Alaunt a Szelindek Programbam

A Porubszky Pierrot Szelindek Programban

Az alaunt veant a középkori francia vadászkutyák egyik típusa volt, amelyet a 14–15. századi források — leginkább Gaston Phoebus "Livre de la Chasse" című vadászati könyve — külön kategóriaként említenek az alaunt gentil és az alaunt de boucherie mellett. A névben a "veant" szó eredetileg a "vénérer" (tisztelni, becserkészni, vadászni) igével függ össze, és kifejezetten a nagyvad-vadászatra specializált kutyát jelölt.

A leírások szerint az alaunt veant valahol átmenetet képviselt a gyors, karcsúbb gentil és a zömök, brutális erejű de boucherie között. Testfelépítése középnehéz volt:

• Fej: erős, széles állkapocs, de valamivel finomabb, mint a mészáros típusnál, mégis alkalmas a fogó munkára.

• Nyak és vállöv: erőteljes, vastag nyak, amely lehetővé tette a nagyvad lefogását és megtartását.

• Testarányok: közepes marmagasság (60–68 cm körül), mély mellkas, de nem annyira agárszerű, mint a gentil.

• Szőrzet: rövid, sima, a praktikum jegyében — kevés gondozást igényelt a terepen.

• Funkció: az alaunt veant elsősorban nagyméretű vadak — vaddisznó, szarvas, medve — becserkészésére, elfogására és lefogására szolgált, gyakran együtt dolgozva kopókkal. A kopók felhajtották és fárasztották a vadat, az alaunt veant pedig rárontott és lefogta, amíg a vadász megérkezett.

A forrásokban ez a típus "partie prise" kutyaként (azaz végső elfogóként) szerepel, ami nagyon hasonlít a mai Argentín Dog szerepére, és emiatt különösen releváns a Szelindek rekonstrukciójánál. A veant több szempontból közel áll a mi céljainkhoz: a közepesnél nagyobb test, erős nyak–állkapocs, vadászatra született temperamentum, ugyanakkor nem túlságosan nehézkes, így hosszabb üldözésekre is képes.

A Szelindek program szempontjából az alaunt veant típus jelenti azt a kiegyensúlyozott középutat, ahol a fogóerő és az állóképesség együtt van jelen. Míg a gentil inkább gyors üldöző, a de boucherie pedig kifejezetten brutális fogó, addig a veant mindkettőből hordoz valamit — ez a kombináció lehet az, ami a magyar történeti szelindek modern újraalkotásánál célszerű modellként szolgálhat.

A alaunt veant (vagy veantre) a középkori alauntok három fő típusának egyike volt, és a Szelindek program számára különösen fontos szerepet játszhat — főként akkor, ha a funkcionalitás és arányosság egyensúlyát szeretnéd megteremteni.

Vizualitás és ikonográfia

A fenti illusztrációk több forrásból származnak, és középkori vadászati jeleneteket mutatnak be, ahol az alaunt veant-hez hasonló kutyák a vad üldözésének, elfogásának pillanataiban jelennek meg. A testfelépítésük közelebb áll a mastiff típushoz, de nem annyira masszív, mint az alaunt de boucherie. Inkább egy robusztusabb, nem túl karcsú, de mozgékony felépítés érződik – ez ígéretes párhuzam lehet a mai szelindek által képviselt arányokhoz.

Mit mondanak a források?

A Cotgrave definíciója szerint az alaunt veantre egy "nagy és csúnya kuvasz jellegű kutya", nagy fejjel, lógó ajkakkal és lelógó fülekkel, kifejezetten medvére és vaddisznóra vadászva. Godefroy a francia veantre-t "medve- és vaddisznóvadász kutyafajtának" írja leThe Alaunt.

Cotgrave így fogalmaz:

"egy mongrel típus, a szuka és mastiff keveréke, az alano és nagy országos eb közti mérettel; vadászatra alkalmas medvére és vaddisznóra."The Alaunt

Hans Friedrich von Flemming (1719) leírása szerint:

• Közepes termetű, de tömör felépítésű kutya.

• Széles mellkas, rövid, széles fej, merev, kistülött fül, nagyon erős állkapocs.

