Bandog a Porubszky Szelindek Programban

2025.11.14

Amikor elhatároztam, hogy újraélesztem a szelindeket, tudtam: nem elég visszanézni a múltba.
A Kárpát-medence középkori erdei, Mátyás király csatajelenetei és az Árpád-kor vadászatai ihletet adnak, de ma már más világot élünk.
A régi feladatok — medvefogás, vaddisznó-lefogás, csaták, portyák — eltűntek.
A vadászatot törvények szabályozzák, a harcmezők már nem lovak patái alatt füstölnek.
Egy új kutyának ma más szerepet kell betöltenie.
És én ezt láttam előre, amikor a Szelindek törzsanyagába bandogot tettem.

Mert a bandog nem egy fajta —
hanem egy gondolat.
Egy filozófia.
A mindenes, munkára született, félelem nélküli kutya eszméje.
Egy olyan erővonal, amelyet a modern világ sem tudott elnyomni.

A középkorban a szelindek a magyar határvidék őre volt, a nemesi udvarok vadászegységének kemény ökle.
De ma, amikor a vadászat már nem a kutya fő feladata, újra kell definiálni, mire képes egy magyar erőkutyának született eb.

És itt lép színre a bandog.

A bandog-láncra kötött őrkutya fogalma nem véletlenül vált legendává.
A bandog a középkor Angliájának kapuőre volt; a "band-dog" jelentése:
láncra kötött őrkutya, amelyet nappal vasra verve tartottak, s éjjel szabadon engedtek, hogy őrizze a birtokot.

Ez a kutya nem luxuseb volt, nem dísz, nem arisztokrata játék.
Ez a kutya munkaeszköz volt.
Erő, fegyelem, bátorság és kötelességtudat.
A modern bandogvonalak — amerikai, angol, közép-európai változataikkal — ugyanezt az elvet hordozzák:
egy olyan kutyát, amelynek feladata van.

És én ezért tettem őket a Szelindekbe.
Mert a Szelindeknek ma új feladatot kellett adni:
a magyar mindenes munkakutyát kellett megalkotni.
Egy kutyát, amely:

  • őriz

  • véd

  • területet fog

  • megállja a helyét modern környezetben

  • és hordozza magában a régiek bátorságát és kitartását.

A bandog erre tökéletes alap.
Nem azért, mert divatos.
Nem azért, mert hangzatos.
Azért, mert működik.

A bandog adja a Szelindeknek azt a fajta nyers, megállíthatatlan jelenlétet, amely ma kell:
egy olyan idegrendszert, amely stabil, de eruptív ha kell;
egy olyan testet, amely robusztus, de mégis mozgékony;
és egy olyan ösztönt, amely nem bizonytalanodik el munka közben.

A múlt szelindekei lefogó kutyák voltak, csatasíkon edzett ebek,
de a jelen feladatait már a bandog által hozott tulajdonságok teszik teljessé.
Hiszen ma nem kell vadkant lefogniuk —
hanem olyan jelenléttel kell bírniuk, amely a családot, a birtokot, a gazdát védi,
ugyanazzal a lélekkel, erővel és tettrekészséggel, mint egykor a királyi vadaskertekben.

Amikor bevontam a bandogot a Szelindek programba,
az nem a múlt megtagadása volt,
hanem a múlt továbbvivése.
Mert a szelindek soha nem volt egyetlen vérvonalhoz kötve.
A szelindek mindig az adott kor legjobb harci és fogókutyáiból állt össze.
A középkorban ez az alanó volt.
A későbbi századokban a molosszusok, a francia, spanyol, olasz fogókutyák.
Most pedig — a modern világban — a bandog tölti be ezt a szerepet.

A Szelindek program egyik pillére éppen ez:
a hagyomány megtartása új eszközökkel.
A bandog pedig a legmodernebb eszközök egyike.
Egy kutya, amelyet az életszükség hozott létre,
nem pedig a divat, nem pedig a showk világa.

A bandoggal erősebb lett a Szelindek.
Kiegyensúlyozottabb, határozottabb, céltudatosabb.
A bandog hozta vissza a modern időkbe azt, amit a középkor adott a régieknek:
a ház őrzőjét, a család védelmezőjét, a kapu harcosát.

