film Presa Canario a Porubszky Szelindek Programban

2025.11.07
Üdvözlöm a kedves nèzőt! Porubszky Péter vagyok, a Porubszky Pierrot Kennel tulajdonosa és Szelindek Programunk elindítója.

Sok évnek ezelőtt, élet célomnak tűztem ki azt, hogy újra felélesztem a napjainkra már kihalt,  a Kárpát-medencében élő, szelindek típusú kutyákat és egy modern, magyar fajtává gyúrjam össze.
Szeretném bemutatni több kis videóban a Szelindek Rekonstrukciós Programunk lényegét. Ebben a kisfilmben  bemutatom azokat a fajtákat amelyeket felhasználtam a programban, és bővebben beszélek a kanari-szigeteki kutyáról. 
Elmondom miért döntöttem úgy, hogy egyik alap fajtaként felhasználom a magyar szelindek feltámasztásához. 
Ha több információt szeretne tudni a Porubszky Pierrot Szelindek Rekonstrukciós Programról látogasson el weboldalunkra: www.magyarszelindek.eu

 vagy keresse meg facebook oldalunkat a : Szelindek Program a Porubszky Pierrot Kennelben -cím alatt

A Szelindek Programon belül az első keresztezést 2014-ben hajtottam végre. Azóta megszállotja vagyok a programmak.
Gyakran figyelem a ma létező szelindek típusú kutya fajtákat, 
A dogót, presát, corsot az alanót. Évek óta tanulmányozom mozgásukat, temperamentumukat, viselkedésüket munka közben. Nem könyvekből, nem mások felvételeiből ismerem őket – hanem a saját kutyáimon keresztül.

Ezek a kutyák a legjobb vérvonalakból származnak, gondosan válogattam össze őket a legelismertebb tenyészetekből. A hosszú évek során munkára szelektált argentín dogóimmal és alanóimmal együtt vadásztam. A könyörtelen presáim fogás készségét csodáltam.

Ezeket a tapasztalatokat próbálom beépíteni a Szelindek Programba.

Amikor visszatekintek egyes kutyafajták kialakulásának időszakaira.  Látom, hogy minden nagy fajta mögött ott áll egy történet — emberek, generációk törekvései, hagyomány és környezet találkozása. A Presa Canario sem kivétel. Ez nem csak egy közönséges kutya, hanem ízig-vérig szelindek típus, amely generációkon át formálódott. Ez a fajta nagyban hozzá járulhat a modern magyar szelindek újjáépítésében.

Eredet és kialakulás
A Presa Canario eredete a Kanári-szigetekre vezet vissza. Ez az az atlanti szigetcsoport,

A Kanári-szigetek spanyol hódítása a 15. században zajlott, és körülbelül egy évszázadon át tartott, szigetről szigetre haladva.

 A Kanári-szigetek meghódítása volt az első spanyol gyarmatosító háború,

és itt vetettek be először harci kutyákat az őslakosok – a guancsok – ellen. Ezek a kutyák valószinűleg a már több évszázada használt vadász alanók vagy azok nagyobb testű keresztezései lehettek.

A szigetek őslakosai erős, pásztorkodó nép voltak, akik kőfegyverekkel harcoltak.
A spanyol hódítók 
lándzsákkal, páncéllal, lovakkal és harci kutyákkal vonultak ellenük.

A források "perros de presa" vagy "perros de guerra" néven említik őket.
Ezek spanyol alanók (alano español) és mastiff-típusú kutyák voltak,
amelyeket eredetileg vadkanvadászatra és háborúra tenyésztettek.

A kutyák páncélt is viseltek: bőr- vagy fémpáncél a mellkason és a nyakonvaskengyel a fej körül, hogy megvédje őket a kődobásoktól.

