Porubszky Pierrot Szelindek Rekonstrukciós Program – Tenyészkoncepciója

A modern szelindek funkcionális célmeghatározása

A rekonstruált szelindeknek alkalmasnak kell lennie:

• Őrző-védő feladatokra (birtok, család)

• Közepes-magas állóképességű munkára

• Megfelelő agresszióküszöb: nem támadó, de azonnal reagál fenyegetésre

• Erős idegrendszer, stabil stressztűrés

Tenyésztési stratégiánk

1. Többvonalas tenyésztés

• Minimum 3 külön vérvonal kialakítása (A, B, C vonal)

• Vérvonalon belül homogén jellegek erősítése, vonalak között tervszerű keresztezés

• COI (beltenyésztési együttható) folyamatos kontrollja (≤ 6,25% ajánlott)

2. Funkcióorientált szelekció

• Tenyészengedély csak sikeres terepi funkcióteszt és jellemvizsgálat után

• Örökletes betegségek szűrése

• Mozgás- és testfelépítés-értékelés Rivero "szemmel tapintás" elve szerint

3. Célzott fajtabetoldás

• Csak olyan fajtákból, amelyek bizonyíthatóan hozzájárulnak a kívánt jellegekhez

• Betett vonal gyors szelekciója: 2–3 generáció alatt csak a céljellegek megtartása

4. Küllem és standard

• Első 2 generációban rugalmas küllemstandard, a funkció elsőbbsége miatt

• Harmadik generációtól fokozatos egységesítés (méret, szőrminőség, szín, fejforma)

• Cél: a történeti leírásoknak és ikonográfiának megfelelő típus kialakítása

Célom a szelindek program nucleus kennelének megalapítása
A törzs tenyészet felépítése. Egy kiemelt minőségű, alapító és fenntartó állomány létrehozása, amelyből a fajtát továbbtenyésztjük és javítjuk.

Fontos hogy:

• A törzs tenyészet az a legjobb genetikai értékű és küllemű egyedekből álló tenyészállomány legyen amely a fajta "magját" képezi!

• Innen származzamak a legfontosabb tenyészkanok és tenyészszukák, amelyeket vagy saját tenyésztésben, vagy más tenyészetek számára biztosítunk.

• A törzs tenyészet célja mindig a fajta tisztaságának, minőségének és fejlődésének biztosítása legyen!

Követelmény:

1. Igazolt származás - minden egyed törzskönyvezett, ismert felmenőkkel.

2. Szigorú szelekció – csak a legjobb küllemű, egészségű és munkaképességű egyedeket tartják meg.

3. Genetikai alap – a fajta javításának és fenntartásának fő forrása kell hogy legyen'

4. Folyamatos ellenőrzés – küllembírálatok, egészségügyi szűrések, munkavizsgák alapján.

5. Tenyészcél – a forrás anyaghoz való minél pontosabb igazodás, és a jövő tenyésztési irányának kijelölése.

A törzs állománynak a fajta meghatározó bázisának kell lennie, amely nélkülözhetetlen a fajta hosszú távú fenntartásához és fejlesztéséhez.

Hogy akarjuk ezt elérni?

Mentorom Horacio Rivero tenyésztői tapasztalatainak alkalmazhatósága a szelindek rekonstrukciós programban

A szelindek, mint történeti magyar kutyafajta, a modern korban nem rendelkezik élő, zárt tenyésztési bázissal. Rekonstrukciója ezért hasonló nehézségeket hordoz, mint amelyekkel az argentín dog alapítói és korai fenntartói is szembesültek:
- a különböző típusú alapanyagok egységesítése,
- a történelmi funkció (őrző-védő és lefogó tulajdonságok) megőrzése, valamint a fajtajelleg, (tipo)  és a használati érték egyensúlya.

Horacio Rivero, aki évtizedeken keresztül dolgozott az argentín dog munka és show vonalainak fenntartásán, könyvében (El Dogo Argentino que yo viví) részletesen bemutatja a funkció-centrikus szelekció, a "tipo" meghatározása és a hosszú távú genetikai következetesség alapelveit. Ezek az elvek kifejezetten adaptálhatók a szelindek újjáépítési folyamatában.

2. A funkció és a típus egysége

Rivero alapelve: "A küllem csak annyiban értékes, amennyiben a funkciót szolgálja."
Ez a szemlélet kulcsfontosságú a szelindek rekonstrukcióban is.

Alkalmazás a szelindeknél:

• A kiválasztott egyedek külleme (testfelépítés, arányok, fejforma) a történeti leírások és ikonográfiai források alapján kell, hogy formálódjon.

