A Programban felhasznált fajták
Miért használtam az argentín dogót?
A magyar szelindek újjáépítése nemcsak a múlt megidézése, hanem a múlt megértése is.Hogy mit jelentett valójában ez a kutya, milyen célt szolgált, és milyen lélekkel dolgozott az ember oldalán.Amikor ezt a célt kitűztem magam elé, tudtam, hogy olyan fajtákat kell keresnem, amelyekben még él az a szellem, amit a szelindek képviselt:a bátorság, a kitartás, és az emberrel való együttműködés ösztöne.Ekkor fordultam az argentín dogó felé.Egy fajta, amely mögött nem véletlenek, hanem egy gondolat és egy emberi akarat áll.Dr. Antonio Nores Martínez és testvére, Agustín, tudatosan, célzottan hozták létre a dogót,éppúgy, ahogy a régi magyar nemesek és pásztorok egykor a szelindeket formálták.Nem szép kutyát akartak, hanem hasznos kutyát.Egyet, amely képes elbírni a vadkan erejét, de ugyanakkor hűséges társ is a család mellett.Amikor megismertem az argentín dogót, azonnal éreztem, hogy ez a fajta a szelindek rokona lélekben.Ugyanaz az erő, ugyanaz az önfegyelem, ugyanaz a csendes dominancia.A dogó nem támad feleslegesen.Nem vad, hanem tudatos.Ez az, amit a régi magyar krónikák is leírtak a szelindekről:a kutya, amely nem félelemből harcol, hanem kötelességből.Az argentín dogó szerepe a munkámban tehát kettős.Egyrészt genetikai, mert hordozza azt a fizikumot, amire egy funkcionális szelindek-újjáépítéshez szükség van:a szilárd csontozatot, a zárt mellkast, a jó arányokat, a mozgékonyságot és az állóképességet.De még fontosabb, hogy lelki szinten is ugyanabból a forrásból táplálkozik:az ember iránti feltétlen hűségből, az együttműködésből és abból a nyers, őszinte energiából, ami nem tanítható — csak örökölhető.A dogó története egyébként önmagában is üzenet.Egy nemzet fia alkotta meg, aki hitt abban, hogyha egy népnek van saját földje, kultúrája és vadászata, akkor legyen saját kutyája is, amely tükrözi a lelkét.Pontosan ez az, amit én is érzek a magyar szelindekkel kapcsolatban.Hogy nekünk, magyaroknak is van egy ősi kutyás örökségünk,és ha nem ápoljuk, ha nem adjuk tovább, akkor végleg elveszítjük.Ezért választottam az argentín dogót.Mert ő maga is egy újjászületett fajta.Egy példa arra, hogy ha van vízió, kitartás és tisztelet a múlt iránt, akkor egy elveszett típus újra életre kelthető.A dogó tehát nem idegen vér, hanem inspiráció.Az a híd, amely összeköti a magyar múltat a modern kor kutyájával.A dogó hozta meg nekem azt a mentális fókuszt és munkakedvet, amit a szelindekben is újra látni akarok.Nem puszta erőt, hanem irányított energiát.Nem dühöt, hanem tudatos határozottságot.És ami a legfontosabb: az önuralmat, amitől egy kutya igazán méltó lesz az ember bizalmára.Sokan azt hiszik, hogy a dogó harcos fajta.Én inkább úgy látom: a dogó lovag.Nem keresi a harcot, de ha eljön, nem hátrál meg.Ez a tulajdonság az, amit a szelindekben is keresek.Az a belső tartás, az a szilárd karakter, amely nem tanulható meg — csak továbbadható.Amikor egy dogóval dolgozom, sokszor úgy érzem, mintha egy darab történelemmel dolgoznék.Egy kutyával, amelyet emberek ugyanazért az eszményért hoztak létre, ami most engem is vezérel:hogy az ember és kutya kapcsolatában a funkció és a hűség egymásra találjon.Az argentín dogó tehát nem véletlen választás.Ő a tükör, amelyben megláttam, hogy az, amit a szelindek egykor jelentett, még mindig létezik — csak új néven, új földön, új korban.Ha a magyar szelindek egyszer újra a saját nevén születik meg,az argentín dogó vér is benne lesz —mint emlékeztető arra, hogy az igazi erő sosem a küllemben,hanem a lélekben él tovább.🎬 Használati javaslat a filmedben:Javasolt hossza: kb. 3–5 perc narráció (vagy több rövidebb részre bontva).Aláfestés: lassú, mély dob + vonós motívum; közben dogók mozgása, vadászati jelenetek, régi fotók Nores Martínezről, a Cordobai régi kutyákról, majd magyar tájképek.Kulcsüzenet: az argentín dogó nem "modern bekeverés", hanem történelmi párhuzam, a szelindek újraélesztésének szimbolikus és genetikai rokona.