A hódítók gyakran éjszakai portyákra és menekülő őslakosok üldözésére használták őket.
Egyes leírások szerint a guancsok "az istenek kutyáinak" nevezték őket,
mert addig soha nem láttak ekkora, emberekre támadó állatokat.
A spanyol hódítás a szigeten épp Mátyás király uralkodása alatt zajlott. Ezek a spanyol vadász alanók amelyekkel vaddisznóra, medvére vadásztak a nyugati világ sztár kutyái voltak. Szinte biztos vagyok benne, hogy Mátyás vadász kutyái közel álltak ezekhez a kutyákhoz. 

A Kanári-szigetekre később a brit kereskedők is importáltak bulldogokat, mastiffokat és bandog típusú kutyákat.

Az ősi helyi kutyafajtát, a bennszülött nagyállat- és kecskepásztorkutyát — amelyet a szigeteken "Bardino Majorero" néven is ismertek — összekeresztezték ezekkel az importált típusokkal. E kombináció eredményeként kialakult a "presa" típus, azaz lefogó kutya, aki nem csak erős állkapocsal, izmos testel rendelkezett de elviselte a környezeti nehézségeket is.
17. század folyamán már sok írásos dokumentumban említik azokat az ún. "gripping dogs" (lefogó / megmarkoló kutyákat), akiket állattartásra, védelmi munkára és nagyvad kontrolljára használtak. 

🐕 Fő tenyészetek

 1970-es évektől kezdődően elkezdődött a fajta újraélesztése, mert akkorra már a fajta nagyon lecsökkent — gyakorlatilag közel került a kihaláshoz. 1982-ben megalakult a Club Español del Presa Canario, amely főleg Tenerife tenyésztőit tömörítette össze, hogy összehangolják az utolsó fennmaradt kutyákat, standardokat alkossanak és összefogjanak a fajta megmentésére. A tenyésztők nem csak az akkor még megmaradt helyi egyedekből válogattak, hanem régi fotók, szemtanúk beszámolói, régi generációk kutyáinak képei alapján igyekeztek rekonstruálni a fajta eredeti karakterét.

január 24-én hivatalosan elfogadták az első fajtaszabványt, amely rögzítette a testarányokat, temperamentumot és funkciót.
Később nemzetközi szervezetek is elismerték: 2001-ben az Fédération Cynologique Internationale (FCI) jóváhagyta "Dogue Canario" néven. A Presa Canario – A Kanári-szigetek őrzője, aki a tűzből született"Vannak kutyák, amelyek házakat őriznek. És vannak, amelyek egy egész nép emlékét. A Presa Canario ilyen kutya."🌋 A föld, ahol a kő és a vér találkozikA Kanári-szigetek mindig is a túlélés földje volt.
Kietlen, sziklás vidék, ahol az ember csak akkor maradhatott életben, ha volt mellette egy kutya,
aki dolgozott, küzdött, és megvédte, ami az övé.Itt született meg a Perro de Presa Canario, vagyis a "kanári-szigeteki lefogó kutya".
Nem királyi udvarokban, nem nemesi kertekben – hanem földeken, istállókban, és vágóhidakon.
A presa az ember munkatársa volt:
lefogta a marhát, megfogta a szökevény disznót, elriasztotta a tolvajt,
és ha kellett, megküzdött a támadó kutyával is.

A fajta hanyatlása és eltűnése

A 19. század végére a Kanári-szigetek is megváltozott.

A városiasodás, a fajtakeresztezések és a bull típusú importok (angol bulldog, bullterrier, stb.)
lassan elmosták a régi presa típusokat.A 1940-es évek után a fajta gyakorlatilag eltűnt.
A legtöbben azt hitték, végleg elveszett – egy újabb "történelmi kutya", amiről csak mesélnek majd.
De ahogy Spanyolországban az Alanót,
úgy itt is akadtak emberek, akik nem engedték, hogy a múlt elhallgasson.

