bg-Az Alán kutyák a nyugati világban és Magyarországon
21.07.2025
Számtalan bikafogó és masztiff fajtája van a világnak, amelyek az Alauntnak, köszönhetik létezésüket.Ezen kutyák különböző fajtanevek és típusleírások alapján történő besorolása meglehetősen összetett. Leegyszerűsítve, valójában csak két alapvető típusuk létezik amelybe besorolhtjuk ezeket a fajtákat: a Mastiff típus és a Beisser típus.Szinte minden masztiff jellegű kutya, vagyis a masztiff típus, az eredeti Alaunt típuságát viszi tovább.
Az alán kutyák nyugati kultúrában való megjelenésének történte visszanyúlik egészen Kr.e. első évezredig.Az első nagyobb falkákat a rómaiak és alánok hozták be Nagy-Britanniába, majd 900 évvel később, az alán kutyák Franciaországot és Spanyolországot, majd még 300 év múlva az Új Világot is meghódították.
A Kr.e-i századokban a Szarmata Alánok hódításai hatására a római birodalom szomszédságába kerültek a Duna a két hódító nép közötti határvonala lett. Mivel nem tudták legyőzni az Alanokat, a rómaiak, kihasználva kiváló harci képességüket, zsloldosként alkalmazták őket és a kutyáikat más népek ellen. Az Alánokat és kutyáikat a rómaiak Kr.u. 55-ös években telepítették le Nagy-Britanniába, mint az észak-angliai Hadrianus fal utolsó védelmi vonalát, amely a Római Birodalom legkülső peremét jelezte. Ott, a Alaunt a helyi kutyapopulációkba szívódott fel, amely abban az időben inkább közepes méretű, erős fejű Wolfhound típusú lehetett.
Kr.u. 400- körül a megállíthatatlan hunok az Alánokat mélyen a Kaukázus-hegységbe és nyugat felé a római Galliába űzték ahol a rómaiak megengedték nekik, hogy letelepedjenek. Az Alaunt ezután mintha eltűnt volna, 900 éven át a feljegyzések nem említik.Egyszer csak az 1300-as években berobban a köztudatba.Ugyanis, a mongolok támadásai a 13. században felszámolták az alánok kaukázusi királyságát, s szkíta lakói szétszóródtak a kelet-európai pusztán. Egy nagyobb csoportjuk – magával ragadva kisebb iron-oszét csapatokat is – a kunokhoz csatlakozott, s a magyarok országában lelt hazára.A Magyarországra a 13. században betelepült jászok többek között magukkal ragadtak kisebb iron, vagyis oszét csoportokat is.A szétszóródott szkíta alán népek vitték Európába kutyáikat, ahol nagyon megszerették ezeket a kutyákat, egyszeriben Európa szinte minden királyi udvarávan megjelentek. Divattá vált a Monteria.Hirtelen feltűnnek Európa írásos emlékeiben. Sőtt az európai királyi udvartartásokban divattá válik.
A XIV. században. a De La Monteria című, vadászatról szóló könyvben és XI. Alfonz király 1343-as vadászattal foglalkozó könyvében találkozhatunk az alanóval, mely a spanyol területeken már akkoriban nagyon népszerű volt. "Erős vad kutya" -ként említi, amelyet Alains vagy Alani nevű kaukázusi törzs vitt be Nyugat-Európába. " Ez a törzs a negyedik században betört a Galliába, és ott letelepedtek, majd folytatták vándorlásukat, Spanyolországba. Ebből az országból a legjobb alánokat a középkorban szerezték meg, és a kutyákat, amelyeket bika vagy medve ellen használtak és még mindig vannak Alanok. " Baillie-Groh-man 1851-1921
Gaston de Foix (1331-1391), szerint a Alauntnak először három típusa létezett. "Az Alanok a kutyák természete és módja szerint különböztetnek, amit az alánok gentilz néven hívnak, mások pedig szellemekként hívják."
Természetesen Magyarországra is kerültek ilyen kutyák.
Az alaunt, lefogó szelindekek Magyarországon
A nyugati királysàgokban ,,alaunt" , alánok kutyáinak nevezték azokat a lefogó vadászó, vagy őrző-védő ebeket amelyek az Alánok közvetítésével kerültek hozzájuk a sztyeppéről. Ezek a kutyák Magyarországon a Szelindek gyűlytő nevet kaptákA magyar arisztokrata elit tulajdonában lévő kutyàk nagy része nem azon szelindekek leszármazottjai amelyek az Alán-oszét-jászokkal bekerült az országba. A magyar urak a nyugati udvarokból hozatták másod kézből az akkor divatos lefogó vadász kutyákat.
