Rokontenyésztés a szelindek programban

,,Véletlen?

Ok-okozat?

Én inkább az utóbbira hajlok. Mivel ez hosszú évek szigorú MORFOLÓGIAI szelekciójának eredménye. Úgy gondolom, az ember úgy tanul, ha figyel és a megfelelő apát választja meg ahhoz az anyához, amelynek szüksége van rá.

Természetesen mindig az a cél, hogy igyekezzünk megtartani a típust.

Itt van a nagyapa, Tupí, és az unoka, Toño.

Remélem, értékelni tudjátok.

Tanács: soha ne habozzatok a keresztezéseket megtenni, ha legalább három generációját ismeritek a fedezőkanak.” Horacio Rivero

összefoglalom, hogyan álltak Antonio Nores Martínez és Horacio Rivero a rokoni fedeztetéshez (linebreeding/inbreeding) a Dogo Argentino kialakításának és fenntartásának idején.

1. Antonio Nores Martínez álláspontja

• A Dogo Argentino kialakításának kezdetén Antonio tisztában volt vele, hogy új fajta létrehozásához nem elég különböző fajtákat keresztezni, hanem stabilizálni kell a kívánt tulajdonságokat.

• Ehhez a rokon párosítás (linebreeding) volt a fő eszköze.

• Filozófiája az volt, hogy a jó tulajdonságokat be kell "fixálni", és csak akkor szabad új vért bevinni, ha az javít a típuson vagy a munkaképességen.

• A rokoni fedeztetésnél mindig ismert, kipróbált munkaképességű kutyákat használt, és figyelt arra, hogy a hibákat hordozó vonalakat kiejtse.

• Nála a munkavizsga (vadászaton bizonyított teljesítmény) legalább olyan fontos volt, mint a morfológia.

Röviden: Antonio szerint a rokoni fedeztetés elengedhetetlen eszköz volt a fajta megalkotásában, de csak nagy tudással és szigorú szelekcióval szabad alkalmazni.

2. Horacio Rivero álláspontja

• Rivero, aki évtizedekkel később folytatta és dokumentálta a fajta fejlődését, nem zárta ki a rokoni fedeztetést, sőt a klasszikus tenyésztési elvek részeként kezelte.

• Hangsúlyozta, hogy minimum három generációt ismerni kell mindkét szülő esetében — pontosan azért, hogy lássuk, mi "jöhet elő" a párosításból.

• Figyelmeztetett, hogy a rokoni párosítás felerősíti mind a jó, mind a rossz tulajdonságokat, ezért a gyenge idegrendszerű, rossz felépítésű vagy betegségekre hajlamos egyedeket soha nem szabad bevonni.

• Azt vallotta, hogy a linebreeding (távolabbi rokonok párosítása) biztonságosabb, mint a szoros inbreeding(testvér–testvér, szülő–utód), de megfelelő szelekcióval utóbbi is használható a típus megerősítésére.

Röviden: Rivero szerint a rokoni fedeztetés értékes tenyésztési módszer, ha a vérvonal tiszta, a múlt ismert, és a szelekció kíméletlenül szigorú.

3. Közös nevező

• Mindkettőjük alapelve: "Csak azt tenyészd tovább, ami bizonyítottan jó — és tudod, honnan jött."

• A rokoni fedeztetés náluk nem kockázatkerülő módszer volt, hanem a fajta egységesítésének fő motorja.

• A hibák elkerülésének kulcsa: több generációs ismeret, munkaalkalmasság, egészség és típus szerinti válogatás.