🔥 Az újjáélesztés – Irema Curto és az úttörők

A 1970-es évek végén egy tenyésztő, Manuel Curto Gracia (Tenerife)

elindított egy programot, amelynek célja az ősi "perro de presa" visszaállítása volt. Ő és néhány helyi tenyésztő – Gregorio Mendoza, Antonio Díaz, Ángel Cruz, Luis Alemán –
faluról falura járták a szigeteket, hogy felkutassák a maradék, régi típusú kutyákat.
Ami megmaradt, az vegyes, robusztus, nyers anyag volt –
de bennük égett az ősi presa szelleme.Curto a projektet "Irema Curto" néven kezdte, és innen indult a modern Presa Canario története.
Ő nemcsak kutyát tenyésztett –
kultúrát mentett.

🏛️ A modern tenyésztés alapja

A nyolcvanas években a tenyésztés egyre szervezettebb lett.

Megszületett a Club Español del Presa Canario,
később a Club del Dogo Canario –
és a vita: vajon "presa" maradjon, vagy új néven, "dogo canario"-ként ismerjék el? A hivatalos FCI-elismerés 2001-ben jött meg, "Dogo Canario" néven,
de a szigeteken sokan a mai napig a régi nevet, a Presát használják.
Számukra ez nem csak fajta, hanem identitás. A legfontosabb tenyészetek, amelyek a modern típusokat formálták:Irema Curto – Manuel Curto Gracia, az újjászületés atyja. Arena, Acorán, Tajinaste, Los Cardones – korai alapvonalak.Casa del Presa, Guacimara, Del Dragón Teide – későbbi meghatározó vérvonalak. Ezek a kutyák nem laborban születtek.
Munkában formálódtak – gazdaságban, vágóhídon, őrzés közben.
A spanyol tenyésztők mindennapjai tették őket azzá, amik.Mit tanulhatunk a szelindek programban a Presa Canario történetéből?

A Presa Canario példája a túlélésről szól.

Egy fajta, amely majdnem kihalt, de újra életre kelt, mert volt, aki hitt benne, hogy az ösztön érték.

 

A magyar szelindek program számára ebből három örök tanulság fakad:
1. Az identitásnak gyökér kell, de levegő is.

A Presa Canario ősi, de modern lett –
megőrizte a jellemét, miközben alkalmazkodott a jelenhez.
A szelindek is ilyen lesz: múltból táplálkozó, de a jövőbe néző fajta.

2. A munkaképesség az alap, nem a dísz.

A presa a lánc mögött, a porban, a gazdaságban formálódott.
A szelindeknek is ott kell megmutatnia magát, ahol a munka van –
nem a ringben, hanem az udvaron, az ember mellett. A tűzből született kutya mindig őrzi a tüzet.
3. Keménység és hűség

A Presa Canario karaktere kemény, de hűséges.

A szelindekben is ez a tűz él tovább –
nem a pusztítás vágya, hanem az éberség és a védelem ösztöne. Amikor a Presa Canariót beépítettem a szelindek programba, nem egy fajtát választottam, hanem egy üzenetet. Hogy a munkakutya lelke nem tűnik el – csak meg kell találni benne a szikrát, ami újra lángra lobban."
Ha visszanézek a Presa Canario történetére, sok párhuzamot látok a saját terveimmel. Ők is elveszítették hagyományaikat, helyi populációjuk majdnem kihalt. De nem adták fel — tenyésztők összefogtak, helyi tenyészetekből reaktualizálták azokat a kutyákat, amelyek még hordozzák az ősi genetikai vonásokat. Az én feladatom — mint aki a magyar szelindeket építi — nagyon hasonló.

 

Íme, mit tanulhatunk még az adott fajta példájából:
-Ne csak papíron nézzük a fajtát, hanem a funkcióban keressük

A Presa Canario tenyésztői nem csak a küllemre koncentráltak: az ősi pásztorkutyák harapási erő, állatszállítás, őrzés jellege volt az, amit meg akartak őrizni. Mi is ezt tesszük: a szelindek nem divatkutya, hanem funkcionális őrző és lefogó típus.

