Szelindek mint fogó kutya. Mire ügyeljünk az anatómiánál?
A fogak
,,Fogak és ajkak
Évekkkk óta, időről időre mindig feltűnik valaki, aki azzal próbálja megmagyarázni az őrlő- vagy zápfogak hiányát, hogy egyszerű kifogásokat gyárt.
Ehhez most megosztom a saját véleményemet – mint tenyésztő, szelektáló, vadász, és több mint 58 év tapasztalattal rendelkező fogásra használt kutyák tartója, sőt már apám munkáját is figyelemmel kísértem korábban.
Először csak egy premolár hiányzik...
Aztán kettő – egy-egy oldalról vagy akár mindkettő azonos oldalról.
Majd egy zápfog...
És így tovább, hiány hiány után, míg végül pusztítást végzünk a fajtában!
👉 A kutya fogazata legyen teljes.
Egyetlen hiányzó fog még tolerálható a tenyésztésben – de csak az egyik szülőnél, nem mindkettőnél!
Ha mindkét kutyánál foghiány van, az már komoly hiba, hiszen az öröklődés arányai összeadódnak!
És ha két fog is hiányzik? Akkor már ne is beszéljünk róla!
A fajta megalkotója, Antonio Nores Martínez az alábbiakat írja az etalonban:
"Állkapcsok: jól illeszkednek, nincs előreharapás, erősek, a fogak jól beágyazottak és nagyok."
Aki akarja, értheti is. Csak "két ép ujj kell a homlok mögé", hogy felfogja.
Soha nem mondta senki, hogy a foghiány előnyös lenne a légzés szempontjából – ez nyilvánvaló.
Aki ért hozzá, az tudja.
De ezek a "fajta-guruk" szerint:
Egy hiányzó fog? Szinte pozitív!
Kettő? Még jobb!
Három? Ideális!
Nos, őket hagyjuk csak meg abban a tévhitben…
Ne áltassák a gyanútlanokat!
👉 Ezek az emberek csak a saját kutyáik hibáit akarják mentegetni.
✅ Egy hiányzó fog – az én meggyőződésem szerint – enyhe hiba
❌ Kettő – már súlyosabb, büntetendő!
Igen, vannak ennél súlyosabb hibák is, természetesen.
De amikor egy kutyát elbírálunk egy kiállításon, akkor az egész egyedet kell átfogóan vizsgálni.
Ezután jön az összehasonlítás, az erősségek és hibák mérlegelése – ez a poszt most nem erről szól.
Antonio Nores Martínez a szájról és légzésről szóló részben a következőt írja az etalonban:
"...a felső ajak legyen rövid, hogy amikor a kutya harap, képes legyen a száj hátsó sarkain keresztül is lélegezni.
Mert ha az ajak lógó – nem feszes, nem hátrahúzott –, akkor szelepként zárja le a szájzugot, megakadályozva ezzel a pótlólagos szájon át történő légzést a fogás közben, így a kutya **megfullad és kénytelen elengedni, mint egy masztiff."
Hát ez világos, nem?
Szerény véleményem szerint Agustín Nores Martínez tévedett, amikor megpróbálta mentegetni a foghiányt, és azt írta az etalonban:
"...a zápfogak száma nem fontos…"
Ezt azzal indokolta, hogy a hiányuk több helyet hagy a légzésnek.
Persze ez akkoriban volt – a fajta születésének első éveiben (1969).” Horacio Rivero
A fej
,,Rivéró bírál koponya
Mit is mondhatnék, amit ne mondtam volna már… sok-sok éve!
Megerősítem, hogy az argentin dogo fejében rejlik szinte a teljes fajtajelleg, az a sokat emlegetett tipicitás.
Lehet, hogy mutat valami minimális eltérést? Természetesen! Hiszen nem egy merev, fémöntvényről van szó.
Ám nekünk, tenyésztőknek szerencsénk van, hogy maga a FAJTA MEGALKOTÓJA írásban tanított minket erre (Diana magazin, 1947-es előadásai), valamint a fia, Abel Nores által 1977-ben készített összefoglalón keresztül.
Megtisztelve érzem magam azokért az elismerésekért, amelyeket kiemel a lelkesítő ajánlásban, többek között:
"...különösen a cordobai Argentin Dogo Klubnak (C.D.A.) és a vidéken általa létrehozott fiókszervezeteknek, akik hosszú ideje őrzik féltve a fajta standardját és a megalkotó célkitűzéseit..."
