Alaunt Veantre és Alaunt War

A középkori európai alaunt típusok felosztása a középkori (14-16.sz) francia, angol, spanyol források alapján.

Alaunt gentil

"Nemes alaunt" Karcsúbb test, hosszabb láb, elegáns fejforma, kifinomultabb mozgás Nagyvad (szarvas, vaddisznó) üldözése és lefogása; főurak vadászkutyája Gaston Phoebus: Livre de chasse (14. sz.)

Alaunt veantre

"Látó alaunt" Ez a típus a vad űző–látó vadászkutyák (gazehound) és a fogó kutyák közötti átmenetet képviselte.

Alaunt de boucherie

"Hentes alaunt" Masszív, izmos testalkat, nagyon erős harapás, kevésbé gyors Húsfeldolgozó helyek őrzése, vadkan és bika lefogása Francia városi szabályzatok (15–16. sz.)

Alaunt war (war dog) "Harci alaunt" Páncélozottan is bevethető, nagy erejű kutya Katonai használat, hadjáratokban támadó és védő feladatok Angol és spanyol krónikák

Alaunt de chasse

"Vadász alaunt" Köztes típus: erő és sebesség kombinációja Medve, vaddisznó, szarvas hajtása és lefogása Francia vadászati leírások

Az alaunt nem egy konkrét fajta volt, hanem típus, amely több helyi változatot foglalt magában.

Az alaunt veant a középkori francia vadászkutyák egyik típusa volt,

"Látó alaunt" Ez a típus a vad űző–látó vadászkutyák (gazehound) és a fogó kutyák közötti átmenetet képviselte.

A középkorban az alauntokat több munkafunkcióra szelektálták. Az alaunt veantre (vagy "vénerie") volt az a típus, amelyet főleg látóvadászatra használtak, különösen nagyvadra: szarvasra, vaddisznóra, akár medvére. Nevükben a "veant" (ófrancia: veantre, veant) a vad felkutatására és üldözésére utal, és közelebb állt a gyors, izmos agárfélékhez, mint a kifejezetten hentesmunkát végző, erőteljes "boucherie" típushoz.

14–15. századi források — leginkább Gaston Phoebus "Livre de la Chasse" című vadászati könyve — külön kategóriaként említenek az alaunt gentil és az alaunt de boucherie mellett. A névben a "veant" szó eredetileg a "vénérer" (tisztelni, becserkészni, vadászni) igével függ össze, és kifejezetten a nagyvad-vadászatra specializált kutyát jelölt.

A leírások szerint az alaunt veant valahol átmenetet képviselt a gyors, karcsúbb gentil és a zömök, brutális erejű de boucherie között. 

A forrásokban ez a típus "partie prise" kutyaként (azaz végső elfogóként) szerepel, ami nagyon hasonlít a mai Argentín Dog szerepére, és emiatt különösen releváns a Szelindek rekonstrukciójánál. A veant több szempontból közel áll a mi céljainkhoz: a közepesnél nagyobb test, erős nyak–állkapocs, vadászatra született temperamentum, ugyanakkor nem túlságosan nehézkes, így hosszabb üldözésekre is képes.

A típus jellemzői

• Felépítés: Karcsúbb és gyorsabb, mint az alaunt boucherie, de erősebb, robusztusabb, mint a tisztavérű agarak.

• Fej: Hosszabb arcorri rész, de még mindig szélesebb állkapocs, hogy a nagyvadat le tudja fogni.

• Mozgás: Gyors, hosszú lépésű, kitartó üldöző.

• Munkamód: Látásra indult, üldözte a vadat, majd rávetődve lefogta. Ez különböztette meg a pusztán űző agaraktól — a látó alanó nem csak üldözött, hanem testtel fogott is.

A Szelindek program szempontjából az alaunt veant típus jelenti azt a kiegyensúlyozott középutat, ahol a fogóerő és az állóképesség együtt van jelen.