És én ezért tettem bandogot a szelindekbe.
Mert a jövő magyar kutyájának nemcsak múltja kell legyen —
hanem jelene.
És olyan jelen, amelyben a kutya nem dísz,
hanem társ,
fegyver,
szimbólum,
és munkás is egyben.

A bandog belépésével a Szelindek nemcsak új vért kapott —
hanem új küldetést is:
a Kárpát-medence modern, acélkemény, tűzben edzett őrkutyájának szerepét.

Egy veszélyes világ
A vadászat ma már nem az, ami egykor volt.
A törvények megváltoztak, a világ átalakult, és a régi magyar szelindeknek is új funkciót kellett találni.
A középkorban a szelindek volt az első, amely szembenézett a vadkan tüzével, a farkas harapásával, vagy épp a harci csatában védte gazdáját.
De ma Magyarországon már nincsenek erdőkben menekülő farkasfalhák, nincsen vadkanos csatározás az uradalmak mélyén, és nincs szükség paloták elé állított fegyveres őrségre, amely molosszus kutyákkal tartotta fenn a király tekintélyét.

Valami új feladatot kellett teremteni.
Olyan kutyát, amely ma is bizonyítani tud.
Olyan kutyát, amely méltó utódja lehet a Szelindeknek, még akkor is, ha a világ már más arcát mutatja.


"A világ azonban nem lett békésebb.
Csak máshova költözött a küzdelem.
A falusi portákra, a városi udvarokra, a tanyákra, az ember saját életterének védelmébe.

Itt született újjá egy régi típus: a bandog.
A láncos őrkutyák királya.
A kutya, amelyet nem a show-terem csillogása formált, nem bírók mosolya és nem papírok diktáltak.
Hanem a valóság.
A szükség.
A munka.

A bandog a modern idők szelindeke volt:
– kemény,
– következetes,
– erős,
– és mindenek felett: megbízható.

Azért tettem bandogot a szelindekbe, mert ma már nincs vadkan, amely megmérje egy kutya erejét.
De van rablás, van kihívás, van veszély — csak más formában.

A bandog lényege nem a fajta neve.
Hanem a munka.
A funkció.
A bizonyított teljesítmény.

A láncos őrkutyák világa az a modern aréna, ahol ma is kiderül, melyik kutya mennyit ér.
Ott nem számít a szín, nem számít a divat, nem számít a pedigré.
Csak az, hogy az eb ott áll-e, amikor kell.

A Szelindeknek szüksége volt erre az őrző-védő mentalitásra, erre a feszített izomra, erre a fegyelmezett erőre.

A bandog a modern világ próbája:
– acélszerű kötélidegek,
– stabil karakter,
– terület­tudat,
– és megingathatatlan hűség.

Amit a középkor farkasa adott egykor, azt ma a lánc feszülése, a kapu csattanása és a terület védelme adja meg.
A Szelindeknek ezt az új vizsgát is teljesítenie kell — ezért tettem bele a bandogot.



Őrzés-védelem — a modern harcmező

"A Szelindek nem vitrinbe való kutya.
Nem egy kiállítási pálcikára faragott díszmodell.
Hanem egy olyan eb, amelynek helye van a Kárpát-medence portáin, tanyáin, erdőségeiben, udvarházain és emberei mellett.
A bandog azt adta a Szelindekbe, amit a modern világ megkövetel:
– ösztönkontroll,
– határozott védekezés,
– állhatatosság,
– és az a fajta nyugodt erő, amely csak a munkakutyáknál található.
A Szelindeknek — ahogy egykor — ma is védenie kell.
Nem csapatokat, nem vadkanos rengeteget, hanem a magyar ember portáját, családját, földjét.
A bandog ezt a híd szerepét tölti be:
összeköti a középkori szelindek ősi erejét a modern világ követelményeivel."