• A tenyésztési döntéseknél elsőbbséget kell adni azoknak a tulajdonságoknak, amelyek a funkciót (pl. állóképesség, bátorság, zsákmányfogó technika) szolgálják.

• A tipo nem esztétikai kérdés, hanem funkcióból származó forma — ezért először a munkaképesség legyen a mérce, és csak másodsorban a küllemi finomítás.

3. Szelekciós stratégia — a terepi próba

Rivero számára a terepi munka volt a végső bíróság: a kutya igazi értéke munkában  mutatkozik meg.  Mivel a modern szelindek inkább őrző-védő mint vadász kutya ezért a vadászatra szelektáló teszteket elhagyjuk.

Alkalmazás a szelindeknél:

• A kiválasztott egyedeknél funkcióteszteket kell végezni: mozgásdinamika, kitartás, fogás készség, idegrendszeri stabilitás, bátorság próba.

• A középkori szelindek vadász kutya is volt, fontos, hogy nagy távokat tudjon teljesíteni. A munkakörnyezetet lehetőség szerint történeti analógiákhoz közelítően kell kialakítani (nagyterep, szabad mozgás) Kitartó, hosszú távú futás próbák.

• Azokat a kutyákat, amelyek kiválóan teljesítenek terepen, magasabb tenyésztési prioritásra kell emelni még akkor is, ha küllemük nem tökéletesen egységes — a küllemet későbbi generációkban lehet harmonizálni.

4. Tenyésztési alapanyag és genetikai változatosság kezelése

Horacio többször felhívta a figyelmem arra, hogy a Dogo  korai időszakában a fajta stabilitását nem zárt vérvonal, hanem tudatos szelekció és célirányos keresztezés biztosította.

Alkalmazás a szelindeknél:

• A rekonstrukció során engedélyezett keresztezéseknél világosan definiálni kell, milyen történeti és funkcionális tulajdonságot kívánunk átvenni az adott fajtából.

• Az ideiglenesen bevitt fajtákból származó nem kívánt tulajdonságokat a következő generációkban szigorú szelekcióval ki kell zárni.

• A genetikai diverzitás érdekében több, egymástól független vonalat párhuzamosan kell építeni, majd a későbbi generációkban összehozni őket — ahogy Horacio is hangsúlyozza: "egy vonal önmagában törékeny, a sokszínű alap adja a tartósságot".

5. Minőségfelismerés tenyésztői szemmel

Rivero szerint egy tenyésztőnek "meg kell tanulnia a szemével tapintani" — azaz felismerni a jellem, a testalkat és a mozgás összhangját már fiatal korban.

Alkalmazás a szelindeknél:

• A kölyökkori megfigyelésnek kiemelt szerepe van: temperamentum, idegrendszeri reakciók, mozgásminták figyelése.

• Részletes feljegyzéseket kell készíteni minden alomról, követni az egyedek fejlődését, és visszacsatolni a tapasztalatokat a tenyésztési tervhez.

• A "jó kézbe" kerülés legalább olyan fontos, mint a genetikai minőség: Rivero többször leírja, hogy a kiváló kutya értéke elveszhet, ha nem megfelelő környezetben fejlődik.

6. Etikai és kulturális keret

Rivero hangsúlyozza, hogy a fajta nem politikai, hanem kulturális örökség. A Dogo esetében ez vadászati kultúrát jelentett, a szelindeknél pedig magyar mészáros és nemesi vadászkultúra elemeit.

Alkalmazás a szelindeknél:

• A fajta rekonstrukciója során fontos a történelmi kontextus kommunikálása: mi volt a szelindek szerepe, hogyan használták, milyen társadalmi státuszt képviselt.

• A programnak nemcsak genetikai, hanem kulturális rekonstrukciós célja is van — a kutyát a régi funkciókhoz közeli tevékenységekben kell bemutatni.

  
  

   A hármas szabály

Horacio Rivero három kulcsfontosságú szabályra hívta fel a figyelmem, amire mindenképp ügyeljek a szelindek rekonstrukciója során:

1. A funkció legyen a küllem forrása — a forma a használatból fakadjon.

2. A terepi próba a végső mérce — a munkaképesség meghatározó.

3. Tudatos, többvonalas szelekció — diverzitásból egységes típus felé haladni.

A szelindek újjáépítésében ezek az elvek biztosíthatják, hogy a fajta ne pusztán "kinézetében" hasonlítson a történeti elődre, hanem a jellemében, munkaképességében és kulturális értékében is hitelesen képviselje azt.

