Egy új fajta kialakítása és elismerésének kiharcolása
Kemeny munkàval, lelkesedéssel, kitartással és összetartással!
,,Én ma azt látom, hogy a fiatalok, a gyermekeink és unokáink megtagadják a múltunkat és szokásainkat.
Már nincs baráti elköteleződés, és egyre nehezebb elkötelezett embereket találni — hacsak, persze, nincs szó pénzről. Úgy gondolom, hogy ez a projekt, amibe belefogtál, sok irigységet és neheztelést fog kiváltani. Ez velem is megtörtént a Pampa Argentino kutyafajtával.
NEM SZABAD FELADNOD, ÉS NEM SZABAD MEGHÁTRÁLNOD! Horacio Rivero
Tanulás a legjobbaktól, alázat és lelkesedés
Horáció szerint egy új fajta kitenyésztése elhivatottság, lelkesedés és alázat nélkül halálra van ítélve. Ez egy hosszú folyamat, állandó tanulással és tapasztalat gyűlytéssel. A legjobb mesterektől kell tanulni!
Így emlékszik vissza a tanulás és tapasztalat gyűlytés időszakára:
,, Ha vissza emlèkszek Delere és Diablora, sok más kutya mellett, visszarepít az 1960-as évek végére és az 1970-es évek közepére, amikor Tupit idézem fel, hiszen ő Uturunco fia volt, akárcsak Day, Dele és Diablo.
Carlos Rebella-val állandó kapcsolatban vagyok, és elkötelezettsége a fajtával szemben már hosszú és erős évekre tekint vissza. Megtiszteltetés volt számomra, hogy több hajtóvadászatot is megoszthattam vele, amelyek során megtanultam tőle néhányat a "fogadó" sok titka közül. Folyamatban van egy projektje, amelyet a megfelelő alkalommal szeretnénk véglegesíteni, és amelynek célja, hogy az FCA elé terjesszük a "Munkabajnok" bevezetését a fajtánkban. Mindannyian tudjuk az ő pályafutását mint vadász és szakújságíró. Szívesen vállalta, hogy élőben adja át nekünk hatalmas tapasztalatát.
Végül nem maradhat ki vadásztársa Toño Noresnek: Felipe Crespo, a cordóbai földbirtokos, akit láttam lehetetlen "vadakat" leteríteni, aki úgy ismeri a pekarit és az őzet, mint kevesen. Mivel ugyanabban a faluban születtünk (Totoral–Córdoba), ahol most is él, sok éven keresztül osztoztam vele vadászkirándulásokon vidéki birtokán, "La Emilián", a legendás Chalacó-i területen.
Nekem is megadatott a megtiszteltetés, hogy vadászhattam a régi öreg mesterekkel. Abban a távoli időben, a csodálatos Don Justo Moyanóval, aki Antonio Nores vezetője volt, és aki több mint harminc éve elhunyt; Don Belindo Gaitánnal, aki szintén húsz évvel ezelőtt távozott; és különösen a nagyszerű és tiszteletre méltó Carlos Crisanto Muñozzal, aki 75 éves korában halt meg. Hozzájuk hasonlóan, bár még nagyon fiatal voltam, én is elkísértem Toño Nores-t a hegységbe. Véleményem szerint ő volt Don Justo Moyano legjobb tanítványa.
Számomra ők legendás személyek, akik életem nagy részét alkották, ezért szívből tisztelettel adózom emléküknek.
Felipe Crespo szintén tanúja volt annak a szenvedélynek, szeretetnek és fáradhatatlan munkának, amit Toño Nores a fajta érdekében tett, ahogyan keresztezéseit végezte, kipróbálta a dogóit, majd a legjobbat kiválasztva újabb és újabb alapokat hagyott a munka folytatásához.
Kétségem sincs afelől, hogy ugyanazt tesszük majd mi is, akik átvettük a stafétát, és egész szeretett Argentínánkban terjesztjük azt a munkát, amit kutyáink hosszú ideig képviseltek, és amit mi a tetteinkkel most is tovább folytatunk. ” Horacio Rivero
Összetartással
,, Emlékszem, amikor az 1970-es években Córdobában négy tenyészet gyűltünk össze: az enyém, Totoral, El Caldén (Luis Zanitti), Los Gaitas (José és Pedro Casanova), valamint Milena (Carlos Milena).
Ez egy módja volt annak, hogy összehangoljuk a tenyésztési terveket, és hogy funkciót adjunk a dogóinknak.
A videóban mindannyian elmondtuk a fajtával kapcsolatos történetünket és különféle motivációinkat.
Évekig az El Molino nevű birtokon tartottuk ezeket az összejöveteleket – egy olyan hely volt ez, ahol újra és újra összegyűltünk a régi barátainkkal.” Horácio Rivero
Nucleus kennel -Törzstenyészet felépítése
Horácio szerint, ha új fajtát akarunk megalkotni a legfontosabb feladat egy törzstenyészet kiépítése!
