Nem — egy csúcskan + 4 idegen szuka nem elég ahhoz, hogy "lezárd" a genetikai bázist anélkül, hogy gyorsan erős beltenyésződés (inbreed) jönne létre. Részletesen elmagyarázom miért, számokkal és mit tehetsz helyette.

Mi a probléma (egyszerűen)

A tenyésztés genetikai egészségét az effektív populációméret (Ne) és az ebből következő generációnkénti beltenyésedési ráta határozza meg. Minél kisebb az Ne, annál gyorsabban nő a beltenyésedés, ami gyengülést, öröklődő betegségek megjelenését és csökkenő alkalmazkodóképességet okoz.

Számítás a Te esetedre (lépésről-lépésre)

Effektív populációméret egyszerű formulája, ha Nm = hímek száma, Nf = nőstények száma:

Ne = (4 × Nm × Nf) / (Nm + Nf)

Behelyettesítve: Nm = 1, Nf = 4

1. Nm + Nf = 1 + 4 = 5

2. 4 × Nm × Nf = 4 × 1 × 4 = 16

3. Ne = 16 / 5 = 3,2

Generációnkénti átlagos beltenyésedési növekedés (ΔF) ≈ 1 / (2 × Ne)

2 × Ne = 6,4 → ΔF = 1 / 6,4 = 0,15625 = 15,625% per generáció

Ez nagyon magas: minden egyes nemzedékben ~15,6%-kal nő az átlagos beltenyésedés.

Ha ezt kumulatívan nézzük:

• 5 generáció után a beltenyésedés közelítőleg:
  F5 ≈ 1 − (1 − 0,15625)^5 = 1 − (0,84375)^5 ≈ 57,3%

• 10 generáció után: F10 ≈ 1 − (0,84375)^10 ≈ ~81,8%

Tehát pár generáción belül nagyon magas inbreed szintre jutsz — ez nem alkalmas egy egészséges, tartós fajta létrehozására.

Mit szoktak javasolni (irányértékek)

• Rövid távon elfogadható rövid távú célokhoz: Ne ≥ 50 (ennek is van tartalma: lassabb rokkantodás, de még ez is viszonylag kis biztonság).

• Hosszú távon fenntartható fajtaképzéshez: Ne ≥ 200–500 (ez biztosítja az adaptív potenciált sok generáción át).

Ezek értékek azt jelentik, hogy sokkal több független (genetikailag különböző) alapító egyedre van szükség, és okosan kell szabályozni, hogy egyik család se domináljon (nincs "popular sire" effektus).

Gyakorlatias javaslatok, mit tehetsz helyette

1. Növeld az alapítóegyesek számát. Több hím és szuka, minél függetlenebb genetikai háttérrel (pl. 20–50 különböző alapító ideális induláshoz; sok tenyésztő legalább 10–20 alapítót javasol láncolatos fajtákhoz).

2. Egyenlő hozzájárulás: próbáld meg, hogy minden alapító kb. ugyanannyi utódot adjon a következő nemzedékhez — ez növeli Ne-t. Kerüld, hogy egy kan túl sok almot adjon.

3. Származás/rokonsági menedzsment: tarts nyilvántartást (pedigré vagy, még jobb, genomikus adatok alapján) és párosíts úgy, hogy minimalizáld a rokonpárosításokat. Használj rokon­sági/kinship számításokat.

4. Genetikai tesztelés: (ha elérhető) szűrés ismert örökletes betegségekre, és/vagy SNP-genomvizsgálat a rejtett rokon­ságok és genetikai variancia felmérésére.

5. Időszakos kontrollált outcross: teljes "lezárás" helyett tarts lehetőséget kontrollált, dokumentált outcrossokra, ha a genetikai variancia csökken.

6. Kryoprezerváció: spermák/embriók lefagyasztása több kanról/tehénről későbbiekre — segít megőrizni genetikai változatosságot.

7. Kimutatható tenyészszabályok: limitálni egy kan életre szóló utódszámát; kötelező egészségszűrések; nyilvános regiszter; tenyésztési terv minden generációra.

8. Célzott szelekció, de lassan: ha tulajdonságokat akarsz fixálni, csináld lassan, fenntartva genetikai sokféleséget; hirtelen, erős szelekció gyorsan csökkenti varianciát.