Miért használtam alanot?
Amikor a magyar szelindek újjáépítésén dolgozni kezdtem, tudtam, hogy a múltat nem lehet pusztán könyvekből vagy festményekből visszahozni.A múltat a vérvonalak őrzik.És ha meg akarjuk érteni, hogy milyen volt a szelindek valójában, akkor vissza kell mennünk azokhoz a fajtákhoz,amelyek még ma is hordozzák az ő ősének vonásait.Ilyen a spanyol alano, vagy ahogy régen hívták: az alano español.Az alano nem modern konstrukció.Ő az egyik utolsó élő tanúja annak az európai molossz-típusnak,amelyből a szelindek is született.Az Ibériai-félszigeten már a középkor előtt jelen voltak ezek a kutyák.XI. Alfonz kasztíliai király idejében már pontos leírásokat találunk róluk:közepesen nagy, izmos, rövidszőrű, hatalmas állkapcsú vadászkutyák,amelyek vadkant, bikát és farkast fogtak le az ember mellett.Ezek az alán eredetű molosszusok voltak — az alanus canis,akik a népvándorlás során hozták el Európába azt a vért,amiből később az alauntok, a mastiffok, és a mi szelindekeink is kialakultak.Az alano tehát nem idegen a magyar szelindekhez képest,hanem a legősibb rokona.Ugyanabból a funkcióból született:az ember oldalán harcoló, lefogó kutya,aki nem pusztán erős, hanem fegyelmezett, és tudja, mikor kell cselekednie.A spanyol alano megőrizte azt, amit a legtöbb fajta már elvesztett:a természetes szelekciót.A 20. században is a hegyek között dolgozott — vadkanra, marhára, farkasra.Soha nem vált teljesen sportkutyává.A vidéki pásztorok és vadászok a teljesítmény alapján tenyésztették,nem a küllem szerint.Ezért maradt meg benne az a nyers, archaikus karakter, amit a régi krónikák a szelindekekről is emlegetnek.Amikor először láttam egy alanót munka közben,rögtön tudtam, hogy ezt a vért nem hagyhatom ki.Nem a testalkata miatt — bár abban is sok a hasonlóság —hanem a mentalitása miatt.A szemében ott volt ugyanaz az ösztön, amit Bonfini leírt,amikor Mátyás király kutyáiról beszélt:a fegyelmezett düh, a higgadt bátorság, a kontrollált erő.Az alano tehát kapocs a múlt és a jelen között.Segít visszahozni azt az európai molossz-vérvonalat,amelyből a magyar szelindek is kinőtt.Ő hozza vissza a természetes munkaképességet,azokat a genetikai jellegeket, amelyek a funkcionális kutyát életben tartják:a tüdőkapacitást, a csontarányokat, a gyors regenerációt,és a kemény, de nem agresszív idegrendszert.Az alanóval tehát nem új elemet vittem be a tenyésztésbe,hanem visszahoztam egy régi darabot a mozaikból.A szelindek, az alaunt, és az alano — mind ugyanannak az ősi európai kutyának a különböző nevei.A spanyolok megőrizték, mi pedig most újra felfedezzük.Azért tettem bele az alanót, mert ő segít visszaadni a szelindek lelkét.Azt a modus operandi-t, amit csak az érthet, aki látta ezeket a kutyákat dolgozni.A mozdulatot, amikor a kutya nem rohan, hanem mér, számol, és aztán lefog.Azt a fajta fegyelmezett intelligenciát,amit a mai fajták nagy része már elveszített.Az alano valójában nem új vér. Ő a szelindek testvére — csak túlélte az évszázadokat. Az alano tehát nem kiegészítés, hanem visszatérés a gyökerekhez.Mert ha a szelindek valóban a magyar történelem része volt,akkor az ő története nem csak nálunk kezdődött,hanem ott is folytatódott, ahol az alán kutyák még ma is lélegeznek.
