A Szelindek földrajzi és kultúrális izolációja

A szelindek születése és elkülönülése

Egy kutyafajta soha nem egyik napról a másikra születik meg.
Nem egy döntés, nem egy tenyésztési program, nem egy szabvány hozza létre.
Egy fajta mindig egy folyamat eredménye.
Hosszú időn át érlelődik – ugyanúgy, ahogy egy nép kultúrája, nyelve vagy lelke.

A szelindek története is így kezdődik.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan kezd el elkülönülni egy kutyafajta, először azt kell megértenünk, mi az izoláció.
Egy új típus kialakulásának alapja mindig az, hogy egy populáció elszakad a többiektől – nem feltétlenül fizikailag, de szellemiségében, funkciójában és kultúrájában mindenképpen.

1. A populáció izolációja – a kezdet

Az első és legfontosabb lépés a populáció izolációja.
Ez nem feltétlenül jelent teljes elszigeteltséget, de azt igen, hogy az adott kutyák nem olvadnak bele korlátlanul más állományokba.

Az izoláció többféle lehet.

Funkcionális izoláció

Ez akkor jön létre, amikor egy kutyát konkrét feladatra tartanak és tenyésztenek.
Nem kiállításra. Nem divatra. Hanem munkára.

A szelindek ilyen kutya volt és ilyen kutya lesz.
Vadászatra, nagyvadra, őrzésre, udvari és birtokvédelmi feladatokra használták.
Aki ilyen kutyát tartott, nem engedhette meg magának, hogy "csak szép" legyen.
Erősnek, bátornak, gyorsnak, állóképesnek és intelligensnek kellett lennie.
 Ez a funkció már önmagában kizárta a véletlenszerű keveredést.

Földrajzi izoláció

A Kárpát-medence természetes katlan.
Hegyekkel körülölelve, sajátos klímával, sajátos vadállománnyal, sajátos tájjal.

Itt másféle kutya maradt életben, volt hasznos mint a síkságokon vagy a tengerpartokon.
Itt az időjárás, a talaj, az erdők és a vad mind szűrőt jelentettek. Honfoglaló őseink a pusztában vadásztak nyílt terepen ezért agár típusú kutyákat használtak.

A szelindek ősei viszont már itt a Kárpát-medence közegében edződtek.
Itt tanulták meg, hogyan kell mozogni sűrű erdőben, dombvidéken, ködben, hóban és nyári hőségben egyaránt. Ezek a földrajzi kihívások átformálták ősein vadászkutyáit. Alacsonyabbak, izmoltabbak lettek.

Kulturális izoláció

Egy nép, amely saját kutyatípust tenyészt, tudatos vagy ösztönös módon védi azt.
Nem engedi el a kezéből.

A magyar és a Kárpát-medencei nemesség, vadásztársadalom és birtokos réteg pontosan tudta, milyen kutyára van szüksége.
Ez a tudás apáról fiúra, mesterről tanítványra szállt.

A szelindek így nemcsak biológiailag, hanem kulturálisan is elkülönült.

2. A táj eszenciája – több mint genetika

A szelindek nem csupán vérvonalakból születik.
Nem pusztán gének kombinációja.

A szelindek egy lélek, amelyet a föld formál.

Az a táj, az a levegő, az a fény, amely átszövi a Kárpát-medencét, beleivódik ebbe a kutyába.
A hegyek árnyéka.
A folyók párája.
A tölgyerdők illata.
A nyári hőség és a téli fagy váltakozása.

Ez az eszencia az, ami miatt a szelindek nem lehetne máshol ugyanaz.
Lehetne hasonló kutya más vidéken, de nem lenne szelindek.

Ez a fajta itt van otthon.
Itt érzi a gazda szándékát. Itt őrzi családját és azok értékeit.
Itt illeszkedik a táj ritmusához.

3. Történelmi gyökerek – egy ezeréves hagyomány

A szelindek neve nem új keletű.
A középkori forrásokban, krónikákban és vadászati leírásokban újra és újra felbukkan.