Helyi génállomány értéke.

Az ősi Bardino Majorero kutya az alap volt, amely helyi környezethez adaptálódott: alacsony ugatás, kitartó erő, ellenálló testalkat. Ez arra tanít, hogy a helyi, különleges vérvonalak nagyon értékesek! A hely eszenciája adja majd a gyökér egyik fő ágát. Ez a helyi kutya a mi esetünkben a szlovák - felvidéki bandogok. Csúcs minőségű munka kutyák, amelyek a bandog világ csúcsán helyezkednek el.

Tenyésztői összefogás és standard kialakítása.

A 1980-as évek tenyésztői összefogtak, standardot alkottak, majd hivatalos törzskönyvet vezettek. Ez mutatja, hogy nincs értelme egyedül dolgozni — kollektív tudás, összehangolt tenyészprogram segít fenntartani az eredeti típus jellemzőit. 

Adaptálódás a változó környezethez.

Amikor tiltották a kutyaharcokat, sok bulldog / bandog vér került be, más fajták is hatottak — a fajta alkalmazkodott az új feladatokhoz: őrzéshez, pásztorkodáshoz, városi környezethez is. Ez arra tanít minket, hogy a szelindek is lehet modern: nem csak vadászkutya többé, hanem őrző-védő, családdal élő, sokoldalú kutya.


Identitás megőrzése a modern időkben.

A Presa Canario tenyésztői ragaszkodtak a "land-race / tradicionális vonalhoz" még a show változatok mellett is. Ez példa nekünk: van értelme megőrizni a történelmi típus lelkét, az eredeti karaktert, még ha ma új feladatokra is tenyésztünk. A szelindek így lehet élő örökség, nem csak múltidéző.
A Presa Canario története azt bizonyítja: amit egyszer elfelejtettek, vissza lehet hozni. Megbízható vérvonalakkal, összefogással, hűséggel és funkcióval. Ha ők képesek voltak újra életet adni egy félig eltűnt populációnak,akkor mi is képesek vagyunk feléleszteni a magyar szelindeket. Nem azért, hogy csupán emlékeztessünk —hanem hogy újra létrehozzuk azt, aminek mindig is lennie kellett:egy magyar kutya, aki őrzi a múltat, és ma is szolgál.

Miért tettem bele a Presa Canariót?
 
A Presa Canario a föld illatát hozza magával.Szívós, nyers, kemény kutya — ahogy maga a Kanári-szigetek is az. Ott született, ahol csak az él túl, aki jól dolgozik. Amikor megismertem a fajtát, láttam benne a szelindek lelkét:az ősi masztifot, aki nem ismeri a félelmet,de tiszteli a gazdát, és hűséges a végsőkig. A Presa Canario nem szépít, nem mutogat —ő egyszerűen van. Munkára teremtették, és a munkában találja meg önmagát. Ezt az ösztönt, ezt a belső tüzet hoztam be a szelindek programba. Mert a szelindek nem kiállításra készül. Hanem az életre. A Presa Canario ezt emlékezteti bennem minden nap.

A Presa legfőbb tulajdonságai amelyeket be szeretnék építeni a Szelindek Programomba.

  • a nyugodt, de robbanásra kész temperamentumot,

  • a stabil idegrendszert,

  • a természetes dominanciát, de nem felesleges agressziót,

  • a genetikai egészséget és munkaképességet a küllem fölé helyezve.

  • erő, méltóság, stabilitás.

  • magabiztos, nyugodt, őrző, de nem agresszív.

  • laza, magabiztos mozgás
    fogás készség, fogó erő
    munka kedv 
     

A Presa természetéből és ösztöneiből nagyon sok tulajdonságot szeretnék lefixálni a szelindekben. De mivel funkciójuk nem teljesen ugyanaz ezért még jobban oda kell figyelni azokra a jegyekre, jellegekre amelyeket nem szeretnénk adoptálni a Szelindek Programba.


