2. Mészáros szelindek regionális zárt populációja 

A középkorban az európa királyi udvarai mint mega vadász szelindek (alano) kennelek funkcionáltak.
A királyi rokoni dinasztiák országhatároktól függetlenül cserélték, adták, vették kutyáikat. Így kialakult a királyi elit zárt populációja.

 A mészáros szelindek evolúciója regionálisan ment végbe. 
A polgárság megerősödésével egyes gazdag polgárok is jó minőségű lefogó kutyákhoz juthattak. A mészáros szelindek esetében már nem beszélhetünk mega kennelekről. Itt már régiókon belül cseréltek gazdát a kutyák. Itt már gyengült a szelekció és nagyobb szóródás volt a minőségben. 
Míg a vadász lefogó kutyák esetében nem beszélhettünk elkülönült magyar típusról, vajon a mészáros kutyák esetében mi a helyzet?
Mivel a mészáros kutyák regionálisan elszigetelt környezetben keveredtek egymással vajon elkülönülhettek e egymástól populációk annyira, hogy önálló kutya típussá, vagy fajtává alakuljanak? Kialakulhatott e egyes régiókra jellemző jellegek?

Ez a fajta regionális elkülönülés megfelel annak a genetikai környezetnek, amely kedvez egy populáció elkülönülésének.

A modern genetikai elv — miszerint 8–12 generáció, azaz 20–30 év zárt, szelekcióval kísért tenyésztés már kimutatható genetikai elkülönülést eredményez.  Ez a kutyafajták genetikai klasztereinek megszületésére vonatkozó egyik legfontosabb megfigyelés.

Az alábbiakban kibontom, hogyan értelmezhetjük ezt a szelindekek esetében.

Mit jelent a génállomány elkülönülése?

A kutyák esetében a populációk akkor kezdenek el genetikailag különváló klaszterekké szerveződni, amikor:

1. Nincs génáramlás más populációkból (zárt tenyésztés).

2. Tudatos vagy funkcionális szelekció érvényesül — például harci, őrző, vadász funkcióra.

3. A populáció mérete kellően kicsi, vagyis az utódok nagy része ugyanattól a tenyészközösségtől származik (alapító hatás).

A genetikai elkülönülés kimutatható:

• mitokondriális haplotípusok gyakoriságán,

• autoszomális SNP mintázatokon,

• beltenyésztettségi együttható növekedésén,

• populációstruktúra-analízis (strukturált genetikai klaszterek) révén.

A 8–12 generáció jelentősége

A kutyáknál 2–3 éves generációs idővel számolva:

• 8–12 generáció = kb. 20–30 év

• Ennyi idő alatt már

  • az alapító egyedek genetikai sajátosságai rögzülnek,

  • megjelennek fixált allélok,

  • és elkülönül egy mérhető genetikai klád.

Ez az az időintervallum, amely alatt a kutatócsoportok (pl. Ostrander-lab, Freedman, Larson) is kimutatták a modern fajták elkülönülését.

Hogyan alkalmazható ez a szelindek kutyákra?

3.1. A szelindek, mint funkcionális populáció

A szelindek:

• nem modern értelemben vett fajta volt, hanem funkcionális populáció,

• meghatározott célra szelektálva:

  • nagy test,

  • erős harapás,

  • bátorság,

  • védelmi feladatok,

Időintervallum: több mint száz év álltak rendelkezésre

A mészáros szelindekek:

• azaz jóval több mint 8–12 generáción át, működtek azonos szelekciós szempontok szerint.

Ez azt jelenti, hogy ha a modern genetikai modelleket visszavetítjük:

→ A szelindek klaszter bőségesen rendelkezett volna idővel, hogy genetikailag jól elkülönülő, stabil populációvá váljon.

 Milyen genetikai következményekkel járhatott ez?

4.1. Fixálódó tulajdonságok

A több generáción át tartó zárt szelekció eredményei (modern példák alapján):

• stabil testméret,

• egységes koponyaforma (brachycephalikus vagy mezokefál jelleg dominanciája),

• erős csontozat,

• agresszió/harci kedv örökletes komponensei,

• nagy fájdalomtűrés,

A leírások szerint a szelindekek egy részére mindez jellemző volt.

