– "A Presa Canario története és tanulságai a szelindek programhoz"(mélyebb, elgondolkodó, tanulságos hangon)Amikor visszatekintek a kutyatenyésztés sok évére, látom, hogy minden nagy fajta mögött ott áll egy történet — emberek, generációk törekvései, hagyomány és környezet találkozása.A Presa Canario sem kivétel.Ez nem csak egy közönséges kutya, hanem egy fajta, amely generációkon át formálódott — és sok mindent taníthat nekem, mint aki a magyar szelindeket szeretné újjáépíteni.
🏝️ Eredet és kialakulásA Presa Canario eredete a Kanári-szigetekre vezet vissza. Ez az az atlanti szigetcsoport, ahol már az ősi bennszülött kultúrák is nagy, erőteljes munkakutyákat tartottak: pásztorkutyákat, őrző kutyákat, nagyvadra való lefogó kutyákat is. Wikipedia+2PresaMania Kennels LLC+2Később, a spanyol hódítás és gyarmatosítás során különféle molossz típusú kutyákat hoztak be: pásztorkutyákat, nagyvadra alkalmas kutyákat, de idővel brit kereskedők / kereskedők is importáltak bulldogokat, mastiffokat és bandog típusú kutyákat az angol hagyományokkal. dogo-presacanario.com+3CapeFear Kennel+3conquistador+3Az ősi helyi kutyafajtát, a bennszülött nagyállat- és kecskepásztorkutyát — amelyet a szigeteken "Bardino Majorero" néven is ismertek — összekeresztezték ezekkel az importált típusokkal. E kombináció eredményeként kialakult az olyan "presa" típus, azaz lefogó, megmarkoló kutya, aki nem csak erős testtel rendelkezett, de formálódott az adottságokhoz: erős állkapocs, izmos test, de elviselt környezeti nehézségeket is. Wikipédia+2CapeFear Kennel+2A 16–17. század folyamán már sok írásos dokumentumban említik azokat az ún. "gripping dogs" (lefogó / megmarkoló kutyákat), akiket állattartásra, védelmi munkára és nagyvad kontrolljára használtak. CapeFear Kennel+1
🐕 Fő tenyészetek, tenyésztők és fajtakonszolidációAz 1970-es évektől kezdődően elkezdődött a fajta újraélesztése, mert sok példány akkorra már nagyon lecsökkent — gyakorlatilag közel került a kihaláshoz. 1982-ben megalakult a Club Español del Presa Canario, amely főleg Tenerife tenyésztőit tömörítette össze, hogy összehangolják az utolsó fennmaradt kutyákat, standardokat alkossanak és összefogjanak a fajta megmentésére. A tenyésztők nem csak az akkor még megmaradt helyi stockból válogattak, hanem régi fotók, szemtanúk beszámolói, régi generációk kutyáinak képei alapján igyekeztek rekonstruálni a fajta eredeti karakterét. reygladiador.com+2dogo-presacanario.com+2január 24-én hivatalosan elfogadták az első fajtaszabványt, amely rögzítette a testarányokat, temperamentumot és funkciót, hogy ne vesszen el a fajta hagyománya.

1Később nemzetközi szervezetek is elismerték: 2001-ben az Fédération Cynologique Internationale (FCI) jóváhagyta "Dogue Canario" néven.

A Presa Canario – A Kanári-szigetek őrzője, aki a tűzből született

"Vannak kutyák, amelyek házakat őriznek. És vannak, amelyek egy egész nép emlékét. A Presa Canario ilyen kutya."

🌋 A föld, ahol a kő és a vér találkozik

A Kanári-szigetek mindig is a túlélés földje volt.
Kietlen, sziklás vidék, ahol az ember csak akkor maradhatott életben, ha volt mellette egy kutya,
aki dolgozott, küzdött, és megvédte, ami az övé.

Itt született meg a Perro de Presa Canario, vagyis a "kanári-szigeteki lefogó kutya".
Nem királyi udvarokban, nem nemesi kertekben – hanem földeken, istállókban, és vágóhidakon.
A presa az ember munkatársa volt:
lefogta a marhát, megfogta a szökevény disznót, elriasztotta a tolvajt,
és ha kellett, megküzdött a támadó kutyával is.