• Kitartó, harcias, nehéz elvonni a prédájáról.The Alaunt

Ezek a leírások világossá teszik, hogy az alaunt veant egy valódi fogó- és harci kutya volt, amely "csúnya", de erős és félelmetes – ezt tették alkalmasabbá veszélyes vadak elfogására.

Szelindek program szempontjából

Alaunt veant ≈ Szelindek: Ez a típus funkciójában és anatómiai jellemzőiben is leginkább illeszkedik a magyar szelindek történeti ideáljához — nem túl hosszú lábú vadászkutya, de nem is nehézkes molosszer. Erős csontozat, széles fej, félelmetes fogóerő — mindez alkalmassá teszi hosszú üldözés és veszélyes vad megfogására.

Hasznos tanulság:

• Funkcionális egyensúly: A veant mutatja meg, hogyan lehet egyszerre erős és mobilis egy kutya.

• Morfológiai útmutató: Széles és rövid fej, vastag nyak, közepes magasság, merev fülformák — mind ezek vizuális referenciák lehetnek.

• Karakter: Bátorság, koncentráció, kitartás — ezek alapján szelektálhatod a Szelindek temperamentumát.

Az alaunt veant tehát, egy olyan középkori vadászkutyatípus, amely ideális modellként szolgálhat a Szelindek visszaépítéséhez. Anatómiai és funkcionális jegyei hihetetlenül jól rezonálnak a célkitűzéseiddel — egy erős, fogóképességgel bíró, ugyanakkor mozgékony kutyát szeretnél megalkotni.

A fentiekben négy középkori ábrázolás, amelyek az alaunt veantre (más változatban veant) típushoz állnak legközelebb — hasonlóan a középkori fogókutyákhoz, nagyvad vadászat közben. Ezek vizuálisan segítenek megérteni, hogyan nézhetett ki ez a köztes alaunt-típus, amely egyesíti a robusztus fogóerőt és a vadászkutyás mozgékonyságot.

Mit tudunk az Alaunt Veantre-ről a leírásokból

Az alaunt veantre a középkori kutyatípusok egyike, amelyet Franciaországban a "parforce" vadászatra használt kutyaként ismertek — azaz sebességet és erőt együttesen kívánt feladatokra. Ahogy a Veantre/Beisser típusokról szóló források megfogalmazzák:

"Rendkívül elszánt és makacs fogókutya, amely nem engedi el az áldozatát." The Alaunt

Cotgrave egy hasonló típust ír le "mongrel", azaz keverékként, amely a masztiff és a vadászkutya közötti mérettel rendelkezik, alkalmas medve és vaddisznó üldözésére. The Alaunt

Morfológia és testarányok

• Feje erős, széles, gyakran brachycephalic, azaz rövid, lapított fanggal — ideális a borításához és fogáshoz.

• Teste közepesnél nagyobb méretű volt, széles mellkassal és vastag nyakkal — a méretek a köztes közönségességet (gentil és de boucherie között) tükrözik.

• Mozgása nem olyan gyors, mint a gentilé, de elegendő gyorsaság és mobilitás volt benne, hogy tartani tudja a tempót nagyvadakkal.

• Szőrzete rövid és sima, a terepmunkához ideális, minimális gondozást igényelt. The AlauntWikipédia

Jellemző temperamentum és funkció

Az alaunt veantre kimondottan nagyvad vadászatra és fogásra készült — medvék, vaddisznók, bikák ellen. Teljesen determined catch dog, amely nem engedi el a prédát, amíg fizikai erővel el nem távolítják. The Alaunt

Hans Friedrich von Flemming így fogalmazott 1719-ben:

"Erősebb minden más állatnál, amikor más állat megtámadásáról van szó... teljesen kiszámíthatatlan, megőrül, vadabb, mint bármely más vadászkutya" The Alaunt

Ez a típus a modern bulldog-típusú fogók kutyák őse lehetett, és a középkori európai vadászatban elterjedt volt.

Összevetés a Szelindek programmal

• Funkció és anatómia: Az alaunt veantre ideális párhuzam a Szelindek számára – egyszerre erős, robusztus és elegendő mobilitással rendelkező fogókutya.

• Testarány: A középkori ábrákon látható arányok (széles fej, kompakt, erős test) mintázatként szolgálhatnak a Szelindek visszaalkotásához.

