Alaunt de Boucherie a mészáros szelindek
Az alaunt de boucherie története és jellege sok szempontból úgy hat rám, mintha a Szelindek egyik elveszett rokonát írnánk le. Ez a középkori kutya Franciaországban és más európai területeken a mészárosok munkakutyája volt – olyan erős, fékezhetetlen bátorságú fogó, amely nagytestű állatokat tudott lefogni, kordában tartani, akár városi zajban, akár piaci forgatagban. Funkciója nagyon hasonlított ahhoz, amit a magyar szelindekről szóló leírásokban olvashatunk: rövid szőrű, erőteljes, zömök, vastag nyakú, nagy erejű kutya, amely nem engedte el a zsákmányt, amíg parancsot nem kapott.
A külleme robusztus volt, széles mellkassal és erős csontozattal, feje masszív, állkapcsa mély és erőteljes – mindez azt szolgálta, hogy a fogás ereje maximális legyen. A fülét sokszor kurtították, hogy munka közben ne sérüljön, szőre rövid és könnyen tisztán tartható, színe változatos lehetett, de gyakran világos vagy foltos. Nem volt könnyű természetű kutya: domináns, magabiztos és nagy fájdalomtűrésű volt, hiszen több mázsás bikák és veszélyes vadak ellen kellett dolgoznia. Mindezt úgy tette, hogy a gazdája irányítására is figyeljen – a vakmerőség mellett fegyelem is volt benne.
A Szelindek újjáépítése szempontjából az alaunt de boucherie azért lehet különösen fontos, mert egyértelműen mutatja, hogyan lehet egy nagytestű, fogó jellegű kutyát évtizedeken, sőt évszázadokon át munkaképesen fenntartani. A mi feladatunk hasonló: visszahozni egy olyan típust, amely nemcsak küllemében, hanem funkciójában is a régi magyar leírások szelindekjét idézi. Az alaunt de boucherie példája segíthet megérteni, milyen arányban kell a testi erőt, a kitartást és a kezelhetőséget ötvözni, hogy a végeredmény egyszerre legyen hűséges a múlt hagyományaihoz és használható a jelenben.
Mészáros alanó - Mészáros szelindek
Az alaunt de boucherie a középkori alaunt típus egyik legmarkánsabb, munkára tenyésztett változata volt, és ha a Szelindek program szemszögéből nézzük, akkor ez a változat adja a legközelebbi párhuzamot ahhoz, amit "erő és funkció" kombinációjaként keresünk.
Történeti háttér
Az alaunt de boucherie elnevezés a francia "boucher" (mészáros) szóból ered. A középkorban a mészárosok nem csak hentesárut árultak, hanem sokszor maguk fogták be vagy ölték le a nagyobb vágóállatokat – szarvasmarhát, bikát, sertést –, ehhez pedig erős, fékezhetetlen bátorságú, "fogó" típusú kutyákra volt szükség.
Az ilyen kutyák feladata volt:
Bikák lefogása és kordában tartása levágás előtt.
Piacokon és vágóhidakon rendfenntartás (megfékezni elszabadult állatot).
Nagyvad-fogás kiegészítő szerepben, ha a vadászat során erős, rövid távú lefogásra volt szükség.
A feljegyzések szerint Franciaországban és Spanyolországban is elterjedt volt, Angliában pedig a hasonló funkciójú kutyákat butcher's mastiff vagy butcher's dog néven ismerték.
Morfológia és jelleg
Az alaunt de boucherie külleme inkább zömök, masszív, mint karcsú:
Fej: széles, erős állkapocs, kifejezett stop nélkül. Rövid, erőteljes fang, ami a fogás erejét növelte.
Testfelépítés: széles mellkas, vaskos csontozat, robusztus izmok.
Marmagasság: feljegyzések szerint 60–70 cm, tehát nem alacsony, de inkább tömör, mint légies.
Szőrzet: rövid, sima; színváltozatokban nem volt szigorú szabály, de gyakori a fehér, foltos vagy fakó árnyalat.
Fül: sokszor csonkolták (a funkcionális munkában így kevésbé sérült).
Harapás: erőteljes ollós vagy enyhén előreharapó (undershot), ami növelte a fogásbiztonságot.
Temperamentum és munkaképesség
Ez a típus kifejezetten domináns, kemény és kitartó volt:
Magas fájdalomtűrés, hogy ne engedjen a vágóhíd vagy vadászat során szerzett sérüléseknél.
Stabil idegrendszer, mivel városi, zajos környezetben is kellett dolgoznia.
Erős zsákmányfogó ösztön, de kontrollált engedelmességgel, hogy a kezelője le tudja állítani.
Bátorság: a feladat gyakran több mázsás bikákkal vagy vaddisznókkal szemben zajlott.
