1. Zárt vérvonal
 A. - Zárt vérvonal 1+4 alaító egyeddel

B.- Zárt vérvonal 10+10 alapító egyeddel 

2. Célirányos keresztezés

1. Zárt vérvonal 

5- generációs tenyészterv két változatra: (A) realistán ideális (ajánlott: sok alapító, alacsony beltenyésedés), és (B)  az 1 kan + 4 idegen szuka erősen kockázatos). 

Rövid összefoglaló számok

• Formula: Ne = (4 × Nm × Nf) / (Nm + Nf)

• ΔF ≈ 1 / (2×Ne) (generációnkénti átlagos beltenyésedés növekedés)

B. Zárt vérvonal 10+10 alapító egyeddel

 Ajánlott terv — minimum jó gyakorlat (Indulás: 10 kan + 10 szuka = 20 alapító)

Indok: reális kompromisszum: nem túl sok alapító, de lényegesen jobb, mint 1+4.
Ne = (4×10×10)/(10+10) = 400/20 = 20 → ΔF ≈ 1/(2×20)=1/40 = 2,5% / generáció. (elfogadható rövid távra; hosszú távon további alapítók vagy genomikus menedzs kell)

Általános szabályok minden generációban

• Limitáld egy kan hozzájárulását: egy kan maximum 2–3 almot (vagy az összes utód max 10–15%-a egy kanról).

• Cél: egyenletes hozzájárulás — minden alapító egyed kb. azonos számú utódot adjon.

• Kerüld a full-sib × full-sib párosítást.** Első választás: nem rokon párosítások, második: féltestvérek párosítása csak ha muszáj és dokumentálva.

• Vezess pedigrét + kinship táblát (papíron vagy szoftverrel). Ha van lehetőség, végezz SNP/genomvizsgálatot a rejtett rokon­ság felderítésére.

• Egészségszűrés minden tenyésztés előtt: legalap (ortopédia/HD, szem, szív, speciális fajta betegségek — ha ismert genetikai markerek, azokat is).

Generációs terv (G0 = alapítók)

G0 — alapítók (10M + 10F)

• Rögzíts: név / szülők / születési dátum / egészségvizsgálatok / genotípus (ha van).

• Minden kan → 2 szuka párosítását kapja, minden szuka → 1–1 kanhoz.

• Cél: kb. 20–30 kölyök első generációban, egyenletesen elosztva.

G1 (első nemzedék)

• Válassz a G0-ból legjobb egészségi és tipológiai egyedeket, de ne engedd, hogy egy kan uralja a felhozatalt.

• Párosítások: keresztpárosítás — olyan kan × szuka, amelyek legkevésbé rokonságiak.

• Minta: ha G0-ból 20 utód van, használd mindet tenyésztésre úgy, hogy egy kan max 2 almot adjon.

• Eredmény: G1 utódok (kb. 20–30).

G2

• Folytasd a rokon­ság minimalizálását: preferáld kanokat és szukákat, amelyek más, alacsony közös ascendenciával rendelkeznek.

• Bevezetés: ha valamilyen kívánt tulajdonság gyenge, alkalmazz szelektív párosítást, de ne koncentráld a génhozzájárulást.

• Eredmény: fenntartható növekedés, ΔF ≈ 2,5%/gen.

G3

• Ellenőrizd Ne-t számított vagy genomikus kimutatással; ha variancia csökken, tervezz kontrollált outcross-ot (új alapítókat, nem bezárni a bázist).

• Szükség esetén fagyassz spermát/embriót különböző kanoktól G0/G1-ből.

G4–G5

• Fokozatosan finomítsd a tenyészcélokat (standard, temperamentum, egészség), de tartsd a hozzájárulás kiegyenlítettségét.

• Végezz generációs monitoringot: minden generációban számold a várható ΔF-t, és ha ΔF kezd emelkedni >3–4%, beavatkozás (új alapítók/outcross) szükséges.