• Temperamentum: Ezek a kutyák kitartóak, határozottak és dominánsak — ugyanazokat a tulajdonságokat kell keresnie a Szelindek tenyésztésében.

• Képességek: Az alaunt veantre állóképessége és gyors reagálása nagyvad vadászata közben jól modell a program számára.

Az alaunt veantre tehát, egy funkcionális, morfológiailag kiegyensúlyozott középkori kutyatípus, amely különösen hasznos referenciaként szolgálhat a Szelindek programban. Harmonikusan ötvözi a vadászkutyás mozgékonyságot a molosszerek fogóerejével, és temperamentumában is követendő példát mutat.

Alaunt de Chasse-
a Porubszky Pierrot Szelindek Programban 
 

 Az Alaunt de Chasse és a Vadász Szelindek összehasonlító elemzése
 

1. Funkció

Alaunt de Chasse

• Nagyvad lefogására, üldözésére és megállítására tenyésztették.

• Tipikus munkaterületei: vaddisznó, szarvas, medve, farkas hajtása és lefogása.

• Nem csak üldözött, hanem aktívan küzdött a vaddal, amíg a vadász oda nem ért.

• Gyorsabb és mozgékonyabb volt, mint a mészáros-alaunt (alaunt boucherie), de ugyanakkora bátorsággal.

Vadász Szelindek

• Magyar források szerint elsősorban nagyvad-vadászatra használták (vaddisznó, medve).

• A vad elfogása mellett alkalmas volt őrzési feladatokra is (udvarok, határvidék, hadjáratok).

• Funkcióját tekintve a nagyvadvadászat és a lefogó munka volt a központban.

• Gyakran háborús és vadászati feladatokat is ellátott.

Következtetés a tenyésztéshez:
Mindkét típusnál a lefogó funkció volt a lényeg, ami azt jelenti, hogy a Szelindek visszatenyésztésében a gyorsaság, bátorság és fizikai erő egyensúlyát kell keresni.

2. Testfelépítés

Alaunt de Chasse

• Magas, de nem túl hosszú test, erős mellkas, hosszú lábak.

• Rövid, sima szőr a bozótban való mozgáshoz.

• Széles fej, erős állkapocs, enyhén lecsapott stop.

• Izmos, de száraz felépítés – nem túl robusztus.

Vadász Szelindek

• Festmények alapján robusztusabb, de mégis mozgékony test.

• Széles mellkas, erős nyak, erőteljes vállak.

• Rövid szőr, gyakran felálló fül.

• Magasság 60–75 cm körül lehetett.

Következtetés a tenyésztéshez:
A Szelindeknél célszerű az alaunt de chasse magas, szárazabb, gyorsabb testfelépítéséből és a magyar történeti leírások robusztus erejéből egy köztes, "gyors-erős" típus kialakítása.

3. Temperamentum

Alaunt de Chasse

• Nagyfokú bátorság, de kiegyensúlyozott idegrendszer.

• Vadászatban önálló döntéshozatal, erős zsákmányszerző ösztön.

• Kitartó üldözésre képes, magas fájdalomtűrés.

Vadász Szelindek

• Források szerint rendkívül bátor, domináns jellegű kutyák.

• Hűséges a gazdához, de idegenekkel szemben bizalmatlan.

• Harcban és vadászatban kitartó, fegyelmezett, de nagy önállóságú.

Következtetés a tenyésztéshez:
A temperamentumnál az önálló, de gazdához hű, erősen domináns, bátor jellemet kell keresni. Ez a fogómunka és őrzés szempontjából is kulcsfontosságú.

4. Tenyésztési iránymutatás a Szelindek-programhoz

• Erő + gyorsaság arány: a molosszeri erőt kombinálni kell a vadászkutyás mozgékonysággal.

• Anatómiai cél: magas, izmos, de nem túl nehéz testfelépítés, széles mellkas, erős állkapocs.

• Szőrzet: rövid, sűrű, a vadászat környezetéhez alkalmazkodó.

• Funkcionális szelekció: csak a ténylegesen fogó, bátor, jó állóképességű egyedeket továbbtenyészteni.

• Generációs stabilitás: minimum 3 generáción keresztül figyelni a típus és temperamentum állandóságát.

