Lefogó kutyák, avagy a szelindek típusú kutyák

Ha rekonstruálni akarjuk az ősi szelindeket, meg kell ismernünk ezen kutyák kialakulásának történetét. Az igényt mely szükségessé tette a fajtát, az embereket akik kitenyésztették és azokat az ősi rettenthetetlen kutyákat amelyek a genetikai alapját biztosítottak a szelindek, vagyis a lefogó típusú kutyáknak.Szerencsésnek mondhatom magam mert 1999 óta tenyészthettem szelindek típusú kutyákat. Argentín dogokat, alanókat és presákat. Rendszeresen vadászhattam velük, tesztelhettem felnőtt és növendék kutyáim fogás és vadász készségét. Napjaim nagy részét ezekkel a csodálatos kutyákkal tölthettem. Megismerhettem, tisztelhettem és megszerethettem nemes egyéniségüket és tulajdonságaikat.Tehát mi is a fogó kutya?A fogókutya egy speciális célra kitenyésztett, kiképzett kutya, amelyet nagyméretű haszon vagy vadállatok lefogására használnak, vadászaton vagy az állattartásban.Az állattenyésztésben használt fogókutyák erős harapással, testömegük bevetésével az élő állatot mozgásképtelenné teszik, így az állattartók , hentesek elvégezhetik rajtuk a szükséges beavatkozást. Pl. billogozás vagy herélés. Vadászatokon használt lefogó kutyák a sarokba szoritott vadat az orránál, fülénél vagy lábainál fogva mozdulatlanságra kényszeriti. MonteriaA sztyeppei népek már az ősidők óta használtak lefogó kutyákat vadászatra.A lefogó kutyákkal történő vadászat a Monteria, a vadászat egy formája, pl. a vaddisznóvadászatnak, amelyet vadászok kutyákkal és szúrószerszámokkal felfegyverkezve végeznek gyalogosan vagy lóháton, speciális lándzsával, vagy késsel . A vaddisznó leszúrására használt lándzsát gyakran keresztvédővel látták el, hogy megállítsák a feldühödött állatot, hogy átszúrt testét távoltartsa, nehogy a sebzett vad elérje a vadászt.A vadászaton felhasznált fogókutyák általában mellkas és nyakvédővel vannak felszerelve, hogy tompítsák a vaddisznó agyarának döféseit.A vadászkutyákat ősidők óta használják nagyvad vadászatára. A középkori Európában a vaddisznók vadászatát többnyire nemesek végezték harci képességeik csiszolása céljából. A bátor vadász a vadkan sarokba szorítása után leszáll a lováról, és tőrrel adta meg a kegyelem döfést. A kihívás fokozása érdekében egyes vadászok a vaddisznók párzási időszakában kezdték meg a sportot, amikor az állatok agresszívebbek voltak. A nagy vad vadászatára felhasznált vadászkutyák két kategóriába sorolhatók: felhajtókutyák és fogókutyák .A felhajtó kutyák felhajtják, utolérik a vadat, sarokba szorítva, hangosan ugatva sakkban tartják. Az ugatásukat követő vadászok utolérik és lelövik. Nálunk kevésbé ismert felhajtó kutyák: az amerikai leopárdkutya , a rhodesian ridgeback , a black mouth cur , vagy a katahoulai leopárdkutya.A fogókutyák az állkapcsukkal markolják meg a vaddisznót, jellemzően megragadják a vaddisznó fülének tövét, orrát és lábait. Mozdulatlanul tartják, amíg a vadász meg nem érkezik. A vadász ezután hátulról megközelítve késsel vagy lándzsával megöli a vaddisznót, kivéve, ha a cél az élő befogás , vagy az állat áthelyezése. Ebben az esetben a vadász a vad hársó lábát megragadja és felemeli ,térdével nekifeszül az oldalának, kibillenti egyensúlyából és kényszeríti, hogy az oldalára feküdjön. Majd a kutyák állltal mozdulatlanul tartott vad lábait megkötözi.A fogókutyák jellemzően "bully" fajták, mint például az amerikai bulldog, pitbull terrier, bullterrier , argentin dog, vagy kisebb testű masztiff keverékek .A vadászatok során gyakran kopókat, vérebeket és fogókutyát együtt használják. A vérebek megtalálják, felhajtják a vadat. A vaddisznó az üldözés egy pontján megáll harcolni, ekkor sarokba szorítják. Ezen a ponton a fogókutyákat elengedik, hogy a vaddisznót helyben tartsák a vadász számára. A lefogó kutyák fizikailag megragadják a vaddisznót, általában megragadják a vaddisznó fülének tövét. Miután a fogókutyák fizikailag uralják a vaddisznót, a fejénél fogva tartják (ha kell a végtelenségig) amíg a vadász meg nem érkezik. Ezután a vadász a vadkan mögé kerül és késsel vagy lándzsával leszúrja.Európában a lefogó kutyákkal történő vadászat tilos!Az Egyesült Államokban a népszerű "disznós kutyák" közé tartozik a Blackmouth Cur , a Mountain Cur , a Catahoula Leopard Dog , a Blue Lacy , a Plott Hound , a Treeing Walker Coonhound , az American Pit Bull Terrier.Ausztráliában a rodéziai ridgebackek, amelyeket különféle masztiff fajtákkal kereszteztek, agár- keresztezések.Az íjfeszítő népek sztyeppei vadász kutyái a vadászat mindkét fázisára (felhajtás és lefogás) képesek voltak. Kiszagolták, felhajtották és lefogták a vadat. Ezeket a szívós, erős, igénytelen kutyákat a középkori Európában ,,Alaunt" vagy ,,Alanónak hívták.Napjainkban az argentín dog és a spanyol alanók hasonlítanak leginkább ezekre a kutyákra.Célom, hogy a tenyészetemből ilyen szelindekek kerüljenek ki.Nem megrögzött fogó kutya, aki az éjszaka unalmában lebontja az autónk lökhárítóját. Hanem egy családi kedvenc, aki védi szeretteit és a portát. De bármikor képes lenne szelindeki feladatai betöltésére.

              A lefogó kutyák története

Minden birodalom a kezdeti terjeszkedése és hatalma megszilárdítása érdekében viselt háborúiban használtak rettenthetetlen harci ebeket. Az asszírok, görögök, rómaiak stb. A birodalmak hatalmuk csúcsán az elkényelmesedett emberek elrontották vagy teljesen kipusztították ezeket a nagyszerű kutyákat.A mohamedánok, úgy vélték, hogy kutyáik elrabolták Mohamed koporsóját, ezért bosszúból felakasztották őket a városok utcáin.A régi Rómában a Kapitólium őrzésére rendelt kutyák nem voltak elég éberek, és a gallok inváziója idején nem jelezték a közelgő ellenséget. Az áldozati libák gágogása mentette meg a várost. A kutyák ezért jutalom helyett vesszőzést kaptak, s attól fogva hosszú időn át Rómában minden kutyát évente egyszer megkorbácsoltak, sőt néhányat nyilvánosan keresztre feszítettek a Kapitóliumon.A Római Birodalom bukása után, amikor Európában megjelentek a barbárok, az elhagyott és kiéhezett kutyákat kiirtották.A középkor átok alá helyezte a kutyavilágot. A VI. században Macon város tanácsa megtiltotta, hogy a papok kutyát, azaz "buja erkölcsű" állatot tartsanak.Az elkényelmesedett nagyhatalmakkal ellentétben a kemény életvitelt élő ííj feszítő népek mindig is nagy becsben tartották kutyáikat. A megélhetésük és családjuk biztonsága függött ezektől a kutyáktól.A szomszédságban élő népek szintén elismerték ezeket a kemény életkörülmények között szelektálódott kutyák kivételes képességeit.Az egyiptomiak rajongtak ezekért a kutyákért, különösen a közép-ázsiai sztyeppékről érkezett vadászkutyákat és agarakat kedvelték. Az asszírok a tibeti