Összefoglalás — világos igen/nem

• Lezárni a bázist 1 kan + 4 szukával úgy, hogy ne legyen beltenyésedés? → Nem lehetséges. A Ne nagyon alacsony (3,2), a beltenyésedés generációnként ~15,6%-kal nő — pár nemzedék alatt súlyos következményekkel jár.

• Helyes út: több alapító, egyenletes hozzájárulás, genetikai tesztelés/monitorozás, és lehetőség kontrollált outcrossra.

Ha szeretnéd, segítek:

• kiszámolom a Ne-t és ΔF-et bármilyen más Nm/Nf kombinációra, amit tervezel (írj számokat), vagy

• összeállítok egy egyszerű tenyésztési- és egészségügyi tervet (alapító számok, szűrések, limit a kanok utódszámára, javasolt nyilvántartás).

Melyikre legyen elsőnek fókusz — kiszámoljam a Ne-t a Te lehetséges terveidre, vagy 

Szuper — itt egy gyakorlatias, 5-generációs tenyészterv két változatra: (A) realistán ideális (ajánlott: sok alapító, alacsony beltenyésedés), és (B) ha ragaszkodsz a 1 kan + 4 idegen szukához (erősen kockázatos — de bemutatom, mi várható és mit tehetsz). Minden generációhoz megadom a párosítási szabályokat, Ne (effektív populációméret) és várható generációnkénti beltenyésedés (ΔF).

Rövid összefoglaló számok

• Formula: Ne = (4 × Nm × Nf) / (Nm + Nf)

• ΔF ≈ 1 / (2×Ne) (generációnkénti átlagos beltenyésedés növekedés)

A) Ajánlott terv — minimum jó gyakorlat (Indulás: 10 kan + 10 szuka = 20 alapító)

Indok: reális kompromisszum: nem túl sok alapító, de lényegesen jobb, mint 1+4.
Ne = (4×10×10)/(10+10) = 400/20 = 20 → ΔF ≈ 1/(2×20)=1/40 = 2,5% / generáció. (elfogadható rövid távra; hosszú távon további alapítók vagy genomikus menedzs kell)

Általános szabályok minden generációban

• Limitáld egy kan hozzájárulását: egy kan maximum 2–3 almot (vagy az összes utód max 10–15%-a egy kanról).

• Cél: egyenletes hozzájárulás — minden alapító egyed kb. azonos számú utódot adjon.

• Kerüld a full-sib × full-sib párosítást.** Első választás: nem rokon párosítások, második: féltestvérek párosítása csak ha muszáj és dokumentálva.

• Vezess pedigrét + kinship táblát (papíron vagy szoftverrel). Ha van lehetőség, végezz SNP/genomvizsgálatot a rejtett rokon­ság felderítésére.

• Egészségszűrés minden tenyésztés előtt: legalap (ortopédia/HD, szem, szív, speciális fajta betegségek — ha ismert genetikai markerek, azokat is).

Generációs terv (G0 = alapítók)

G0 — alapítók (10M + 10F)

• Rögzíts: név / szülők / születési dátum / egészségvizsgálatok / genotípus (ha van).

• Minden kan → 2 szuka párosítását kapja, minden szuka → 1–1 kanhoz.

• Cél: kb. 20–30 kölyök első generációban, egyenletesen elosztva.

G1 (első nemzedék)

• Válassz a G0-ból legjobb egészségi és tipológiai egyedeket, de ne engedd, hogy egy kan uralja a felhozatalt.

• Párosítások: keresztpárosítás — olyan kan × szuka, amelyek legkevésbé rokonságiak.

• Minta: ha G0-ból 20 utód van, használd mindet tenyésztésre úgy, hogy egy kan max 2 almot adjon.

• Eredmény: G1 utódok (kb. 20–30).

G2

• Folytasd a rokon­ság minimalizálását: preferáld kanokat és szukákat, amelyek más, alacsony közös ascendenciával rendelkeznek.

• Bevezetés: ha valamilyen kívánt tulajdonság gyenge, alkalmazz szelektív párosítást, de ne koncentráld a génhozzájárulást.

• Eredmény: fenntartható növekedés, ΔF ≈ 2,5%/gen.

G3

• Ellenőrizd Ne-t számított vagy genomikus kimutatással; ha variancia csökken, tervezz kontrollált outcross-ot (új alapítókat, nem bezárni a bázist).