Fenn maradtak eredeti középkori ábrázolások az alauntokról (vadászjelenetek kutyákkal) Gaston Fébus Livre de la chassekéziratából. A fenti képek a New York-i Morgan Library 1406–1407 körüli példányából (MS M.1044) és a M. Moleirofakszimiléjéből származnak. A miniaturák nagyvad-vadászatot (vaddisznóhajtás/-fogás) mutatnak, ahol a kutyák típusa megfelel az alaunt de chasse funkciójának.Az alábbiakban kielemzek néhány képet, melyek eredeti, középkori illusztrációk az Le Livre de la chasse (A vadászat könyve) című műből (Gaston Fébus, 1387–1389). Ezek a miniaturák valószínűleg az alaunt de chasse vadászati jeleneteit jelenítik meg — például lóháton üldözött nagyvadak és fogó kutyák (alaunt-ok vagy hasonló típusú ebek) együttműködését ábrázolják különböző vadászati helyzetekben (pl. vaddisznó- vagy szarvashajtás) 

 Látni fogjuk ahogy vadászok lóháton hajtanak nagyvadat, míg a közeli kutyák rátámadnak: ez tipikus alaunt de chasse viselkedés — aktív fogás.
Majd vadász jelenik meg kutyával, feltehetőleg a dérkakas hajtás kontextusában.
 Látványos jelenetek, amelyek vadászkutyákat ábrázolnak, amint elkapnak vagy lefognak egy vadat — ez az alaunt de chasse direkt funkcióját hangsúlyozza.
 Tudományosabb, stilizált jelenet is lesz amely a kutyák típusát és viselkedését mutatja be hagyományos vadászati tevékenységek közepette.

Érték a Szelindek program számára
 Vizualitás mint modell — A kutyák anatómiai arányai, testfelépítése és mozgásai inspirálóak lehetnek a típuskép kialakításához.
 Funkcionális ábrázolás — A kutyák funkciója (fogás, lekötés, hajtás) jól látható, és azonos a Szelindek lényegével.
 Tervszerű rekonstruálás — Ahogy az alaunt de chasse reprezentációi hiteles forrásokként szolgálnak, ugyanígy lehet a Szelindekhez is vizuális-iránymutató anyagot készíteni.

Íme egy középkori miniatura a Le Livre de la chasse egyik legszebb jelenetéből: egy vadászni induló lovas, előtte vadászati feladatot végző kutyák, tipikusan az alaunt de chasse szerepében. Kiváló vizuális forrás a Szelindek program számára is, hiszen bemutatja a vadászathoz igazított testformát és helyzetet.

Részletes magyarázat a képhez

A jelenet középpontjában egy lovas vadász látható, aki ugrabugrálva hajtja a nagyvadat (pl. szarvast vagy vaddisznót). A lovas előtt egy-alatt több kutya ítélhető meg – azok mozgékonyak, felálló fülekkel, sima, rövid szőrrel vannak ábrázolva, klasszikus alaunt de chasse-jellegzetesség. A kutyák megjelenéséből kikövetkeztethető:

• Magasabb, száraz testfelépítés, ami alkalmas a gyors üldözésre és kitartó munkára.

• Robusztus, mégis mozgékony lábak, amelyek a vadat üldöző és felemelő testtartást segíthetik.

• Fejforma: szélesebb, de nem túl nehéz koponya, jól kihangsúlyozott állkapocs – árulkodóan fogóerőt mutat.

• Szőrzet és farok: rövid, sima szőr, ami a bozótban, erdőben való vadászathoz praktikus.

A háttér fantasztikus részletességgel festett, de a kutyák és a lovas köztudottan történeti ikonográfiai fókuszban állnak. Ők képviselik a "fogó kutya vadászat" esszenciáját a középkorban.

Miért értékes ez a kép a Szelindek program számára?

1. Vizualitás mint iránytű: A kutyák vonalvezetése, arányai és pózai kiváló iránymutatást adnak a Szelindek újraalkotásához.

2. Funkció ábrázolása: A kép nem állatiasan, hanem munka közben ábrázolja a kutyát – ez azt erősíti, hogy a Szelindek esetében is a funkció legyen az első.