🔥 A bandog mint tűzből kovácsolt elem az új szelindekben

"Amikor a Szelindeket megalkotom, nem csak fajtákat keverek.
Egy mentalitást hozok létre.
A bandog nem divat-fajta.
A bandog egy kovácsolt vasdarab, amelyet tűz edzett és munka alakított.
Éppen ezért illett tökéletesen a műhelyembe, a kennel­műhelybe, ahol kutyákat gyúrok, mint a kovács az acélt.
A bandog acélt tett a Szelindek gerincébe.
Stabilitást.
Embertűrést.
Parancsszóra való nyugalmat.
Ez kellett ahhoz, hogy ne csak múltja legyen a Szelindeknek, hanem jövője is."

🐺 A bandog szerepe a Szelindek végső képében

"A Szelindek négy pillére:
– az argentín dog vadászati bátorsága,
– a presa canario ősi molosszere,
– a Cane Corso fegyelmezett őrző lelke,
– és a bandog, amely a modern világ állhatatosságát biztosítja.
E négy erőből áll össze az új magyar kutya:
a Szelindek, amely ma is képes arra, amire ősei a középkorban voltak —
védeni, szolgálni és bizonyítani.
 

A bandogot azért tettem a Szelindekbe, mert ma már nem az erdőben dől el egy kutya értéke, hanem a mindennapi valóságban.
A bandog a modern világ próbája.
És én azt akartam, hogy a Szelindek ezt a próbát is kiállja.

A múlt ereje és a jelen szükséglete — ebből születik a jövő magyar kutyája.

 

A fogàskészség

A bandogot nem divat miatt választottam.

Nem papírok, nem színek és nem nagy nevek miatt.

Hanem azért, mert a bandog genetikájának legmélyén ott ég valami ősi, megmagyarázhatatlan erő:

a vele született fogáskészség.

Az a fajta ösztön, amelyet nem lehet tanítani, nem lehet tréninggel beleverni —

azzal születik.

A bandog minden vágya, hogy fogjon.

És ha egyszer ráfogott, soha ne eresszen.

Ez nem munka neki — ez az élete. Ha meglibben egy darab szövet, ha felpattan egy labda azonnal robban a vére.

A bandogot hajtja valami láthatatlan, ősi törvény:

"Fogj, tarts, védd meg, amit rád bíztak."

És pontosan erre volt szükségem a Szelindekhez.


Kölykök 

A fogáskészség öröksége — a kölykökben is ott szunnyad

"Amikor a kennelben megszületnek a kicsik, már az első napokban látom rajtuk.

A bandog vér nem hazudik.

Ahogy a Szelindek-kölykök nőnek, már pár hetesen előjön bennük az, amit más fajtákban hónapok vagy évek alatt sem látsz:

– a zsákmányra ráfogás,

– a kitartás,

– a tartóerő,

– és az a belső tűz, amely nem engedi, hogy elengedjen.

A kölykökben ott van a jövő:

acélból való állkapocs, tűzből való akarat.

Ez a bandog öröksége, és ez lett a Szelindek egyik alappillére."

Miért kellett ez a Szelindekbe?

"A középkor harci kutyái, a régi magyar szelindekek is így dolgoztak.

Fogtak és tartottak.

Ez tette őket más kutyák fölé.

Ezért becsülték őket a királyi vadászatokon, a vaddisznó hajtásokon, a csatákban.

Ha valóban vissza akarjuk hozni a Szelindeket, akkor nem elég egy szép kutya.

Nem elég egy izmos test.

Nem elég a történelem.

Kell a genetikai fogáskészség.

És ezt ma a bandog hordozza a legtisztábban, a legkeményebben, a legőszintébben."

🔥 A bandog ösztöne a modern szelindek szíve lett

"Ezért tettem bandogot a Szelindekbe.

Hogy a jövő magyar kutyájának ne csak ereje legyen, hanem akarata is.

Akarata arra, hogy fogjon.

Tartson.

Védjen.

Sose hátráljon.

És ha egyszer ráfogott az ellenségre, a veszélyre, a fenyegetésre —

soha ne eresszen.

Mert a Szelindek ereje nem a külsejében,

hanem a szívében, a fogásában, az akaratában lesz.