• Szükség esetén fagyassz spermát/embriót különböző kanoktól G0/G1-ből.

G4–G5

• Fokozatosan finomítsd a tenyészcélokat (standard, temperamentum, egészség), de tartsd a hozzájárulás kiegyenlítettségét.

• Végezz generációs monitoringot: minden generációban számold a várható ΔF-t, és ha ΔF kezd emelkedni >3–4%, beavatkozás (új alapítók/outcross) szükséges.

B) Veszélyes, de kérdésedben szereplő variáns — 1 kan + 4 idegen szuka

(Tudom, ezt adtad korábban — bemutatom pontosan, mit várhatsz és hogyan tompíthatsz kárkat.)
Ne = 3,2 → ΔF ≈ 15,6% / generáció — az eredmény: már 3–5 generáció alatt súlyos beltenyésedés, öröklődő betegségek és csökkenő életképesség.

5-generációs kényszer terv (ha csak ezzel indulsz — erősen nem ajánlott)

Elvek (kritikus)

• Soha ne engedd, hogy egy kan több mint 1–2 almot adjon összesen — ez csökkenti a kan túldominanciát, bár továbbra is rossz marad Ne.

• Minden generációban fagyassz spermát legalább 2 külön kanról és embriókat, hogy később bővíthesd a bázist (ha külső egyedek bevonása később lehetséges).

• Azonnali genomikus vizsgálat és minden lehetséges egészségszűrés: ha ismert súlyos recesszív betegségek, ne párosíts súlyos hordozókat.

G0 = 1 kan (K0) + 4 különböző szuka (S1–S4)

• K0 párosul S1, S2, S3, S4 (egy alom mindegyiktől vagy szétszórva). Próbálj minden szukára korlátozott számú kölyköt hozni tenyésztésbe.

G1

• Válassz különböző kan jelölteket, ha van (pl. ivadékokból), de ha nincs, akkor:

  • Kerüld a apai ivadék × apai ivadék párosítást, ha lehetséges.

  • Ha nincs más lehetőség, próbálj legalább féltestvérek helyett továbbító útvonalakat használni (pl. keresztpárosítás a S1-ivadékok és S2-ivadékok között, hogy csökkentsd teljes rokonságot).

G2–G5

• Nyomon követés: minden generáció végén számold a populáció átlagos inbreedingjét (ha nincs genom, becsült pedigré alapján).

• Ha van lehetőség külső egyedek behozatalára bármikor — tedd meg. Még egy-egy, dokumentált outcross drámai javulást hoz.

• Fagyassz spermát/embriót folyamatosan, és ha toxin (súlyos betegségek) felbukkan, azonnal felfüggeszted a további párosításokat.

Várható kockázatok 5 generáció alatt (1+4 eset)

• G5-re a populáció átlaga közel/felette lesz a 50–80% inbreeding-nek → súlyos fitness-csökkenés, szaporodási problémák, fiatalkori halálozás, recesszív betegségek megjelenése.

Konkrét 5-generációs ütemterv (ajánlott, 10M+10F eset)

Az alábbi táblázat vázolja a párosítás típusát, célját, és mit korlátozz:

1. G0 (alapítók)

   • Művelet: 10 kan × 10 szuka, minden kan max 2 szukát párosít (kanonként 2 párosítás), minden szuka 1 kanhoz.

   • Cél: egyenletes alap génkészlet.

2. G1

   • Művelet: válassz 8–12 tenyészjelöltet, párosíts úgy, hogy a közös ős(ök) aránya minimális legyen (keresztpárosítás). Egy kan max 2 alom.

   • Cél: fenntartani Ne ≈ 20, ΔF ≈ 2.5%.

3. G2

   • Művelet: bővíts ki évente 1–2 új alapítót (ha lehetséges), vagy ha nem, tartsa meg a korlátozott kanhasználatot és kerülje a féltestvér × féltestvér párosításokat.

   • Cél: megőrizni genetikai varianciát; ha szükséges, trình outcross terv létrehozása.

4. G3

   • Művelet: végezz kontrollált szelekciót (egészség + típus), de limitáld a kiválasztott kanok reprodukciós arányát. Spermabank létrehozása.

   • Cél: rögzíteni jó tulajdonságokat anélkül, hogy csökkentenéd Ne-t.