Kulturális és tenyésztési örökség
Az alaunt de boucherie vonal több későbbi fajtában is továbbélt:
Franciaországban egyes régi mastin és matin típusokban.
Angliában a bulldog és a mastiff korai formáiban.
Spanyolországban a presa típusú kutyák kialakulásában.
Az argentin dog alapító fajtái között is szerepeltek hasonló "fogó" típusú kutyák.
Kapcsolódás a Szelindek programhoz
A Szelindek történeti leírásai sok ponton egyeznek az alaunt de boucherie funkciójával:
Nagyvad lefogása (vaddisznó, medve) → hasonló bátorság és állóképesség kell.
Erőteljes testfelépítés, de még mozgékony → a vágóhíd és a vadászat közös igénye.
Rövid, könnyen karbantartható szőrzet.
Kiemelt fontosságú a "nem enged" mentalitás, de irányítható marad.
Ez a típus kiváló referenciapont lehet a Szelindek újjáépítésében, mert összeköti a funkcionális munkát, a nagy testet és a vadászkutyás múltat – pont, ahogy a történelmi magyar leírások a szelindeket jellemzik.
Összevetést készítettem a történelmi szelindek leírások és az alaunt de boucherie jellemzői között, kifejezetten a Szelindek tenyésztési program szemszögéből.
Történelmi Szelindek és Alaunt de Boucherie – Összevetés
1. Származás és funkció
Szelindek – A magyar történelmi források és költői leírások szerint a szelindek egy nagytestű, fogó és vadászkutyatípus volt, különösen nagyvad (pl. vaddisznó) elejtésére, illetve erős őrző-védő feladatokra. A 19. század végére eltűnt.
Alaunt de boucherie – Középkori Franciaország és Nyugat-Európa mészárosainak kutyája. Elsődlegesen szarvasmarha, bika és más nagytestű állatok lefogására használták. Piacokon, vágóhidakon, valamint városi környezetben is dolgozott.
Következtetés a programra: Mindkettő funkcionális, erőteljes lefogó kutya, nagy fájdalomtűréssel és önálló, de irányítható természettel. Ez megerősíti, hogy a szelindek újraépítésében a fogóerő és kezelhetőség egyensúlya kulcsfontosságú.
2. Külső megjelenés
Szelindek – Rövid szőrű, erőteljes, zömök, széles mellkasú, vastag nyakú, felálló fülű vagy kurtított fülű. Színe változó, de sokszor világos vagy foltos.
Alaunt de boucherie – Rövid, sima szőrzet, masszív, széles test, erős csontozat, vastag nyak, széles mellkas, erőteljes állkapocs. Füle gyakran kurtított. Színei változatosak, de gyakran világos árnyalatok domináltak.
Következtetés a programra: A küllemi egyezések kiemelkedőek. Az alaunt de boucherie típusa jó alap lehet a szelindek fizikai arányainak meghatározásához (különösen a nyak-váll-állkapocs erősség tekintetében).
3. Temperamentum
Szelindek – Bátor, domináns, harcias, nagy fájdalomtűrésű, de gazdájához hűséges. Képes volt önálló döntést hozni a vadászat vagy őrzés során.
Alaunt de boucherie – Nagyon bátor, kemény, domináns, gyakran konfrontatív más állatokkal. Az emberekkel szemben jól kezelhető, ha következetesen nevelik. Kiemelkedő kitartás és szívósság jellemzi.
Következtetés a programra: Mindkét típusnál a karakter és a használhatóság fenntartása a legnagyobb kihívás. Az alaunt példája mutatja, hogy generációkon át lehet munkakész, erős idegrendszerű kutyát fenntartani.
4. Használati környezet
Szelindek – Vadászat nagyvadra, állatok lefogása, területvédelem, házőrzés. Többnyire vidéki, nyílt területeken dolgozott.
Alaunt de boucherie – Főként városi/piaci környezetben, nagytestű állatok mozgatása, lefogása, vágóhídi munka. Emellett őrző feladatokra is alkalmas volt.
Következtetés a programra: A szelindek funkciójának modern változataiban fontos lesz, hogy a kutya ne csak küllemében, hanem terhelhetőségében és idegrendszeri stabilitásában is megfeleljen. Az alaunt tapasztalata segíthet abban, hogy a kutyák sokféle környezetben megőrizzék munkakészségüket.
5. Tenyésztési tanulságok
Az alaunt de boucherie története világosan mutatja, hogy:
a munkára való szelekció elsődleges,
a testi erőt és a kezelhetőséget együtt kell örökíteni,
a túlzottan agresszív vagy túl lágy egyedeket ki kell zárni,
a generációs következetesség elengedhetetlen (3-4 generációra előre kell tervezni a párosításokat).