⚔️ A fajta hanyatlása és eltűnése

A 19. század végére a Kanári-szigetek is megváltozott.
A városiasodás, a fajtakeresztezések és a bull típusú importok (angol bulldog, bullterrier, stb.)
lassan elmosták a régi presa típusokat.

A 1940-es évek után a fajta gyakorlatilag eltűnt.
A legtöbben azt hitték, végleg elveszett – egy újabb "történelmi kutya", amiről csak mesélnek majd.
De ahogy Spanyolországban az Alanót,
úgy itt is akadtak emberek, akik nem engedték, hogy a múlt elhallgasson.

🔥 Az újjáélesztés – Irema Curto és az úttörők

A 1970-es évek végén egy tenyésztő, Manuel Curto Gracia (Tenerife)
elindított egy programot, amelynek célja az ősi "perro de presa" visszaállítása volt.

Ő és néhány helyi tenyésztő – Gregorio Mendoza, Antonio Díaz, Ángel Cruz, Luis Alemán –
faluról falura járták a szigeteket, hogy felkutassák a maradék, régi típusú kutyákat.
Ami megmaradt, az vegyes, robusztus, nyers anyag volt –
de bennük égett az ősi presa szelleme.

Curto a projektet "Irema Curto" néven kezdte, és innen indult a modern Presa Canario története.
Ő nemcsak kutyát tenyésztett –
kultúrát mentett.

🏛️ A modern tenyésztés alapjai

A nyolcvanas években a tenyésztés egyre szervezettebb lett.
Megszületett a Club Español del Presa Canario,
később a Club del Dogo Canario –
és a vita: vajon "presa" maradjon, vagy új néven, "dogo canario"-ként ismerjék el?

A hivatalos FCI-elismerés 2001-ben jött meg, "Dogo Canario" néven,
de a szigeteken sokan a mai napig a régi nevet, a Presát használják.
Számukra ez nem csak fajta, hanem identitás.

A legfontosabb tenyészetek, amelyek a modern típusokat formálták:

• Irema Curto – Manuel Curto Gracia, az újjászületés atyja.

• Arena, Acorán, Tajinaste, Los Cardones – korai alapvonalak.

• Casa del Presa, Guacimara, Del Dragón Teide – későbbi meghatározó vérvonalak.

Ezek a kutyák nem laborban születtek.
Munkában formálódtak – gazdaságban, vágóhídon, őrzés közben.
A spanyol tenyésztők mindennapjai tették őket azzá, amik.

Mit tanulhatunk a szelindek programban a Presa Canario történetéből

A Presa Canario példája a túlélésről szól.
Egy fajta, amely majdnem kihalt, de újra életre kelt, mert volt, aki hitt benne, hogy az ösztön érték.

A magyar szelindek program számára ebből három örök tanulság fakad:

1. Az identitásnak gyökér kell, de levegő is.
   A Presa Canario ősi, de modern lett –
   megőrizte a jellemét, miközben alkalmazkodott a jelenhez.
   A szelindek is ilyen lesz: múltból táplálkozó, de a jövőbe néző fajta.

2. A munkaképesség az alap, nem a dísz.
   A presa a lánc mögött, a porban, a gazdaságban formálódott.
   A szelindeknek is ott kell megmutatnia magát, ahol a munka van –
   nem a ringben, hanem az udvaron, az ember mellett.

3. A tűzből született kutya mindig őrzi a tüzet.
   A Presa Canario karaktere kemény, de hűséges.
   A szelindekben is ez a tűz él tovább –
   nem a pusztítás vágya, hanem az éberség és a védelem ösztöne.

    Amikor a Presa Canariót beépítettem a szelindek programba, nem egy fajtát választottam, hanem egy üzenetet. Hogy a munkakutya lelke nem tűnik el – csak meg kell találni benne a szikrát, ami újra lángra lobban."