5. G4 → G5

   • Művelet: standardizálás — ha a populáció egészséges és Ne tartósan ≥20–30, lehet finomítani a standardot; ha Ne csökken, bevonni új alapítókat.

   • Cél: elérni egy 5-generációs alappedigre-t, amely dokumentált, egészséges és legalább fenntartható.

Praktikus SOP (lépések minden generáció kezdetén)

1. Szűrés: minden tenyésztendő egyed teljes egészségprofilja.

2. Rokon­ság számítása: pedigré alapján kinship; ha lehetséges, SNP-méréssel.

3. Párosítás kiválasztása: rangsorolj párokat rokon­ság szerint, egészségi kockázat szerint, majd választás.

4. Limitálás: kanonként max 10–15% a következő nemzedék utódainak számából.

5. Archiválás: spermák/embriók lefagyasztása legalább 2–3 különböző kanról minden generációban.

6. Monitoring: minden generáció végén számold Ne-t és ΔF-t, jegyezd a morbiditást/öngyilkosságokat.

Milyen eredményt várhatsz 5 generáció után?

• Ajánlott (10+10): ΔF összesen ~12–13% (ha ΔF ≈ 2.5%/g × 5 ≈ 12.5%), elfogadható, de továbbra is szükséges további alapító vagy genomikus menedzs a hosszú távú fenntarthatósághoz.

• 1+4 eset: ΔF kumulatív nagyon magas (50%+ akár már 5 gen után) → nem fenntartható fajta.

Záró javaslatok (egy perc, ami sokat számít)

1. Ne növelése a legegyszerűbb és leghatékonyabb: ha van lehetőséged 5–10 további, genetikailag különböző alapítót behozni, tedd meg.

2. Fagyasztás + dokumentáció — ez megadja a rugalmasságot későbbi outcros­sokra.

3. Használj szoftvert / tenyésztői csoportot: minden projekt sokkal jobb, ha több tenyésztő (kooperáció) osztja meg a génforrást.

4. Számoljak neked részletes pedigré-/Ne-kiszámítást a meglévő egyedeidre? (Ha adsz konkrét számokat/egyedeket — de nem kérdezek most új infót, csak mondom a lehetőséget.)

Ha szeretnéd, lefordítom ezt egy egyszerű, generációnkénti párosítási táblázatra (ki párosul kivel — minta 20 alapítóval), vagy elkészítek egy konkrét 5-generációs párosítási listát (kan-szuka nevek + javasolt korlátok) — mondj csak egyet: melyik változatot szeretnéd, A (10+10 alapító, javasolt) vagy B (1+4 — kényszer)?

elkészítettem a konkrét, 5-generációs tenyésztervet a Te megadott alapokkal: kan = Ragnar, szukák = Koka, Androméda, Gappa, Héra. Figyelem: ez a 1+4 alapító-felállás erősen kockázatos (rendkívül gyors beltenyésedés). A terv célja: a lehető leglassabb beltenyésedés elérése a korlátok között, maximális dokumentációval és kockázat-csökkentő lépésekkel.

Gyors számok (ellenőrzés)

• Effektív populációméret: Ne = 3,2

• Generációnkénti beltenyésedés növekedése (ΔF) ≈ 15,625% / generáció

• Várható átlagos kumulatív beltenyésedés:

  • G1: 15,625%

  • G2: 28,81%

  • G3: 39,93%

  • G4: 49,32%

  • G5: 57,24%
    (Ezek nagyon magas értékek — rövid távon is komoly egészségi és fitnesz-kockázatot jelentenek.)

Általános szabályok, melyeket a terv követ

1. Maximális dokumentáció: minden kutya—név, születési dátum, alom, szülők, egészségvizsgálatok, genetikai tesztek (ha elérhető) legyen nyilván.

2. Limitálás: egy kan/jelölt max. 1–2 alom (összesen ne uralja a populációt). Mivel Ragnar az egyetlen kezdeti kan, szigorúan szabályozzuk az ő ismételt felhasználását.

3. Párosítási elv: soha ne párosíts teljes testvéreket (full-sib × full-sib) — mindig törekedj literok/pedigre alapján a "legkevésbé közeli rokonnal". Az 1+4 helyzetben ez korlátozott, de betartandó.