Ez a kutya — az alano — az élő bizonyíték arra,hogy a szelindek nem legenda, hanem létezett típus,amelyet a múlt csak más neveken őrzött meg.Én pedig hiszem, hogy ha ezt a vért újra összekapcsoljuk,akkor a szelindek nemcsak újjászületik,hanem végre hazatér"Presa Canário
Miért használtam Canariot?
Amikor elkezdtem a magyar szelindek újjáépítését, tudtam, hogy ez nem csupán egy tenyésztési projekt lesz.Ez egy küldetés. Egy kutatás, ami egyszerre szól a génjeinkről, a történelmünkről, és arról, hogy mit jelent számunkra a kutya.De hamar világossá vált, hogy a régi magyar szelindek vérvonalai már nincsenek jelen — legalábbis nem tisztán.Az évszázadok, háborúk, átalakuló gazdaságok, eltűnt feladatok mind-mind elmosták azt a típust, amit egykor a magyar ember a szelindek névvel illette.Ha valóban vissza akarjuk hozni, akkor nem elég nosztalgiázni.Tudatosan kell keresnünk azokat a fajtákat, amelyek hordozzák ugyanazt az ösztönt, testfelépítést és lelki karaktert.A presa canario — vagy más néven a kanári-szigeteki presa — pontosan ezért került be a munkámba.Nem divatból, és nem egzotikumként.Hanem mert ő egy megmaradt molossz, egy olyan vonal, amelyikben még ott él az az ős-típus, amit Európa nagy részén már elveszítettünk.A presa canario eredetileg a kanári-szigeteken dolgozó pásztorok és mészárosok kutyája volt.Az a fajta, amit nem kényelemre vagy díszre, hanem munkára és bátorságra tenyésztettek.Ő volt a marhák terelője, az udvar védelmezője, a család őrzője — és ha kellett, megvédte a gazdáját bármilyen támadással szemben.Amikor tanulmányoztam a presa jellemét, mozgását és felépítését, azonnal felismertem benne valamit.Ugyanazt az erőt, amit a régi magyar forrásokban olvastam a szelindekről.A courage sine feritate — bátorság kegyetlenség nélkül.Ez az, ami mindkettőt jellemezte.A presa canario tehát nem idegen vér.Inkább híd a múlt és a jelen között.Segít visszahozni azt a munkakutyás karaktert, amit a magyar szelindek valaha képviselt.A stabil idegrendszert, a kemény, mégis hűséges természetet, a családhoz kötődő ösztönt, és azt a fajta nyugodt erőt, ami nem támad, csak ha muszáj.Ezek azok a tulajdonságok, amelyek nélkül a szelindek nem lehetne több egy szép emléknél.A presa canario adta vissza nekem azt az alapot, amiből tovább lehet építeni.A tömeget, a csontot, a mellkast, de még inkább a mentális stabilitást — amitől ez a kutya nemcsak erős, hanem uralt, fegyelmezett és hű.Persze, sokan kérdezték, miért nem csak magyar fajtákból dolgozom.A válasz egyszerű: mert a szelindek nem egy konkrét fajta, hanem egy típus volt — egy magyar típusú molossz.Ha élne ma, ugyanúgy épülne a kor és a feladat szerint, ahogy akkoriban is.Az én feladatom nem az, hogy bezárjam a múltat egy vitrinbe, hanem hogy életre keltsem.