A legfontosabb eltérések a két kutya Testfelépítésében és funkciójában amire nagy hangsúlyt kell fektetnünk.

A Presa Testfelépítése Kompakt, tömör, földhöz ragadt; erőteljes csontozat és hatalmas mellkas. A test alacsonyabb, széles, zömök. Míg a Szelindeknek magasabb, nyúlánkabb, atletikusabbnak kell lennie. A test hossza és izomzata a mozgékonyságra és állóképességre optimalizált, nem csak az erőre.
A Presa arányai: Testhossz:magasság arány kb. 10:9 – enyhén hosszúkás. Széles mellkas, rövid ágyék. A Szelindek arányosabb, inkább 10:9,5 vagy 1:1 közeli; kiegyensúlyozottabb arány a robbanékonyság és kitartás között.
A Presa feje nagy, kockás, masszív állkapocs, rövid fang megengedett, széles stop. A koponya dominál. A Szelindek feje Széles, de arányos fej; kissé hosszabb fang, hogy jobban szellőzzön munka közben. Az állkapocs ereje mellett hangsúly a funkcionalitáson.
A Presa nyaka Izmos, rövid, erősen ívelt. Míg a Szelindeké közepesen hosszú, izmos, de mozgékony – a vadászatban fontos a fej emelése, figyelés.
A vállöv, mellkas a Presánál rendkívül erős, széles mellkas, hatalmas tüdőtérfogat. A Szelindeknek széles, de nem túlterhelt mellkassal kell rendelkeznie– fontos a könnyű mozgás, kitartás.
A Presa Háta és ágyéka rövid, egyenes, erőteljes, stabil a lefogó munkához. A Szelindeket viszon a hosszabb ágyék, rugalmasabb gerinc, segíti a futásban és irányváltásban.
A Presa fara magasabb vagy enyhén lejtős, erős, a hátsó végtagokat jól megtámasztja. A Szelindek fara rugalmasabb, erős tolóizomzattal, dinamikus mozgásra építve.
A Presa végtagjai Vastag csontozat, kissé zömök megjelenés. A Szelindek erős, de szárazabb izomzat; inkább sportos, mint tömbszerű.
Mozgás Nehézkesebb, de ruganyos, erőt sugárzó mozgás; nem futó típus. Míg a Szelindek rugalmas, agárszerűen gyorsuló, nagy távolságokra képes.
A Presa Súlya és magassága  Kanoknál: 57–66 cm / 45–65 kg  A Szelindek Kan: 63–70 cm / 45–60 kg – könnyebb, mozgékonyabb, de ugyanúgy erőteljes.

 

  • Funkcionális különbség
     
    A Presa eredeti feladata: lefogni és visszatartani a vadat vagy a marhát.

    • → Küzdelem, fizikai dominancia, közeli kontakt.
      → Ezért a teste "szikla".

    • A Szelindek: keres, üldöz, lefog – de mindig mozog.
      → Vadászkutya, őrzőkutya, mozgó test, gondolkodó elme.
      → Ezért a teste "acél", nem kő. Hajlik, de nem törik.


    "A Presa Canario a Kanári-szigetek köveiből nőtt ki, a nap égette, sziklás föld szülötte.
     Masszív, földhöz ragadt, mint a vulkán, amelyen született.

    A Szelindek ezzel szemben a Kárpát-medence gyümölcse – hűvös erdők, a középkori széles vadászmezők szelleme.
    Mindkettő harcos, de másképp lélegzik. 
    A Presa Canario kőből van faragva, a Szelindek acélból kovácsolva. Az egyik sziklát idéz, a másik lángot – mindkettő erő, de más formában. A Szelindek mozgásban él, a Presa áll, mint az őr. Az egyik őriz, a másik vadászik.
     A Presa Canario a föld mélyéből jön, a Szelindek az ég és a föld között él."