4. Egészségszűrések minden tenyésztés előtt: alapvizsgálatok (ortopédia/HD, szem, szív), és ha lehetséges genetikai tesztek recesszív betegségekre.

5. Kryoprezerváció: fagyassz spermát Ragnarból és minden fontos kanból (G1/G2 kanok) — legalább 2-3 kanról minden generációban.

6. Stop-feltétel / outcross trigger: ha egy generációban az átlagos morbiditás, fiatalkori halálozás, vagy öröklődő betegség incidenciája nő, azonnal állj le a sorozatos párosításokkal és próbálj kontrollált outcrossot (egy/genetikailag eltérő egyed bevonása) bevezetni.

Jelölések a táblázatban

• R = Ragnar (G0 kan)

• K = utódok Koka-tól; A = utódok Androméda-tól; G = utódok Gappa-tól; H = utódok Héra-től

• M és F szám: hím/nőstény jelöltek a konkrét almokból (pl. K_M1 = Koka alom első hímmagzatja).

• Ha egyedből több tenyész lesz, megadom hogy hány almot adhat (1 vagy 2).

Feltételezések

• Minden alomból kiválasztunk tenyésztésre 1–2 egyedet (ált. 1 kan, 1 szuka) — ez minimalizálja a túlzott dominanciát.

• Nincsen más külső alapító: a terv kizárólag a Te megadott 1+4-re épül.

• A cél nem a formai "fajta" gyors létrehozása, hanem a lehető legkevésbé káros folytatás ezekkel az alapokkal.

Konkrét párosítási terv (G0 = alapítók; majd G1–G5)

G0 (alapító nemzedék — kiindulás)

• Ragnar (kan) párosul egyszerre (vagy az év folyamán külön-külön) a szukákkal:

  • Ragnar × Koka → K-alom (jelezve: K_M1, K_F1, stb.)

  • Ragnar × Androméda → A-alom (A_M1, A_F1, …)

  • Ragnar × Gappa → G-alom (G_M1, G_F1, …)

  • Ragnar × Héra → H-alom (H_M1, H_F1, …)

• Részlet: próbálj mindegyik szukától 1 tenyészre kiválasztott hímet (M1) és 1 tenyészre kiválasztott szukát (F1)meghagyni (ha lehetséges). Ragnar max 2–3 párosítása összesen — ha már négy szukát párosítottál egyszer az indításban, többet ne használj többször.

G1 (Ragnar utódai — első generáció)

• Kiválasztott tenyészjelöltek (példa):

  • K_M1 (kan) és K_F1 (szuka) — Koka alomból

  • A_M1, A_F1 — Androméda alomból

  • G_M1, G_F1 — Gappa alomból

  • H_M1, H_F1 — Héra alomból

• Párosítási elv: párosítások mindig külön anyai eredetű utódok között, hogy elkerüljük a full-sib párosítást. (Minden G0-alomnak a apja Ragnar — tehát ezek paternal half-sibek; ez még mindig rokonítás, de ez a legjobb, amit tehetsz.)

• Javasolt párosítások (példa, 4 pár → 4 alom):

  1. K_M1 (kan) × A_F1 (szuka)

  2. A_M1 × G_F1

  3. G_M1 × H_F1

  4. H_M1 × K_F1

• Limit: minden G1 kan max 1–2 alom.

Várható átlagos inbreed (G1): ~15,625%

G2 (második generáció)

• Kiválasztunk minden G1-alomból 1 tenyészhímet és 1 tenyészszukát (ahol lehetséges, a különböző párosítási ágakból). Ne használj G1 egyedeket, amelyek nagyon gyenge egészségügyi eredményt adtak.

• Párosítási elv: keresztpárosítás a G1-ágak között — pl. az 1. párosítás (K_M1×A_F1) utódait keresztezzük a 3. párosítás utódaival (G×H), hogy még jobban "összekeverjük" az ágakat.

• Javasolt párok (példa):

  1. (Utód az 1. párból)_M × (Utód a 3. párból)_F

  2. (Utód a 2. párból)_M × (Utód a 4. párból)_F

• Ha szükséges, használj Ragnar-ból lefagyasztott spermát csak akkor, ha az segít elkerülni egyetlen G1 kan túlzott használatát — de Ragnar apasága miatt ez újabb apai rokonlétet ad. Inkább ne használj több Ragnar-spermát, mint amennyi már volt.