,, Tudjuk, hogy a tenyésztés nem könnyű feladat, ha KIVÁLASZTOTT TÖRZSTENYÉSZETET akarunk fenntartani; nem ugyanaz, mint néhány szukát elleni hagyni, aztán mindent félretenni. Én ezt nevezem "csak úgy tenyészteni" – divatból, egy pillanatnyi ötletből, kölyökeladás céljából stb. –, ami NEM UGYANAZ, mint megőrizni, pótolni, újratervezni, kiválasztani, ismét félretenni – legyen szó akár anyákról, akár apákról – és fenntartani őket a tenyészetben.
Újratervezni a fedeztetéseket, kombinálni, szelektálni… és így évekig. Szenvedély? Szeretet?...
Mindenből egy kicsi. Vannak tévedések, de kitartónak kell lenni az elképzelés mellett, és el kell vetni azt, ami nem kívánatos.” Horacio Rivero
Egy nucleus kennel felépítése tehát elengedhetetlenül fontos.
Ez az a tenyészállomány-mag, amelyre egy adott tenyész program épül. A nucleus kennelben találhatók azok a kiemelkedő minőségű tenyészegyedek, amelyek a kennel genetikai bázisát, "alapító vonalát" adják. Itt születnek a legfontosabb almok, innen válogatják ki a további tenyésztéshez szükséges kutyákat. Gyakran használt tenyésztési program, például állami, katonai vagy rendőrkutyás programoknál, de magán tenyésztők is alkalmazzák.
Más szóval: a nucleus kennel a tenyésztés genetikai központja – a biztos "forrásállomány", amellyel hosszú távon fenn tudjuk tartani és javítani a fajtát vagy a kennelek vérvonalát.
Klub megalapítása
,, Az 1970-es év elején, 25–30 dogo-tenyésztő baráttal és rokonokkal megalapítottuk azt, amit úgy neveztünk el: »CORDOBAI ARGENTIN DOGÓ TENYÉSZTŐK KLUBJA«.
Figyeljünk csak: »...tenyésztők... Córdobából«.
Az alkotás ideje volt ez.
Tenyészteni már korábban is tenyésztettünk.
Nem azért akartunk alkotni, hogy feltűnjünk, hanem hogy népszerűsítsük a fajtát, új tagokat vonjunk be kiállítások, vadászatok, arénás próbák, előadások és tanfolyamok révén.
Valódi robbanás történt a rajongók körében.
Miután ezt az első lépést megtettük, 1971 szeptemberében úgy döntöttünk, megváltoztatjuk a nevét, hogy ne csak tenyésztőkre és ne csak a córdobaiakra korlátozódjon.
Egyszerű volt.
Eltávolítottuk a "tenyésztők Córdobából" részt, és hozzáadtuk a fajta megalkotója, Antonio Nores Martínez nevét.
Így született meg a DR. ANTONIO NORES MARTÍNEZ ARGENTIN DOGÓ KLUB.
Már 1970-ben, a kezdetektől fogva tudtuk, hogy fontos egy logót is alkotni, amely képvisel minket. (*)
2-3 év telt el, és fiókszervezeteket hoztunk létre azokban a tartományokban, ahol dogók éltek. Ez már egy másik történet lehet.“ Horacio Rivero
Kemény munkával
,,Mindig azt mondom, hogy egy felelősségteljes tenyésztőt a kudarcok sem szabad, hogy eltántorítsanak – ezek semmiképpen se bátortalanítsák el. Én azok közé tartozom, akik továbbra is Antonio eredeti standardjához tartják magukat, jóllehet tudom, hogy a mai kiállításokon ezek a funkcionális Dogók nem kerülnek győztes pozícióba.
Ez a funkcionális Dogo meg kell, hogy őrizze annak a standardnak a fő vonásait, azokat is beleértve, amit testvére, Agustín később pontosítással és kiegészítéssel hozzáadott (például a súly és marmagasság tekintetében). Ez az a verzió, amelyet végül az FCA és az FCI 1973-ban elfogadott és hivatalosan elismert, mint tiszta fajtát.
Soha nem fogom megunni, hogy ismételjem – saját tapasztalatommal is alátámasztva – hogy ez a Dogo vadászatban igazi "terepjáró", azaz bármilyen földrajzi környezetben, talajon és változatos növényzetben is képes kiválóan teljesíteni.
Nincs kétféle Dogo.
Csak egy van – mindig is egy volt –, amíg az Antonio és Agustín által meghatározott minimum- és maximum-kereteken belül marad.
Tudjuk jól, hogy a tökéletes kutya nem létezik – már R. Oppenheimer is megírta híres művében, "A tenyésztés húsz alapelve". Mindenkinek ajánlom ezt az írást, aki egységes típusú vérvonal kialakítására törekszik.
"A legnagyobb ajándék a tenyésztő számára az a képesség, hogy egyetlen pillantásból felismerje a típust."
(R. Oppenheimer)
Mottó
“Ha valaki úgy dolgozik, hogy típust és egészséget szelektál, nagyobb az esélye a sikerre. Soha nem lesz teljes, mindig lesznek kudarcok is.
Ne add fel!” Horácio Rivero