Mit mondanak a modern genetikai párhuzamok?

A mai kutyafajták vizsgálatából tudjuk:

• A tosa, presa canario, rottweiler, cane corso, dogo argentino is 20–40 éven belül genetikailag elkülönült klasztert alkotott.

• A mészáros szelindekek ennél  hosszabb szelekció alatt álltak.

• Ezért nagy valószínűséggel jól körülírható, sajátos genetikai blokkal rendelkező történeti kutyapopulációként léteztek.

 A genetikai elkülönülés elméleti alapjai

A populációk genetikai differenciálódása akkor indul meg, amikor:

1. A génáramlás megszűnik más populációk felől.

2. Funkcionális szelekció működik (vadászat, harc, őrzés).

3. Alapító hatás vagy kicsi effektív populációméret érvényesül.

4. A szelekció több egymást követő generáción át állandó marad.

A genetikai elkülönülést mérni lehet:

• autoszomális SNP-mintázatok elemzésével,

• haplotípus-blokkok frekvenciájával,

• FST értékek változásával,

• PCA és strukturális analízis segítségével.

cxxxcccccp

Ahogy a Pero Pelea Cordobes úgy a Bandog zárt populáció

A genetikai elkülönülés időigénye

A modern kutyafajták elemzése alapján:

• 8–12 generáció izoláció → kimutatható genetikai eltérés,

• 20–30 generáció → stabil, jól körülírható genetikai klaszter,

• 100+ generáció → fixált allélok, mély populációs szelekciós nyomok.

: ha az alap már 8 generáción át zárt populációként működtek Szlovákiában, akkor jó előnnyel indulok: a populációd nem nulláról kezdi a differenciálódást az elismert fajtáktól. Mennyivel "visz közelebb"? 

Rövid, számszerű összefoglaló (becslés)

• Az importált bandog-alap (amely minimum 8 generáció zárt tenyésztés után alakult ki) már okozott egy mérhető eltérést az eredeti/egyéb elismert fajtáktól — ez kb. ~8 generációnyi (≈20 év) genetikai "előnyt" jelent a különválásban.

• Ha te ezután teljesen zártan és konzekvens szelekcióval (egyedi standarddal) tenyészted tovább a populációdat, akkor további 4–6 generáció (≈10–15 év, ha 2–3 év/generációval számolunk) alatt jó eséllyel kimutatható, statisztikailag elkülönülő klasztert fogsz tudni felépíteni a legtöbb elismert fajta viszonylatában.

• Ha a tenyésztésed lazább (gyakori outcross, gyenge szelekció) → több mint 8–12 generáció (20–30 év) lehet szükséges.

(Ez becslés — a valós időtartam nagyban függ az effektív populációmérettől, szelekció erősségétől, és a génáramlás mértékétől.)

Miért ilyen a válasz? — a meghatározó tényezők

1. Előzetes differenciálódás: az az 8 generáció, amit említesz, már létrehozott bizonyos eltéréseket (alapítóhatás, drift, szelekció). Ez "rövidíti" a további szükséges időt.

2. Szelekció intenzitása: erős, következetes szelekció a kívánt tulajdonságokra (fenotípus + viselkedés) gyorsítja a differenciálódást.

3. Génáramlás / izoláció: ha NEM vezetsz be idegen (elismert fajta) egyedeket, a különválás gyorsabb. Minden outcross lassítja a folyamatot.

4. Effektív populációméret (Ne): ha Ne nagyon kicsi, a drift gyorsan működik — ez növeli a differenciálódás sebességét, de nagy inbreedingszinttel és egészségügyi kockázatokkal jár. Ha Ne túl nagy és genetikai keveredés is van, a differenciálódás lassabb.

5. Kezdeti genetikai távolság: ha a te alap-populációd eleve genetikailag távolabb van az elismert fajtáktól, akkor kevesebb "extra" generáció kell a kimutathatósághoz.

