldözésére utal, és közelebb állt a gyors, izmos agárfélékhez, mint a kifejezetten hentesmunkát végző, erőteljes "boucherie" típushoz.
Jellemzők a források alapján
Felépítés: Karcsúbb és gyorsabb, mint az alaunt boucherie, de erősebb, robusztusabb, mint a tisztavérű agarak.
Fej: Hosszabb arcorri rész, de még mindig szélesebb állkapocs, hogy a nagyvadat le tudja fogni.
Mozgás: Gyors, hosszú lépésű, kitartó üldöző.
Munkamód: Látásra indult, üldözte a vadat, majd rávetődve lefogta. Ez különböztette meg a pusztán űző agaraktól — a látó alanó nem csak üldözött, hanem testtel fogott is.
Kapcsolódás a Szelindekhez
A magyar szelindek leírásokban is előkerül, hogy ezek a kutyák nem pusztán szaglás alapján követték a vadat, hanem nyílt terepen látásra üldözték és fogták le. Ez a funkció közvetlen párhuzamot mutat a "látó alanó" (alaunt veantre) munkastílusával.
Ha a Szelindek újratenyésztésében cél, hogy a kutya gyorsan zárjon távolságot, és fizikai erejével le is fogja a vadat, akkor a látó alanó típus pontos mintát ad a testarányokra és munkamódszerre:
erősebb izomzat, mint egy tisztán futó agárnál
hosszabb végtagok, mint egy tisztán fogó molosszernél
kitartó üldözési hajlam
szemmel való vadkeresés és követés képessége
Szelindekre optimalizált rekonstrukciós jegyzetet a látó alanó (alaunt veantre, "látó alanó") alapján.
Rekonstrukciós jegyzet – Látó Alanó a Szelindek programban
Történeti minta
A látó alanó a középkori alauntípusok közül az, amely a gyorsaságot és az erőt ötvözte. Francia, ibériai és itáliai források szerint ez a kutya szemmel indult a vadra, üldözte, majd erejével lefogta. Testfelépítése átmenetet képezett a moloszer jellegű fogókutya és a gyors vadűző agarak között.
Alapvető anatómiai irányelvek Szelindekhez
Testarányok
Magasság: kan 60–70 cm, szuka 60–65 cm.
Testhossz: kissé hosszabb, mint a marmagasság (agár jellegű arány).
Mellkas: mély, de nem túl széles, hogy a mozgás gyors maradjon.
Hátvonal: enyhén felhúzott ágyéktáj (lendületet ad az ugrásban).
Izomzat
Erős, de száraz izomzat – nem tömbszerű, mint a tiszta moloszereknél.
Hátsó negyed különösen fejlett, a robbanékony indulás miatt.
Nyak hosszú, de izmos, hogy a fejrázásnál stabil legyen.
Fej
Arcorri rész hosszabb, mint az alaunt boucherie-nél, de szélesebb, mint az agárnál.
Állkapocs erős, záróerő nagy (lefogásra alkalmas).
Stop mérsékelt, koponya síkja enyhén ívelt.
Végtagok
Hosszú, de masszív csontozat.
Lábállás szigorúan párhuzamos, hogy nagy sebességnél stabil legyen.
Mancsok zártak, erősek, jó talajfogással.
Mozgás és munkamódszer
Indulás: szemmel veszi észre a vadat (nyílt terepen előny).
Üldözés: hosszú, nyújtott vágtával közelít, majd a végső 20–30 méteren robbanékony sprint.
Lefogás: mellkasával ütközik, majd állkapcsával megragadja a vállat, nyakat vagy pofa részt.
Különbség az agárhoz képest: nem csak "megfogja" a vadat sebességgel, hanem test-test kontaktban lefogja és tartja.
Temperamentum
Erős vadászösztön, főként mozgó célra reagál.
Magabiztos, de nem túlfűtött – a túl ideges típus gyorsan kifárad.
Magas fájdalomtűrés, hogy a lefogás közben ne engedjen.
Fegyelmezhetőség fontos: hívásra vissza kell jönnie, nem "őrült hajtó" legyen.
Genetikai források és beépíthetőség a Szelindekbe
A mai fajtakínálatban a látó alanó típus legközelebb áll:
Argentín dog gyorsabb, könnyebb vonalai
Fila de São Miguel (munkás típus)
spanyol alano
Régi típusú kanári presa könnyebb testű egyedei
A cél: egy gyors, erős, szemmel dolgozó és testtel lefogó kutya, amely felépítésében agár–molosszer középút.
Ajánlott szelekciós irány
Ne legyen túl tömör (lassítaná).
Kerülni a túl hosszú, vékony csontozatot (csökkenti a fogóerőt).
Vadászteszt szükséges – mesterséges próbák nem pótolják a mozgó vad üldözését.