1. A SZÜKSÉG TÖRVÉNYE – Amikor a múlt szelleme megkívánja a vasat

"Amikor kimondtam azt a szót, hogy Szelindek, akkor valami ősi mozdult meg bennem.

A középkor nagy vadászatait, a királyok mellé állított óriás ebeket nem lehet szép szavakkal feltámasztani.

Ahhoz acél kell.

Olyan kutya, amelyben a fogás nem trükk, nem tanult reflex, hanem a létezésének oka.

És ekkor lett világos:

ha a Szelindeket vissza akarom hozni, ahhoz bandog vér kell."

2. A BANDOG – A VAS, AMELY MÁR KÉSZEN JÖN A KOVÁCSHOZ

"A bandog nem egy fajta.

A bandog egy örökség.

Egy mentalitás.

Egy ősi harci szellem, amelyik sose törődött papírral, klubokkal, standarddal.

A bandogot azért hozták létre, hogy fogjon és tartson – mindig, minden körülmények között.

A génjeiben ott él a mindhalálig tartás ösztöne.

Nem lehet kiölni belőle, nem lehet tanítani, nem kell motiválni.

Ő a megszületett acél.

A testében hús, az idegrendszerében dinamó, az állkapcsában lakat zár.

Amikor egy bandog ráfog valamire, az nem mozdul.

Ha mozdul, akkor vele együtt mozdul.

És ha kell, a világ végéig se ereszt."

3. A GENETIKA, AMELY A KÖLYKÖKBEN IS LÁNGOL

"Amikor a Szelindek Műhelyben megszületnek a kicsik, én már látom rajtuk, melyik örökölte a bandog tüzét.

Van az a pillanat, amikor a kölyök először ráfog a rongyra, a játéka szélére, egy madzag végére… és nem engedi.

Rántod, húzod, csalogatod – de ő már ott lebeg a világon kívül:

csak a fogás létezik számára.

Ezek a kölykök mások.

Ezeket nem kell tanítani a kitartásra.

A bandog bennük nem csak ösztön:

törvény.

És az ilyen kölyökből lesz az, aki majd egykor a magyar Szelindek alapjait hordozza a csontjában."

4. A RÉGI MAGYAR SZELINDEK LELKE – ÉS A BANDOG VÉRE

"A középkori magyar szelindek nem pehelykutya volt.

Nem kísérő. Nem őrző.

A szelindek harci kutya, lefogó kutya, vadászeb volt – minden olyan feladatban, ahol nem volt helye gyengeségnek.

A vadkan, a medve, a farkas nem tisztelt senkit – csak azt, aki rá mert fogni.

A régi magyar szelindek így dolgoztak.

Ha ezt a kutyát vissza akarjuk hozni, akkor vissza kell hozni a fogás ösztönét.

A tartás akaratát.

És ma, a modern világban ezt a bandog hordozza a legkönyörtelenebb tisztasággal."

5. MIÉRT KELLETT A BANDOG A SZELINDEKBŐL?

"Mert nem építhetek modern Szelindeket papírral és szavakkal.

Nem lehet a múltat képekkel visszahozni.

A régi szelindek lelke nem a külsejében volt,

hanem az idegrendszerében,

az állkapcsában,

az akaratában.

A fogáserőben.

A kitartásban.

A soha fel nem adásban.

A bandog ezt hozza.

Ezért kellett.

Ez lett a Szelindek egyik legfontosabb pillére."

6. A MODERN SZELINDEK – A TŰZBEN EDZETT ÖRÖKSÉG

"A bandogvér nem puhít, hanem edz.

Nem szelídít, hanem formál.

A Szelindekben a bandogvér az acél.

A többi fajta az ötvöző fém.

És én vagyok a kovács, aki tűzben izzít, kalapáccsal formál, és lassan-lassan,

csattogó munkával felépíti a jövő magyar kutyáját.

A Szelindek nem lesz mindenkié.

De akihez kerül, az érezni fogja rajta a bandog múltját:

az a kutya fog, tart, kitart – és soha, de soha nem enged.

Ezért tettem bandogot a Szelindekbe.

Mert nélküle a Szelindek csak név lenne.

De így:

örökség.