B) Veszélyes variáns — 1 kan + 4 idegen szuka

Ne = 3,2 → ΔF ≈ 15,6% / generáció — az eredmény: már 3–5 generáció alatt súlyos beltenyésedés, öröklődő betegségek és csökkenő életképesség.

5-generációs kényszer terv (ha csak ezzel indulsz — erősen nem ajánlott)

Elvek (kritikus)

• Soha ne engedd, hogy egy kan több mint 1–2 almot adjon összesen — ez csökkenti a kan túldominanciát, bár továbbra is rossz marad Ne.

• Minden generációban fagyassz spermát legalább 2 külön kanról és embriókat, hogy később bővíthesd a bázist (ha külső egyedek bevonása később lehetséges).

• Azonnali genomikus vizsgálat és minden lehetséges egészségszűrés: ha ismert súlyos recesszív betegségek, ne párosíts súlyos hordozókat.

G0 = 1 kan (K0) + 4 különböző szuka (S1–S4)

• K0 párosul S1, S2, S3, S4 (egy alom mindegyiktől vagy szétszórva). Próbálj minden szukára korlátozott számú kölyköt hozni tenyésztésbe.

G1

• Válassz különböző kan jelölteket, ha van (pl. ivadékokból), de ha nincs, akkor:

  • Kerüld a apai ivadék × apai ivadék párosítást, ha lehetséges.

  • Ha nincs más lehetőség, próbálj legalább féltestvérek helyett továbbító útvonalakat használni (pl. keresztpárosítás a S1-ivadékok és S2-ivadékok között, hogy csökkentsd teljes rokonságot).

G2–G5

• Nyomon követés: minden generáció végén számold a populáció átlagos inbreedingjét (ha nincs genom, becsült pedigré alapján).

• Ha van lehetőség külső egyedek behozatalára bármikor — tedd meg. Még egy-egy, dokumentált outcross drámai javulást hoz.

• Fagyassz spermát/embriót folyamatosan, és ha toxin (súlyos betegségek) felbukkan, azonnal felfüggeszted a további párosításokat.

Várható kockázatok 5 generáció alatt (1+4 eset)

• G5-re a populáció átlaga közel/felette lesz a 50–80% inbreeding-nek → súlyos fitness-csökkenés, szaporodási problémák, fiatalkori halálozás, recesszív betegségek megjelenése.

Konkrét 5-generációs ütemterv (ajánlott, 10M+10F eset)

Az alábbi táblázat vázolja a párosítás típusát, célját, és mit korlátozz:

1. G0 (alapítók)

   • Művelet: 10 kan × 10 szuka, minden kan max 2 szukát párosít (kanonként 2 párosítás), minden szuka 1 kanhoz.

   • Cél: egyenletes alap génkészlet.

2. G1

   • Művelet: válassz 8–12 tenyészjelöltet, párosíts úgy, hogy a közös ős(ök) aránya minimális legyen (keresztpárosítás). Egy kan max 2 alom.

   • Cél: fenntartani Ne ≈ 20, ΔF ≈ 2.5%.

3. G2

   • Művelet: bővíts ki évente 1–2 új alapítót (ha lehetséges), vagy ha nem, tartsa meg a korlátozott kanhasználatot és kerülje a féltestvér × féltestvér párosításokat.

   • Cél: megőrizni genetikai varianciát; ha szükséges, trình outcross terv létrehozása.

4. G3

   • Művelet: végezz kontrollált szelekciót (egészség + típus), de limitáld a kiválasztott kanok reprodukciós arányát. Spermabank létrehozása.

   • Cél: rögzíteni jó tulajdonságokat anélkül, hogy csökkentenéd Ne-t.

5. G4 → G5

   • Művelet: standardizálás — ha a populáció egészséges és Ne tartósan ≥20–30, lehet finomítani a standardot; ha Ne csökken, bevonni új alapítókat.