3. Autentikus középkori stílus: A képi megjelenítés hiteles, és segít a történeti kontextus fenntartásában.

Íme négy eredeti középkori illusztráció a Le Livre de la chasse (A vadászat könyve) című műből, Gaston Fébus (Fébus herceg) 1387–1389 között írt vadászati kézikönyvéből. Ezek a miniaturák rendszerint az alaunt de chasse típust ábrázolják – azaz a középkori nagyvad-fogó kutyákat különböző vadászati jelenetekben. 

Mit ábrázolnak a képek?

• Első kép (bal felső sarok): Vadászok lóháton hajtanak egy nagyvadat (valószínűleg vaddisznót vagy szarvast), miközben kutyák – tipikusan alaunt de chasse típusúak – közvetlenül a vad közelében vannak. Ez a kép jól szemlélteti az alaunt aktív, fogó szerepét.

• Második kép (jobb felső): Egy részlet egy farkasvadászatból vagy hasonló helyzetből, ahol hálós csapdával vadásznak. A kutyák mozgékonysága és anatómiai jellemzői (pl. izmos test, rövid szőrzet) jól kivehetőek.

• Harmadik kép (bal alsó): Egy vadász jelenik meg kutyájával sűrű erdőben; a kutya testtartása és felépítése karakteresen fogó ebre utal.

• Negyedik kép (jobb alsó): Vadászos jelenet, ahol több kutya együtt dolgozik. A testarányok, fülforma, fejfelépítés jól érzékeltetik az alaunt de chasse típus lényegét.

Miben segít ez a Szelindek programnak?

1. Vizualitás mint iránymutatás
   A képek részleteiben megmutatják az alaunt de chasse anatómiai karakterét – erős, de mozgékony testalkat, határozott fejforma és rövid szőrzet. Ezek kulcsreferenciák lehetnek a Szelindek típusának vizuális kialakításához.

2. Funkció középpontba állítása
   A jelenetek nem díszítők, hanem működés közben ábrázolt kutyákat mutatnak – ez megerősíti, hogy a program fókuszában a lefogó funkció álljon, nem pusztán esztétikai cél.

3. Stílusos történeti visszhang
   A középkori miniatúrák atmoszférája autentikus hangulatot adhat a Szelindek projektnek. Egy vizuális referenciamappa ezekkel a képekkel tovább emelheti a rekonstrukció hitelességét.

4. Anatómiára vonatkozó részletek leolvasása
   A képeken jól látszik a mellkas mélysége, lábhossz, izomvonalak - ezek alapján összeállíthatunk egy pontos morfológiai útmutatót.

Íme négy autentikus, középkori illusztráció a Le Livre de la Chasse–ból (Gaston Fébus, 1387–1389), mely részletesen bemutatja az alaunt de chasse típusú kutyák morfológiáját és viselkedését vadászati környezetben.

Képi elemzés és jelentőség a Szelindek számára

• Testalkat és mozgás
  A képeken látható kutyák erős, de mozgékony testalkatot tükröznek: izmos vállak, hosszú lábak, elegendő mellkas mélység, mégis ruganyos tartás jellemzi őket. Ez az anatómiai egyensúly pontosan illeszkedik a Szelindekhez, melyeknek ötvözniük kell az erőt és a gyorsaságot.

• Fej, fül és szőrzet
  A kutyák arckifejezései széles fejformát és erős állkapcsot mutatnak – ez a középkori "fogó" szerephez illő tereptan. A szőrzet rövid és sima, ideális a vadászat igénybevételeihez és a sűrű aljnövényzetben való mozgáshoz. A fül sokszor felálló vagy félig felálló, amivel a figyelem és munkakészség vizuálisan is jelen van.

• Funkcióközpontúság
  A jelenetek nem pusztán dekoratívak, hanem működés közben ábrázoltak kutyákat – vadászaton, fogás közben vagy üldözés közben. Ez erősen megerősíti azt az alapelvet, hogy a Szelindek esetében a funkció kell legyen az elsődleges szempont a küllemi kialakítással szemben.

• Történeti kontextus és hitelesség
  A középkori stílus élettel tölti meg a képeket; a miniatúrák elegáns, ugyanakkor hiteles és részletekben gazdag ábrázolásai segítenek abban, hogy a Szelindek újraalkotása ne csupán praktikus tenyésztési gyakorlat legyen, hanem kulturális örökség is.