Várható átl. inbreed (G2): ~28,81%

G3 (harmadik generáció)

• Folytasd a keresztpárosítások "ágszétkeverő" elvét: párosíts G2-két külön ág legkevésbé rokon egyedeit.

• Törekedj rá, hogy egyetlen kan se adjon több mint 2 almot összesen. Ha szükséges: válassz új kanjelölteket az előző generáció több ágából.

• Ha bármely alomban magas mortalitás, utódhibák vagy erős recesszív jelek jelennek meg → azonnal állítsd le a továbbházasítást és keress kontrollált outcross lehetőséget.

Várható átl. inbreed (G3): ~39,93%

G4 (negyedik generáció)

• Ebben a pontban a beltenyésedés már komolyan hat az egészségre. A cél itt: minden lehetséges kockázatot mérsékelni — de a további reprodukció is fokozza a problémát.

• Javasolt lépések G4 előtt/elején:

  • Végezz teljes egészség-auditot (minden tenyésztési jelöltről).

  • Fagyassz spermát legalább két különböző G2/G3 kanról.

  • Ha találsz egy genetikailag különböző, megbízható egyedet behozhatóan (akár ideiglenes outcross a kennelhez), erősen mérlegeld a bevonását MOST — még ha ez "nem zárja le" a fajtát, életet menthet a populációnak.

• Párosítások: ugyanaz a keresztelési elv, de szigorú egészségi szűréssel.

Várható átl. inbreed (G4): ~49,32%

G5 (ötödik nemzedék a G0 után)

• Várható kumulatív inbreed ~57,24% — ez gyakorlatilag magas beltenyésedést jelent, amely nagy valószínűséggel hozhat súlyos recesszív betegségeket, csökkent életképességet és termékenységi problémákat.

• A javaslat itt: ne folytasd töretlenül a programot további alapok bevonása nélkül. Alapvető választás:

  1. Ha találsz genetikailag független kutyát → kontrollált outcross, majd visszakeresztezés az általad fejlesztett vonalba több generáción át, miközben fenntartod a dokumentáltságot.

  2. Ha nincs külső forrás → állj meg, konzultálj genetikus/tenyésztési szakemberrel, és fontold meg a program megszüntetését vagy egyesíteni más tenyésztőkkel a gének bővítéséért.

Konkrét példa (gyakorlati, egy lehetséges útvonal — nevek helyére illeszd az almok egyedeit)

1. G0: Ragnar × (Koka, Androméda, Gappa, Héra) → K, A, G, H almok.

2. G1 párok: K_M1 × A_F1 ; A_M1 × G_F1 ; G_M1 × H_F1 ; H_M1 × K_F1.

3. G2 párok: utód( K_M1×A_F1 )_M × utód( G_M1×H_F1 )_F ; utód( A_M1×G_F1 )_M × utód( H_M1×K_F1 )_F.

4. G3 párok: kereszd az "ágak" legkevésbé közeli képviselőit (pl. az 1. és 2. ág utódait keverni).

5. G4–G5: csak akkor folytasd, ha minden egyén egészségileg megfelel; ha bármilyen kumulatív jel van, állj le és outcrossolj.

Monitoring/Jelzőszámok — mikor állj le vagy avatkozz be

• Fiatalkori halálozás > normál fajtaspecifikus érték (figyeld az arányokat).

• Veleszületett rendellenességek, erős csökkent termékenység, alacsony spermaminőség vagy szuka termékenységi problémák megjelenése.

• Ha a pedigré alapján az átlagos inbreeding gyorsabban nő, mint a fenti előrejelzés (pl. egy kan túl sokat hozzájárul).
  Ha bármelyik jel mutatkozik → azonnal megállítod az új párosításokat és keresel kontrollált outcross lehetőséget (egy vagy több új alapítót).

Rövid, egyenes tanács a végére

• A megadott konkrét párosítási sorozattal technikailag végigvihető a 5-generációs program, de az eredmény valószínűsége egészségileg gyenge vonal lesz (magas inbreeding, recesszív betegségek).

• Erősen javaslom: ha bármikor lehetőséged van 1–2 genetikailag különböző egyed bevonzására (már G1 vagy G2 után is), használd ki — egyetlen jól megválasztott outcross drámai javulást adhat.