   • Cél: elérni egy 5-generációs alappedigre-t, amely dokumentált, egészséges és legalább fenntartható.

Praktikus SOP (lépések minden generáció kezdetén)

1. Szűrés: minden tenyésztendő egyed teljes egészségprofilja.

2. Rokon­ság számítása: pedigré alapján kinship; ha lehetséges, SNP-méréssel.

3. Párosítás kiválasztása: rangsorolj párokat rokon­ság szerint, egészségi kockázat szerint, majd választás.

4. Limitálás: kanonként max 10–15% a következő nemzedék utódainak számából.

5. Archiválás: spermák/embriók lefagyasztása legalább 2–3 különböző kanról minden generációban.

6. Monitoring: minden generáció végén számold Ne-t és ΔF-t, jegyezd a morbiditást/öngyilkosságokat.

Milyen eredményt várhatsz 5 generáció után?

• Ajánlott (10+10): ΔF összesen ~12–13% (ha ΔF ≈ 2.5%/g × 5 ≈ 12.5%), elfogadható, de továbbra is szükséges további alapító vagy genomikus menedzs a hosszú távú fenntarthatósághoz.

• 1+4 eset: ΔF kumulatív nagyon magas (50%+ akár már 5 gen után) → nem fenntartható fajta.

Záró javaslatok (egy perc, ami sokat számít)

1. Ne növelése a legegyszerűbb és leghatékonyabb: ha van lehetőséged 5–10 további, genetikailag különböző alapítót behozni, tedd meg.

2. Fagyasztás + dokumentáció — ez megadja a rugalmasságot későbbi outcros­sokra.

3. Használj szoftvert / tenyésztői csoportot: minden projekt sokkal jobb, ha több tenyésztő (kooperáció) osztja meg a génforrást.

 Figyelem: ez a 1+4 alapító-felállás erősen kockázatos (rendkívül gyors beltenyésedés). A terv célja: a lehető leglassabb beltenyésedés elérése a korlátok között, maximális dokumentációval és kockázat-csökkentő lépésekkel.

• Effektív populációméret: Ne = 3,2

• Generációnkénti beltenyésedés növekedése (ΔF) ≈ 15,625% / generáció

• Várható átlagos kumulatív beltenyésedés:

  • G1: 15,625%

  • G2: 28,81%

  • G3: 39,93%

  • G4: 49,32%

  • G5: 57,24%
    (Ezek nagyon magas értékek — rövid távon is komoly egészségi és fitnesz-kockázatot jelentenek.)

Általános szabályok, melyeket a terv követ

1. Maximális dokumentáció: minden kutya—név, születési dátum, alom, szülők, egészségvizsgálatok, genetikai tesztek (ha elérhető) legyen nyilván.

2. Limitálás: egy kan/jelölt max. 1–2 alom (összesen ne uralja a populációt). Mivel Ragnar az egyetlen kezdeti kan, szigorúan szabályozzuk az ő ismételt felhasználását.

3. Párosítási elv: soha ne párosíts teljes testvéreket (full-sib × full-sib) — mindig törekedj literok/pedigre alapján a "legkevésbé közeli rokonnal". Az 1+4 helyzetben ez korlátozott, de betartandó.

4. Egészségszűrések minden tenyésztés előtt: alapvizsgálatok (ortopédia/HD, szem, szív), és ha lehetséges genetikai tesztek recesszív betegségekre.

5. Kryoprezerváció: fagyassz spermát Ragnarból és minden fontos kanból (G1/G2 kanok) — legalább 2-3 kanról minden generációban.

6. Stop-feltétel / outcross trigger: ha egy generációban az átlagos morbiditás, fiatalkori halálozás, vagy öröklődő betegség incidenciája nő, azonnal állj le a sorozatos párosításokkal és próbálj kontrollált outcrossot (egy/genetikailag eltérő egyed bevonása) bevezetni.