Az argentín dog kialakításának kezdetén Antonio tisztában volt vele, hogy új fajta létrehozásához nem elég különböző fajtákat keresztezni, hanem stabilizálni kell a kívánt tulajdonságokat.Ehhez a rokon párosítás volt a fő eszköze. Filozófiája az volt, hogy a jó tulajdonságokat le kell "fixálni", és csak akkor szabad új vért bevinni, ha az javít a típuson vagy a munkaképességen.A rokon párosításnál mindig ismert, kipróbált munkaképességű kutyákat használt, és figyelt arra, hogy a hibákat hordozó vonalakat kizárja. .Nála a munkavizsga (vadászaton bizonyított teljesítmény) legalább olyan fontos volt, mint a morfológia. Antonio szerint a rokoni fedeztetés elengedhetetlen eszköz volt a fajta megalkotásában, de csak nagy tudással és szigorú szelekcióval szabad alkalmazni.

Horacio Rivero , aki évtizedekkel később folytatta és dokumentálta a fajta fejlődését, nem zárta ki a rokon tenyésztést,  sőt a klasszikus tenyésztési elvek részeként kezelte.Hangsúlyozta, hogy minimum három generációt ismerni kell mindkét szülő esetében — pontosan azért, hogy lássuk, mi "jöhet elő" a párosításból.Figyelmeztetett, hogy a rokoni párosítás felerősíti mind a jó, mind a rossz tulajdonságokat, ezért a gyenge idegrendszerű, rossz felépítésű vagy betegségekre hajlamos egyedeket soha nem szabad bevonni.Azt vallotta, hogy a linebreeding (távolabbi rokonok párosítása) biztonságosabb, mint a szoros inbreeding (testvér–testvér, szülő–utód), de megfelelő szelekcióval utóbbi is használható a típus megerősítésére.

Rivero szerint a rokon tenyésztés értékes tenyésztési módszer, ha a vérvonal tiszta, a múlt ismert, és a szelekció kíméletlenül szigorú.

Mindkettőjük alapelve: "Csak azt tenyészd tovább, ami bizonyítottan jó — és tudod, honnan jött."A rokoni fedeztetés náluk nem kockázatkerülő módszer volt, hanem a fajta egységesítésének fő motorja.A hibák elkerülésének kulcsa: több generációs ismeret, munkaalkalmasság, egészség és típus szerinti válogatás.

1. Szellemi alap és tenyésztési filozófia
Antonio írásai nem egyszerűen a Dogo Argentino "szép leírásai", hanem konkrét, lépésről lépésre felépített tenyésztési logika, amelyet egy tudatos fajtaépítéshez lehet adaptálni. Ezekben megtalálható:A kiindulási cél pontos meghatározása – mit kell tudnia a kutyának, milyen küllemmel, munkaképességgel és idegrendszerrel.A "funkció diktálja a formát" elv – a küllem nem öncélú, hanem a használati értékből vezethető le.Több fajtából kiinduló szelekciós stratégia – hasznos, ha a Szelindek újratenyésztéséhez különböző modern és archaikus típusokat kell kombinálni.Rokoni fedeztetés alkalmazása a típus fixálására – bemutatja, mikor és miért kell linebreedinget vagy akár szoros inbreedinget használni.Tenyésztési napló és többgenerációs tervezés – Antonio minden párosítását célhoz kötötten tervezte, nem véletlenszerűen.

Hasznos a Szelindek programban, mert átvehetjük:az alapelvet, hogy előbb a használati célt rögzítjük, és ahhoz igazítjuk a küllemet,a többgenerációs tervezést és a vérvonal-ismeret minimumát,a kíméletlen szelekció logikáját.

2. Tenyésztési módszerek – gyakorlati eszköztár Antonio gyakorlataiból több közvetlenül átültethető a Szelindek újjáépítésébe:

a) "Prototípus–szűrő" módszer
Kialakítani egy prototípust (kutyát vagy típust), ami a lehető legközelebb áll az ideálhoz. Minden párosítás után az utódokat ehhez hasonlítva szelektálni. Hibás típusokat azonnal kivonni a tenyésztésből.

b) Szűkített törzstenyészet
Nem sok kutyával dolgozni, hanem egy kis, ellenőrzött állománnyal. Ez megkönnyíti a generációs kontrollt, és felgyorsítja a típus rögzítését.

c) Vérfrissítés célzottan
Csak akkor vinni be új vért, ha az egy konkrét hibát javít, nem pedig "változatosság kedvéért".A bevezetett vérvonalat utána ismét visszahúzni a saját állományra (linebreeding).d) Morfológia + teljesítmény páros szelekciója
A küllemi vizsgálat mindig együtt járt munkateszttel. Ez a Szelindeknél is kulcs, hiszen a típus lényege a munkakutya volt.