Az 1358 -ban keletkezett Képes Krónikában a 4. és 5. oldalon már található két miniatúra ahol ilyen kutyákat látunk vadászat közben.
Az Országos Széchenyi Könyvtárban Clmae 446. jelzet alatt található egy kódex. Az 1481 körül keletkezett, a mű miniátora a Corvin Mátyás udvarában élő és alkotó, olasz származású: Francesco di Kastello Ithallico. A kódex 3o8a számú lapján található iniciálé vadkanvadászatot ábrázol.
Rákóczi Györgyről feljegyezték, hogy nyúl mellett őzre is vadászott agárral. " A fejedelem sok vadászebének, számtalan sólymának, megannyi vadászának nehéz munkája. Ami vadat a szelindekek felvertek azt hajtották. A kutyák által befogott vaddisznót, egyéb nagyvadat többnyire gyalogosan, dárdával vagy kelevézzel szúrták le. "
1649-ben Rákóczi Zsigmondnak testvéréhez, Györgyhöz írott leveleiből tűnik ki, miután levelében 8 öreg és 2 kölyök szelindek kutyáját szabad rendelkezésre bocsátja, akár el is ajándékozhatja valamelyik vajdának, mert ott ahol van, nincsen szerencséje öreg vadhoz, csak apróvadra vadászhatik. "
A magyar szelindekről tudósítanak nagyjaink: ,, Volt pedig a hidnál hat erős szelindek. Utána uszíták a bikának mindet." (Arany János) ,,Egy csomó óriási szelindek tépte, marta. " - (Mikszáth Kálmán) ,,Alszik a cicánk s a vén szelindek." - (Kosztolányi Dezső)
CSŐRE PÁL: Vadászat a feudális kori Magyarországon. Fejezetek a magyar vadászat történetéből:
''A királyi udvar és a földbirtokos nemesség vadászati szokásait külföldi hatások befolyásolták. [...]"
A nagyszabású udvari vadászatok legáltalánosabb módja a lovas hajtóvadászat kutyákkal. Rendszerint valamely nagyvadra (bölény) vagy közepes vadra (medve, vaddisznó, szarvas) hajtottak. A vaddisznót azonban, amikor a kutyák lefogták, többnyire gyalogosan dárdával vagy kelevézzel szúrták le."
Az alán kutyák nyugati kultúrában való megjelenésének történte visszanyúlik egészen Kr.e. első évezredig.Az első nagyobb falkákat a rómaiak és alánok hozták be Nagy-Britanniába, majd 900 évvel később, az alán kutyák Franciaországot és Spanyolországot, majd még 300 év múlva az Új Világot is meghódították.
A Kr.e-i századokban a Szarmata Alánok hódításai hatására a római birodalom szomszédságába kerültek a Duna a két hódító nép közötti határvonala lett. Mivel nem tudták legyőzni az Alanokat, a rómaiak, kihasználva kiváló harci képességüket, zsloldosként alkalmazták őket és a kutyáikat más népek ellen. Az Alánokat és kutyáikat a rómaiak Kr.u. 55-ös években telepítették le Nagy-Britanniába, mint az észak-angliai Hadrianus fal utolsó védelmi vonalát, amely a Római Birodalom legkülső peremét jelezte. Ott, a Alaunt a helyi kutyapopulációkba szívódott fel, amely abban az időben inkább közepes méretű, erős fejű Wolfhound típusú lehetett.
Kr.u. 400- körül a megállíthatatlan hunok az Alánokat mélyen a Kaukázus-hegységbe és nyugat felé a római Galliába űzték ahol a rómaiak megengedték nekik, hogy letelepedjenek. Az Alaunt ezután mintha eltűnt volna, 900 éven át a feljegyzések nem említik.Egyszer csak az 1300-as években berobban a köztudatba.Ugyanis, a mongolok támadásai a 13. században felszámolták az alánok kaukázusi királyságát, s szkíta lakói szétszóródtak a kelet-európai pusztán. Egy nagyobb csoportjuk – magával ragadva kisebb iron-oszét csapatokat is – a kunokhoz csatlakozott, s a magyarok országában lelt hazára.A Magyarországra a 13. században betelepült jászok többek között magukkal ragadtak kisebb iron, vagyis oszét csoportokat is.A szétszóródott szkíta alán népek vitték Európába kutyáikat, ahol nagyon megszerették ezeket a kutyákat, egyszeriben Európa szinte minden királyi udvarávan megjelentek. Divattá vált a Monteria.Hirtelen feltűnnek Európa írásos emlékeiben. Sőtt az európai királyi udvartartásokban divattá válik.