Monitoring/Jelzőszámok — mikor állj le vagy avatkozz be

• Fiatalkori halálozás > normál fajtaspecifikus érték (figyeld az arányokat).

• Veleszületett rendellenességek, erős csökkent termékenység, alacsony spermaminőség vagy szuka termékenységi problémák megjelenése.

• Ha a pedigré alapján az átlagos inbreeding gyorsabban nő, mint a fenti előrejelzés (pl. egy kan túl sokat hozzájárul).
  Ha bármelyik jel mutatkozik → azonnal megállítod az új párosításokat és keresel kontrollált outcross lehetőséget (egy vagy több új alapítót).

  
  

   A megadott konkrét párosítási sorozattal technikailag végigvihető a 5-generációs program, de az eredmény valószínűsége egészségileg gyenge vonal lesz (magas inbreeding, recesszív betegségek).

• Erősen javaslott, ha bármikor lehetőség van 1–2 genetikailag különböző egyed bevonására  (már G1 vagy G2 után is), ki kell használni— egyetlen jól megválasztott outcross drámai javulást adhat.

Az 1+4 alapító egyedtre alapozó zárt vérvonalalban nagyon veszélyes az erős rokon párosítás (pl. apa-lámya)

A célirányos keresztezés esetében viszont áldásos is lehet.

A szelindek a modern korban nem rendelkezik élő, zárt tenyésztési bázissal. Rekonstrukciója ezért hasonló nehézségeket hordoz, mint amelyekkel az argentín dog alapítói és korai fenntartói is szembesültek. Ezért tenyészkoncepciómat nagyrészt az argentín tapasztalatokra építettem.

Horacio Rivero többször felhívta a figyelmem arra, hogy a Dogo korai időszakában a fajta stabilitását nem zárt vérvonal, hanem tudatos szelekció és célirányos keresztezés biztosította.

Hallgatva Horacióra ezt a tenyésztési technikát vàlasztottam én is.
 Három vagy öt tenyészvonal párhuzamos indítása. Ezeken belül a csúcsegyedekre vonal és rokon tenyésztés és még mielőtt belterjessé válna a vonal célirányos keresztezés.

• Beltenyésztési együttható (F): azt mutatja, mekkora az esély, hogy egy génpár mindkét példánya ugyanattól a közös őstől származik.

  • 0% = teljesen idegen (nincs közös ős ismert generációban).

  • 25% = pl. apa–lánya párosítás vagy testvér–testvér.

  • 12,5% = féltestvér–féltestvér.

  • Minél magasabb az érték, annál "beltenyészettebb" az utód.

Következmények

• Rövid távon: gyorsan fixálódhatnak bizonyos tulajdonságok (pl. szín, méret, viselkedés). Ezért használják néha tudatosan.

• Hosszú távon: nagy kockázat!

  • Csökken a genetikai változatosság → kevésbé ellenálló a populáció.

  • Könnyebben előjönnek rejtett, káros gének (öröklődő betegségek).

  • Csökkenhet az élettartam, szaporodási képesség, vitalitás.

  • Gyakoribb lesz az alomszám csökkenése, gyengébb immunrendszer, több fejlődési rendellenesség.

Példa

Ha van két teljesen idegen kutya (0% beltenyésedés), az utódaik nagyon sokféle génváltozatot hordoznak → egészségesebb, változatosabb alap.
Ha apa × lánya párosítást csinálsz (25%), az utódok 1/4 részben teljesen azonos géneket kapnak mindkét szülőtől → nagyobb eséllyel öröklődnek a rejtett hibák.

A leggyakoribb rokonpárosítások beltenyésztési szintje:

Ez azt mutatja, hogy minél közelebbi a rokonság, annál magasabb a belterjessèg.
 Az apa–lánya és a testvér–testvér párosítás a legmagasabb (25%), míg a távolabbi rokonoknál ez fokozatosan csökken, az idegeneknél pedig 0%.