És nemcsak az írásai tanúsítják mindezt – bölcsen, előrelátóan nyilvánosságra hozott fényképeket is SAJÁT KUTYÁIRÓL, mintha csak előre sejtette volna a jövőben felbukkanó tévedéseket és félreértelmezéseket.
Ezért ismételten hangsúlyozom:
Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni – VISSZA KELL TÉRNÜNK A GYÖKEREKHEZ.
Antonio Nores Martínez írásai egyszerűen, érthetően mutatják az utat. Részletesen leírja a koponya és arcrész – vagyis a "koponya-arci csonttömb" – arányait, formáit: szélességét és hosszát.
Érdemes újraolvasni Agustín testvérének 1969-ben megjelent könyvét is – nagy segítség lesz.
Ahogy az alábbi eredeti fotókon is tisztán látszik:
a koponya és az arc sosem két egymás mögé helyezett téglalap!
Ezeknek összhangban kell állniuk, kombinálódniuk, harmóniát alkotniuk az orrérzékelő és a rágó végek között.
E két rész, mely a "koponya-arci csonttömböt" alkotja, egyforma hosszúságú kell legyen.
Én azon kevesek egyike vagyok, akiknek megadatott, hogy saját szememmel lássam, simogassam, sétáltassam, tenyésszem és vadásszak az eredeti dogókkal.
Ezért büszkén vallom magam a "Antonianos" mozgalom hűséges tagjának. Horacio Rivero
lefogó kutyák jellemzése;
,,Lefogó kutyák leírása
HETVENHÉT (77) ÉV TELT EL AZÓTA, HOGY ANTONIO NORES MARTÍNEZ VILÁGRA HOZTA AZ Ő ALKOTÁSÁT.
Olyan nagy sikere lett a fajtának, hogy az elmúlt NEGYVEN évben számos SZAKOSODOTT KLUB alakult világszerte.
LEHETSÉGES, HOGY MA OLYAN TENYÉSZTŐK ÉS KIÁLLÍTÓK LÉTEZNEK, AKIK NEM ISMERIK A DOGO ARGENTINO FEJFORMÁJÁT ÉS ARÁNYAIT?
Köztudott, hogy a fajtaspecialista klubok FELÜGYELŐI kell legyenek a standard betartásának, és kötelességük VÉDENI ÉS VÁLTOZATLANUL MEGŐRIZNI azokat az ALAPELVEKET, amelyek meghatározzák a fajta FENOTÍPUSÁT.
Ugyanígy mindig világosnak kell lennie, hogy a FAJTA A TENYÉSZTŐK KEZÉBEN VAN – akiknek feltételezhetően alapos ismerete van a standardról, anyakutyáikról és fedezőkanjaikról, azok őseiről és utódairól, a tenyésztési rendszerekről, stb. Ez tehát nem csupán közhely – ez vitathatatlan tény.
Amikor Antonio Nores 1947-ben a Diana magazinban nyilvánosságra hozta alkotását, ismertette annak okait, szükségességét, és ezt a "Rövid történeti áttekintés" cím alatt tette.
Majd a "Biogenetikai alapelvek, amelyeket figyelembe vettek a Dogo Argentino megalkotásakor" című részben AZ ELSŐ, AMIVEL FOGLALKOZIK, AZ A FEJ, A KOPONYA ÉS AZ ARC CSONTRENDSZERE – és azonnal áttér a PROFILRA.
Meghatározza: SZABÁLYTALAN (HULLÁMOS) VONALVEZETÉS, KONVEX KOPONYA ÉS HOMORÚ POFARÉSZ.
Ezt mondja:
"…a koponya és az arc hosszának aránya tekintetében a fogós kutyák számára az az ideális, amelynél e két rész – a koponya és az arcrész – hossza megegyezik… ennek figyelembevételével arra törekedtem, hogy a Dogo Argentinóban harmonizáljanak a két véglet, az orr- és a rágótípus."
Egyszerűsítve és a megértés megkönnyítése érdekében nézzük meg a 7. ábrát (A.N.M. eredeti rajza), amely kíséri ezt az írást.
Itt engedem meg magamnak a személyes véleményemet, mert úgy tűnik, sokan nincsenek vele tisztában:
KONVEX KOPONYA:
A koponyaboltozat, amely most minket érdekel, a homlok-, falcsontokból, halántékcsontból és nyakszirtcsontból áll.