Ha visszanézek a Presa Canario történetére, sok párhuzamot látok a saját terveimmel.Ők is elveszítették hagyományaikat, helyi populációjuk majdnem kihalt.De nem adták fel — tenyésztők összefogtak, helyi tenyészetekből reaktualizálták azokat a kutyákat, amelyek még hordozzák az ősi genetikai vonásokat.Az én feladatom — mint aki a magyar szelindeket építi — nagyon hasonló.
Íme, mit tanulhatunk még az adott fajta példájából:

Ne csak papíron nézzük a fajtát, hanem a funkcióban keressük.

A Presa Canario tenyésztői nem csak a küllemre koncentráltak: az ősi pásztorkutyák harapási erő, állatszállítás, őrzés jellege volt az, amit meg akartak őrizni. Mi is ezt tesszük: a szelindek nem divatkutya, hanem funkcionális őrző és lefogó típus.Helyi génállomány értéke.Az ősi Bardino Majorero kutya az alap volt, amely helyi környezethez adaptálódott: alacsony ugatás, kitartó erő, ellenálló testalkat. Ez arra tanít, hogy a helyi, különleges vérvonalak nagyon értékesek! A hely eszenciája adja majd a gyökér egyik fő ágát. Ez a helyi kutya a mi esetünkben a szlovák - felvidéki bandogok. Csúcs minőségű munka kutyák, amelyek a bandog világ csúcsán helyezkednek el.

Tenyésztői összefogás és standard kialakítása.

A 1980-as évek tenyésztői összefogtak, standardot alkottak, majd hivatalos törzskönyvet vezettek. Ez mutatja, hogy nincs értelme egyedül dolgozni — kollektív tudás, összehangolt tenyészprogram segít fenntartani az eredeti típus jellemzőit. Mi is ilyen módon dolgozunk: dokumentumok, források, régi leírások és feljegyzések alapján vezetünk standardot.

Adaptálódás a változó környezethez.
Amikor tiltották a kutyaharcokat, sok bulldog / bandog vér került be, más fajták is hatottak — a fajta alkalmazkodott az új feladatokhoz: őrzéshez, pásztorkodáshoz, városi környezethez is. Ez arra tanít minket, hogy a szelindek is lehet modern: nem csak vadászkutya többé, hanem őrző-védő, családdal élő, sokoldalú kutya.

Identitás megőrzése a modern időkben.

A Presa Canario tenyésztői ragaszkodtak a "land-race / tradicionális vonalhoz" még a show változatok mellett is. Ez példa nekünk: van értelme megőrizni a történelmi típus lelkét, az eredeti karaktert, még ha ma új feladatokra is tenyésztünk. A szelindek így lehet élő örökség, nem csak múltidéző.

A Presa Canario története azt bizonyítja: amit egyszer elfelejtettek, vissza lehet hozni. Megbízható vérvonalakkal, összefogással, hűséggel és funkcióval.Ha ők képesek voltak újra életet adni egy félig eltűnt populációnak,akkor mi is képesek vagyunk feléleszteni a magyar szelindeket.Nem azért, hogy csupán emlékeztessünk —hanem hogy újra létrehozzuk azt, aminek mindig is lennie kellett:egy magyar kutya, aki őrzi a múltat, és ma is szolgál.

Miért tettem bele a Presa Canariót?
 A Presa Canario a föld illatát hozza magával.Szívós, nyers, kemény kutya — ahogy maga a Kanári-szigetek is az.Ott született, ahol csak az él túl, aki dolgozik.Amikor megismertem a fajtát, láttam benne a szelindek lelkét:az ősi molosszot, aki nem ismeri a félelmet,de tiszteli a gazdát, és hűséges a végsőkig.A Presa Canario nem szépít, nem mutogat —ő egyszerűen van.Munkára teremtették, és a munkában találja meg önmagát.Ezt az ösztönt, ezt a belső tüzet hoztam be a szelindek programba.Mert a szelindek nem kiállításra készül.Hanem az életre.A Presa Canario ezt emlékezteti bennem minden nap.