nagy testű, rövid fejű ebeket szerették. "Amikor Sándor Indiába indult, az ibériai király egy rendkívüli méretű kutyát adott neki. Mérete meglepte, Alexander elrendelte, hogy medvéket, vaddisznókat és szarvakat helyezzen rá, de mozdulatlanul feküdt, mintha elhanyagolná őket. A bátor császár, aki egy ilyen nagy állat lustaságából kivont a türelméből, meg akarta ölni. A pletyka eljutott az ibériai királyhoz, aztán elküldte neki egy második kutyát, és azt mondta neki, hogy ne kísérelje meg a kutyát a kis állatok elleni küzdelemben, hanem engedje elefántnak vagy oroszlánnak; - Én csak - tette hozzá -, csak két ilyen kutya; ha a második embert megölték, akkor nem lesz több. Alexander nem habozott kísérletezni, és hamarosan látta, hogy az oroszlánt megfojtotta; akkor elrendelte, hogy az elefántot hozza - és soha nem örült semmiben, mint ez a látvány. A kutya, akinek a hajszála az egész testen állt, eleinte rosszul kezdett ugatni, aztán egyre bátrabb és nagyszerűséggel kezdett rohanni az elefánthoz, aztán elindult és elcsúszott tőle, és nagyon ügyesen megtámadta az egyik oldalról vagy a másikról amíg végül nem fáradt meg állandó fordulásától, nem esett le a földre, hogy a föld megremegjen."A virágzó kultúrák minden esetben az íjfeszítő népektől frissítették haszonállataik génállományát. A germán népek évszázadokon keresztül az alánok és szarmaták szomszédságában éltek. Hosszú ideig az egyetlen földrajzi elhatárolás a germán kelták és az alanok között a Duna volt. A sztyeppei nomád világ és az európai kelta - germán kultúra találkozója volt ez a pont.A lovas nomád népek hatalmas vásárokon, lóversenyeken adták vették a jószágot. A legjobban dolgozó egyedek cseréltek itt gazdát a sztyeppe minden sarkáról.Ezeket az állatokat, kutyákat, lovakat kínálták szomszédaiknak, a germán népeknek az alánok.Minden sztyeppei, íjfeszítő, lovas nomád nép tartott ilyen kutyákat, melyeket évszázadokon keresztül szigorúan munkára szelektált.Ezek kutyák terelték és védték a nyájat, megölték a portyázó farkasokat, elűztèk a medvéket.A nyugati világban az alánok kutyáiként híresültek el, de ahogy a taki sem nevezhető mongol ló fajtának, így sztyeppei munka kutyák, így pl.az alaunt gentil sem kizárólag az alán nép kutyafajtája.A Kr.u. 400-as években bekövetkezett hun invázió által sztyeppei nepek ezrei özönlötték el Európát. Sok-sok nemzet. A hunok csupán az elindítói, vezetői voltak ennek a néptömegnek. A nyugati köztudat összemosta ezeket a népeket, nekik mindegyik nomád hun volt.Így a hun, avar, magyar nyájterelő vagy vadász kutya is az alánok kutyája volt a nyugatiak szemében.Mivel mindegyik íjfeszítő nép ugyanazon elvek alapján, kizárólag hatékonyság, munka alapján szelektált így nem volt túl nagy eltérés megjelenésükben ezeknek a kutyáknak.A Kr.u. 890-es években, a Kárpát-medencét elfoglaló magyarok szintén hozták magukkal a sztyeppén edződött, szelektálódott kutyáikat.Minden sztyeppei, íjfeszítő, lovas nomád nép tartott vadászatra használt lefogó kutyákat, melyeket évszázadokon keresztül szigorúan munkára szelektált. Agár tipusú futó kutyáik értrék be és fogták le a vadat a széles sztyeppén. Robusztus testű, erős kutyák védték az állatokat és a családot.Ezek a nagyszerű kutyák kerültek a germánok kezébe, akik mivel a szomszédaiktól vették, elnevezték őket az alánok kutyáinak, Alaunt-nak.