Hogyan mérjük a hosszát? Egyszerű: a nyakszirti dudor hátsó részétől az oldalsó szemzugnál található szemüregnyúlványig. A 6. és 7. ábrán ezek "O" és "AOE" jelöléssel szerepelnek.
Mekkora a görbület? Véleményem szerint enyhe – ellentétben a kifejezetten rágótípusú kutyákéval (pl. bulldog), ahogy azt Nores is mutatja az eredeti 6. ábrán.
HOMORÚ POFARÉSZ:
A homlokcsont végződésétől kezdődik és a felső állcsont fogmedernyúlványánál (B:A) ér véget – élő kutyán ez a trufa elejétől indul.
Mekkora az arc görbülete? Az előzőhöz hasonlóan, az elején szinte észrevehetetlen, szinte végig enyhe, és inkább hátul hangsúlyosabb a homorúság. Nem szabad hasonlítania a pointer (orrkutya) profiljára. Ez az ív jól látható a csontokon, de az izmokon és bőrön is.
Ismétlem: a homorúság egyenetlen, a naso-frontális törésnél hangsúlyosabb.
Fontos megjegyezni, hogy ez a törés legyen enyhe – soha ne legyen erőteljes, mint például a boxer vagy a bulldog esetében, noha ezek részt vettek a fajta kialakításában.
Később a Teremtő (A.N.M.) kifejti "A kutya teste" című fejezetet, majd a fajtastandardot – de ezek nem képezik e poszt tárgyát.
Tisztában vagyunk vele, hogy A FEJ ALAPJÁN lehet és kell megkülönböztetni a világ összes fajtáját.
Innen ered a mondás: A FAJTA A FEJBEN VAN !!! – és ezért kezdte a Teremtő is a fej megrajzolásával kutyája leírását, ahogy fentebb elemeztem.
Akinek van nyitott gondolkodása, némi tudása és látott már néhány dogót, az rögtön észreveszi: TIPIKUS vagy ATIPIKUS.
Köztudott, hogy munkakutyák esetében nem a fej az egyetlen szempont.
A testfelépítésnek is helyesnek, standardnak megfelelőnek és arányosnak kell lennie – de ez nem e bejegyzés tárgya, ahogy az sem, hogyan viselkedik vadászat vagy otthoni őrzés közben.
Ezért szeretném, ha akik a teljes testfelépítésről vagy funkcionális dolgokról szeretnének vitázni, AZOK MÁS POSZTBAN TEGYÉK MEG.
Ugyanígy azok is, akik csak képeket osztanának meg. Természetesen a tapasztalaton és tudáson alapuló véleményeket SZÍVESEN FOGADOM.
Mondani sem kell, hogy a fej – izomzattal és bőrrel együtt – nem csak a profilból ad képet: nézni kell a szem formáját, színét, távolságát; a naso-frontális törést; pigmentáltságot a szemhéjakon, orron és ajkakon; a fejfoltokat; erős csontozatot és állkapcsot, nagy és vastag szemfogakat, fogakat, premolárokat, molárokat; teljes fogazatot, se prognatizmust, se enognatizmust, magas fülillesztést. Személy szerint az úgynevezett ollós harapást részesítem előnyben.
A fej szélességét izomzatán, erős állkapcsán és koponyáján látjuk.
Tanítási célból most a véglettípusokkal hasonlítanám össze: az agárral és a boxerrel – mivel mindkettő közrejátszott a fajta kialakulásában. De a Dogo SE NEM EZ, SE NEM AZ!
Ahogy már évek óta mondom:
a Dogo Argentino feje nem lehet sem túl túl, sem nagyon nagyon.
Minél nagyobb, annál nehezebb – és tudjuk, mi történik az ilyen kutyákkal órákig tartó terepmunkában.
Minél kisebb, annál gyengébb.
Először is megmutatom a koponya–arc csontos szerkezetének képeit (6. és 7. ábra), ahogy az alkotó megrajzolta, valamint néhány fotót az ő kutyáiról.
Ez segíthet megerősíteni elköteleződésünket a fajta IGAZI ARCA mellett – hogy azok is megértsék, vagy akik tudják, de figyelmen kívül hagyják.
LEHETSÉGES, HOGY A FAJTÁKLUBOK, BÍRÁK ÉS TENYÉSZTŐK HALLGASSANAK?
Úgy gondolom, eljött az idő, hogy minden országban a valóban elkötelezettek hallassák hangjukat a helyi klubok vezetése felé, és követeljék szakképzett oktatók által tartott továbbképzéseket.
Horacio Rivero