Őseink vadászatai során ezek a kutyák nem háttérszereplők voltak, hanem a vadászat szíve-lelke.
A királyi udvarok, főúri birtokok, nemesi kastélyok udvarain ott éltek és dolgoztak.

A Felvidék, Sárkányfalva, Béla, Zsolna – mind helyek, ahol valaha nemesek és vadászok nevelték a szelindeket. Ezek a kastélyok most újra életre kelnek, mert innen indul útjára a modern magyar szelindek. Ezek a kastélyok napjainkra kennelekké szelidültek. A nemesek hatalmas tenyészeteit ma felváltják, lelkes tenyésztők elszánt törekvései. Zsolnai, galántai, bélai fanatikus tenyésztő barátaim több évtizedes kemény munkájuk gyümölcsét építettem a saját vonalamba. Ezek a nagyszerű kutyások 8-9 generáción át masztiff típusú kutyákat kevertek és szigorúan munkára szelektáltak. Létre hoztak egy kivételes felvidéki kutya populációt amely kivételes őrző-védő képességgel rendelkezik.

Ezeket a kutyákat  bele szőtem a saját argentín dog vérvonalamba. 
Dogóim több mint 10 generáción át munkára szelektáltam. Ezek a kutyáim több mint 10 generációja  a sárkányi föld vermeiben születtek és ide vannak eltemetve. 
Keverék kutyáink magukba szívták a Felvidék eszenciáját. Sárkány falva mocsaras nádasait, Béla dombjait, Zsolna hegyeit.

Nem csak a tenyészetők műve lesz, hanem a földé, az örökségé, és azoké, akik hisznek benne. 

A szelindek nem pusztán génekből, nemes vérvonalakból vagy gondosan megtervezett keresztezésekből születik. A szelindek lelke nem laborban, hanem az emberek szívében formálódik. Mert egy fajta mindig több, mint a test – benne él annak a népnek a lelke, amely megalkotta.  A szelindek nem más népek másolata lesz, hanem a mi vérmérsékletünkből, történelmünkből, hitünkből és földünkből született kutya. Olyan, amilyen a magyar ember maga. A genetika megadja a testet – de a lélek a népé. A szelindekben ott lesz a Kárpát-medence minden árnyalata: a felvidéki fenyvesek csendje, az alföldi rónák végtelensége, a székely hegyek büszkesége.
A szelindek nem csak egy fajta lesz, hanem egy üzenet: hogy a magyar ember még tud alkotni, teremteni, és újra életre hívni valamit, ami egyszer már a miénk volt. A szelindek a mi tükörképünk lesz – a lelkünk egy darabja, amely küzd, őriz, véd és mindvégig hű marad!

4. A modern szelindek – újjászületés

Ma, évszázadokkal később, ez a hagyomány újra életre kel.
Nem nosztalgiából.
Nem romantikából.

Hanem azért, mert van értelme.

A modern magyar szelindek nem egy múltba révedő fantázia.
Egy tudatos újjáépítés, amely tiszteli a történelmet, de a jelen kihívásaira válaszol.

A mai tenyésztők feladata nem kisebb, mint hogy:

• megőrizzék a funkciót,

• megőrizzék a karaktert,

• és közben modern genetikai eszközökkel biztosítsák a fajta egészségét.

5. Nem csak tenyésztők műve

A szelindek megszületése nem egyetlen ember munkája.
Nem egy kennel érdeme.
Nem egy döntés eredménye.

Ez a fajta a földé, az örökségé és azoké, akik hisznek benne.

Azoké, akik értik, hogy egy kutya több, mint egy küllem.
Akik tudják, hogy a táj, a kultúra és a funkció együtt formál fajtát.
Akik nem sietnek, nem rövid távon gondolkodnak.

A modern szelindek útja most kezdődik igazán.
És ha hű marad ahhoz, ahonnan jött, akkor nemcsak egy új fajta születik meg, hanem egy régi lélek tér vissza a Kárpát-medencébe.