A XIV. században. a De La Monteria című, vadászatról szóló könyvben és XI. Alfonz király 1343-as vadászattal foglalkozó könyvében találkozhatunk az alanóval, mely a spanyol területeken már akkoriban nagyon népszerű volt. "Erős vad kutya" -ként említi, amelyet Alains vagy Alani nevű kaukázusi törzs vitt be Nyugat-Európába. " Ez a törzs a negyedik században betört a Galliába, és ott letelepedtek, majd folytatták vándorlásukat, Spanyolországba. Ebből az országból a legjobb alánokat a középkorban szerezték meg, és a kutyákat, amelyeket bika vagy medve ellen használtak és még mindig vannak Alanok. " Baillie-Groh-man 1851-1921
Gaston de Foix (1331-1391), szerint a Alauntnak először három típusa létezett. "Az Alanok a kutyák természete és módja szerint különböztetnek, amit az alánok gentilz néven hívnak, mások pedig szellemekként hívják."
Természetesen Magyarországra is kerültek ilyen kutyák.
Az alaunt, lefogó szelindekek Magyarországon
A nyugati királysàgokban ,,alaunt" , alánok kutyáinak nevezték azokat a lefogó vadászó, vagy őrző-védő ebeket amelyek az Alánok közvetítésével kerültek hozzájuk a sztyeppéről. Ezek a kutyák Magyarországon a Szelindek gyűlytő nevet kaptákA magyar arisztokrata elit tulajdonában lévő kutyàk nagy része nem azon szelindekek leszármazottjai amelyek az Alán-oszét-jászokkal bekerült az országba. A magyar urak a nyugati udvarokból hozatták másod kézből az akkor divatos lefogó vadász kutyákat.
Az 1358 -ban keletkezett Képes Krónikában a 4. és 5. oldalon már található két miniatúra ahol ilyen kutyákat látunk vadászat közben.
Az Országos Széchenyi Könyvtárban Clmae 446. jelzet alatt található egy kódex. Az 1481 körül keletkezett, a mű miniátora a Corvin Mátyás udvarában élő és alkotó, olasz származású: Francesco di Kastello Ithallico. A kódex 3o8a számú lapján található iniciálé vadkanvadászatot ábrázol.
Rákóczi Györgyről feljegyezték, hogy nyúl mellett őzre is vadászott agárral. " A fejedelem sok vadászebének, számtalan sólymának, megannyi vadászának nehéz munkája. Ami vadat a szelindekek felvertek azt hajtották. A kutyák által befogott vaddisznót, egyéb nagyvadat többnyire gyalogosan, dárdával vagy kelevézzel szúrták le. "
1649-ben Rákóczi Zsigmondnak testvéréhez, Györgyhöz írott leveleiből tűnik ki, miután levelében 8 öreg és 2 kölyök szelindek kutyáját szabad rendelkezésre bocsátja, akár el is ajándékozhatja valamelyik vajdának, mert ott ahol van, nincsen szerencséje öreg vadhoz, csak apróvadra vadászhatik. "
A magyar szelindekről tudósítanak nagyjaink: ,, Volt pedig a hidnál hat erős szelindek. Utána uszíták a bikának mindet." (Arany János) ,,Egy csomó óriási szelindek tépte, marta. " - (Mikszáth Kálmán) ,,Alszik a cicánk s a vén szelindek." - (Kosztolányi Dezső)
CSŐRE PÁL: Vadászat a feudális kori Magyarországon. Fejezetek a magyar vadászat történetéből:
''A királyi udvar és a földbirtokos nemesség vadászati szokásait külföldi hatások befolyásolták. [...]"
A nagyszabású udvari vadászatok legáltalánosabb módja a lovas hajtóvadászat kutyákkal. Rendszerint valamely nagyvadra (bölény) vagy közepes vadra (medve, vaddisznó, szarvas) hajtottak. A vaddisznót azonban, amikor a kutyák lefogták, többnyire gyalogosan dárdával vagy kelevézzel szúrták le."
Porubszky Péter
Porubszky Pierrot kennel