3. Miért releváns a Szelindek programban?
 A magyar szelindekről nem maradt közvetlen genetikai forrás, így:Ugyanaz a helyzet, mint a Dogónál 1920 körül: több fajtából kell összeállítani egy régi típus modern megfelelőjét.Antonio példája megmutatja, hogyan lehet nemcsak külsőben, hanem idegrendszerben és munkaképességben egységesíteni egy újraépített fajtát.A rokoni fedeztetésről és szelekcióról szóló gyakorlata lehetővé teszi, hogy 3–5 generáción belül már egységes típus álljon rendelkezésre.

– Antonio-stratégia adaptáció(3–5 generációs tenyésztési és szelekciós terv)

0. Kiinduló alapelvek
Cél elsőként, forma másodikként: először rögzítjük, milyen munkára kell a Szelindek (pl. őrzés, vadászat), és ehhez igazítjuk a küllemet. Kíméletlen szelekció: csak a funkciónak, küllemnek és idegrendszernek teljesen megfelelő kutyák maradnak tenyésztésben.

Dokumentálás: minden párosításról, tesztről és elutasításról részletes jegyzőkönyv készül.

1. Generáció (Alapító keresztezések)
Feladat: több modern és archaikus típusból kiindulva létrehozni az első prototípusokat.
 Lehetséges forrásfajták:erős, őrző-védő típusú kutyák (pl. bandog és más  masztiff-típusok),gyors és kitartó vadászkutyák (pl. agar, magyar agár),nagy erejű atletikus munkakutyák (dogo argentino, presa canario, stb.).
 Szelekció: első körben a munkateszt fontosabb a küllemi egységnél.Cél: az alapító állomány 20–30%-a alkalmas legyen a továbblépésre.

2. Generáció (Első szűkítés – funkció rögzítése)
Linebreeding bevezetése: közeli rokonok keresztezése (apa–lánya, anya–fia csak a legjobb egyedeknél).
Tesztelés:vadászat/őrzés szituációs próba,idegrendszeri stabilitás (reakcióterhelés, idegenek kezelése),morfológiai arányok (fejforma, mellkas, végtagok).
 Cél: elkezd megjelenni az egységes Szelindek-típus (30–40%-os homogén küllem).

3. Generáció (Típus fixálása)

 Szorosabb linebreeding: egy–két kulcskan köré szervezett fedeztetések.Küllemi és funkcionális dupla szűrés: minden egyed mindkét területen minimum 80%-os megfelelést kell adjon,hibás küllemű, de jó munkás kutyák → hobbi vagy sport célokra eladva, nem tenyésztésbe.
 Cél: 60–70%-os típusazonosság elérése.

4. Generáció (Finomhangolás és vérfrissítés)

 Vérfrissítés célzottan: 1–2 egyed bevonása kívülről, csak konkrét hiba javítására (pl. túl rövid orr, gyenge lábszerkezet).Utána visszahúzás: a bevitt vérvonal visszakeresztezése a saját törzstenyészetre (Rivero-módszer).
 Cél: típus megerősítése hibajavítással, a munkaképesség teljes megtartásával.

5. Generáció (Stabil Szelindek-típus)

 Állomány mérete: kb. 20–30 tenyészérett egyed, 80–90%-os típusazonossággal.Tenyésztési stratégia: váltogatott linebreeding + távoli rokon keresztezés.Bemutatás: fajtabemutatók, munka- és küllemi kiértékelések, dokumentált lefogó/őrzési tesztek.
 Cél: a fajta a nyilvánosság és a szakma előtt egységes, működő munkakutya-típusként jelenjen meg.

Antonio-féle főelvek beépítve

-A három generációs ismeret minimuma minden fedezőkannál.

- Funkció mindig előrébb, mint a küllem – de a küllem sosem lehet funkcióellenes.
-Kis, de szigorúan válogatott törzstenyészet gyorsabb stabilizálás érdekében.
- Új vér csak hibajavításra, nem "színesítésre".
-Rokoni fedeztetés tudatosan, a típus fixálásáig.

..Péter, mit mondhatnék neked, amit te ne tudnál!
Pontosan úgy csináltad, ahogy én is tenném: a jellemet és a morfológiát keresve!

Úgy látom, hogy ha már megvan a kívánt temperamentum, MÁR CSAK KEVÉS HIÁNYZIK, HOGY BEFEJEZD.

CSAK AZT KELL HASZNÁLNI, AMIT MÁR ELÉRTÉL, ÉS SZELEKTÁLNI, SZELEKTÁLNI, SZELEKTÁLNI, HOGY MEGTALÁLD A MODELLT ÉS STABILIZÁLD A MORFOLÓGIÁJÁT!"

Horácio Rivero Nores

Drága Mester! A próféta szóljon belőled!