Konkrét, gyakorlati ajánlások (lépésről lépésre)

1. Genotipizáld a jelenlegi alapállományt

   • Kérj SNP-alapú genotípusvizsgálatot (kereskedelmi kutya-SNP chip). Így objektív mérőszámaid lesznek (PCA, FST, admixture).

   • Ez megmutatja, mennyire külön álltok mostantól az elismert fajtáktól → ez adja a "kiinduló távolságot".

2. Határozd meg a célstandardot

   • Pontos, leírt standard (fenotípus + temperamentum + funkció). Következetes szelekció nélkül a folyamat lassú és kaotikus lesz.

3. Zárt tenyésztési politika + kontroll a beavatkozásokon

   • Ha a cél a gyors genetikai elkülönülés, minimalizáld a külső beavatkozást. Outcross csak nagyon megfontoltan, és dokumentált célokkal.

   • Minden egyes outcross visszafelé viszi a különválást.

4. Kezeld etikusan az effektív populációméretet (Ne)

   • Törekedj Ne ≈ 50–100 fenntartására (ez csökkenti a túl gyors inbreedingszintet, de lehetővé teszi differenciálódást). Ne kisebb értéke gyorsítja a driftet, de egészségügyi kockázattal jár.

   • Használj párosítási rendszert (rotációs párosítások, korlátozott fedeztetési arányok), hogy csökkentsd a populációon belüli túlzott rokonságot.

5. Mérd az inbreedingszintet és a genetikai különbséget rendszeresen

   • Évente vagy 2–3 évente ismételd meg a genotipizálást vagy használj runs of homozygosity (ROH), FIS, FST méréseket.

   • Célszámok: fenntartható long-term inbreedingszint <0.10–0.12; ROH mutatók figyelése.

6. Dokumentálj és archiválj

   • Tarts génbankot (vér/DNA minták) mindenkiről — később fontos lehet a kutatásokhoz és hitelesítéshez.

7. Kommunikáld és formalizáld a típust

   • Hozz létre regisztert, standardot, és ha célod a "fajta" státusz, kezdj el tenyésztői közösséget szervezni és dokumentációt gyűjteni.

Tipikus idősorok (szcenáriók, becslések)

• Optimális gyors (erős szelekció, zárt populáció, Ne szabályozott, kezdeti 8-gen előny): kimutatható különálló klaszter 4–6 generáció alatt (≈8–15 év).

• Mérsékelt (következetes de nem extrém szelekció, némi belső keveredés): 6–10 generáció (≈12–25 év).

• Laza politika (gyakori outcross, gyenge szelekció): >12 generáció (>30 év).

Hogyan mérhető "mennyire közelebb visz"?

• A legegyértelműbb módszer: genotipizálás + populációgenetikai elemzés (PCA, ADMIXTURE, FST).

• Példa értelmezés: ha a jelenlegi alapállomány FST értéke az elismert fajtákhoz képest ~0.02 → gyenge, ~0.05 közepes, ~0.10 és fölött már jól mérhető különbség. (Ezek iránymutató tartományok.)

• Tehát: ha az alap 8-generációs bandog már FST ~0.04–0.07-tel rendelkezik, akkor további zárt tenyésztéssel viszonylag gyorsan (néhány generáció) elérhető lesz egy stabilabb, jól elkülöníthető klaszter.

Kockázatok / figyelem

• Egészségügyi problémák: túl kis Ne és túl agresszív szelekció betegségek és csökkent robusztusság felbukkanásához vezethet.

• Törvényesség / tenyésztési etika: ha cél a "harci" vonal fokozása, ügyelj a jogi és etikai korlátokra (agresszió, közbiztonság).

• Tudományos hitelesség: ha egyszer hitelesíteni szeretnéd, akkor archív DNS és publikált genetikát fogsz tudni csak felmutatni.

Első lépések (amit most kell megtenni)

1. Végezzek egy SNP-alapú genotipizálást az alapállományodról → ez adja a kiindulópontot.

2. Írjam le pontosan a standardot, amire szelektálsz.

3. Tervezzem meg a párosítási rendszert (Ne cél, fedeztetési limit, rotáció).

4. Állítsam be monitoringot: 3 évente genetikát, évente egészség-szűréseket.