És ehhez olyan vérvonalakra van szükség, amelyek ma is hordozzák azt a funkciót, amit a szelindek egykor betöltött.A presa canario ilyen vérvonal.Nem uralja a projektet, hanem megerősíti.Hozzáadja azt az ösztönt és fizikai jelenlétet, ami nélkül a magyar szelindek csak név lenne, nem valóság.Én így látom:a presa canario nem idegen test a magyar szelindek történetében,hanem egy rokon, aki segít visszahozni a család vérét.Amikor egy ilyen kutya rám néz, ugyanazt látom benne, amit a krónikák leírnak:méltóságot, bátorságot, és azt a csendes tudatot, hogy a helyén van a világban.És ha egyszer sikerül egy olyan új magyar szelindeket tenyészteni,amelyikben ez az örökség újra él — akkor tudni fogom,hogy a presa canario ott volt az alapkövek között.Nem mint idegen,hanem mint szövetséges a múlt újjáépítésében.
Miért tettem bele bandogot?
A szelindek mindig a kor emberének kutyája volt.A középkorban a csatatéren és a vadászaton szolgált,ma pedig más világban élünk.Vadászni már nem lehet úgy, mint Mátyás idején.De az ember mellett álló, bátor, fegyelmezett kutyárama is ugyanúgy szükség van.Ezért döntöttem úgy, hogy a bandogot is beépítem a szelindek programba.A bandog nem divatkutyafajta.Ő a modern kor szelindeke —az ember mellett élő, láncon tartott őrzőkutya,aki nap mint nap készen áll megvédeni a portát, a családot, az értéket.A bandogban megvan mindaz, amit a régi szelindek is képviselt:az erő, az idegrendszer szilárdsága, a kitartás,és az a sajátos tudatosság a küzdelemben,ami nem vak agresszió, hanem kontrollált védekezés.Amikor a magyar szelindeket újraalkotom,nem a múltat másolom,hanem a múlt szellemét viszem át a jelenbe.A szelindek mindig munkakutya volt,mindig az ember szolgálatában állt —ma pedig az őrzés, a védelem és a hűségaz a terep, ahol megmutathatja, mi lakozik benne.A bandog segít abban, hogy a szelindek ne csak legenda legyen,hanem élő, hasznos, funkcionális magyar kutya,aki egyszerre őrző, védő, családtag és társ.Célom, hogy megszülessen a magyar mindenes kutya,aki nemcsak kinézetében,hanem lelkében is őrzi a régi szelindeket —de a modern kor emberének szolgál.Mert a szelindek mindig arról szólt,hogy a kutya ott áll az ember mellett,bármi jöjjön is.A középkorban a vad ellen,ma pedig minden más veszély ellen.A bandog vérvonalával ezt az új korszakot nyitom meg.Egy korszakot, ahol a magyar szelindek újraa magyar ember hűséges őrzője és védelmezője lehet.🎬 "A szelindek ma már nem vadászik. De őrzi a házat, a családot, a földet — ugyanazzal a szívvel, mint ötszáz éve."
A szelindek mindig a kor emberének kutyája volt.Régen vadászott, ma őriz.A világ megváltozott — vadászni már nem lehet,de az ember mellett álló, bátor kutyára ma is szükség van.Ezért tettem bele a bandogot a programba.Mert a bandog a modern kor szelindeke.Őrző, védő, család mellett élő kutya,aki ugyanazzal a hűséggel és erővel szolgál,mint régen a vadászmezőkön.A célom, hogy megszülessen a magyar mindenes kutya –az a szelindek,amelyet nemcsak a múlt őriz,hanem aki a jelent védi.🎬